Ebben a versben Ise afeletti szomorúságát fejezi ki, hogy kedvese újabban felé se néz. Felteszi a kérdést: Hát azt várod tőlem, te mocsok,te szemét, te, hogy úgy éljek ebben a világban, hogy olyan rövid időre sem találkozunk mint amekkora a távolság a naniwai partjainál növő nádak bütykei között?

A hölgy nevét onnan kapta, hogy apja Ise tartomány kormányzója volt. Hírnevét már maga magának szerezte meg, a Kokin Wakashūban 22 műve is megtalálható. Az ebben a versben szereplő Naniwa, mely a Hyakunin Isshuban felbukkan a 20-as és a 88-as versben is, általában az elválást szimbolizálja. Van kakekotobánk azaz szójátékunk (mint szinte mindig), a yo lehet világ (世), este　(夜) és a nád bütykei közötti távolság　(節) is.

A Budapest-verzióról

Az elhagyott leány korholja kedvesét, aki oly rövidke időre sem hajlandó vele találkozni, mint a  hókáosz alatt Keletiből messze tartó zsúfolt vonaton az emberek közötti tér. Valljuk be, ez nem sok. Hősnőnk valószínűleg ejtve lett, semmi kétség.  Aki emiatt nem esett mély depresszióba, az felfedezheti, hogy megbúvik egy extra szótag. Néhány eredeti versben is itt-ott becsúszik egy ilyen, ezért vettem a bátorságot én is, és úgy döntöttem, ha nem muszáj, nem erőszakolom bele szegény verseket minden áron a meghatározott szótagszámba.

Források:

https://100poets.wordpress.com/?s=number+19

Masahiko Yabunokoji: Chō gendaigo yaku hyakunin isshu

http://en.wikipedia.org/wiki/Lady_Ise