Ebben a versben Ise afeletti szomorúságát fejezi ki, hogy kedvese újabban felé se néz. Felteszi a kérdést: Hát azt várod tőlem, te mocsok,te szemét, te, hogy úgy éljek ebben a világban, hogy olyan rövid időre sem találkozunk mint amekkora a távolság a naniwai partjainál növő…