Mivel a minap megkaptam egyik kommentemre, hogy azért kellenek a fillippínók Magyarországra, mert a magyarok nem olyan szorgalmasak (aka lusták), ezért szeretném körbejárni ebben a posztban ezt az általánosítást és saját példámból megmutatni, hogy milyen egy lusta magyar, aztán mindenki eldöntheti, hogy milyen az a lustaság, ami miatt a filippínóknak kell betölteni a magyarok munkáját.

Már rögtön itt az elején lelövöm a poént és bele is esek saját csapdámba (totál önszántamból, mert ekkora lúzer vagyok): A lustaság ami miatt a filippínók töltik be a magyarok munkáját, az pont olyan lustaság, mint az a lustaság, ami miatt az indiaiak töltik be az angolok munkáját.Tessék, már fel is ültem az általánosító-expresszre és ezen még az sem segítene, ha azt mondanám az indiaiak helyett, hogy migránsok. Maradjunk hát annyiban, hogy “mindenkinek van az a pénz” és az az élethelyzet, amiért bizonyos dolgokat elvállal. A helyzet az, hogy szinte nulla nyelvtudással nehéz magasabb szintű beosztású munkákat találni, ha pedig ehhez semmilyen végzettség sem társul, az ember könnyen olyan pozíciókban találja magát, amit nehéz lesz álom melónak nevezni. Az angol pedig tud angolul és már legalább ez az előnye megvan, hogy ne ragadjon le egy legalja melónál. Arra ugye ott lesznek azok, akik idejönnek idénymunkára, vagy akár még le is telepednek egy időre, hogy aztán a megtakarításukat hazautalgassák abba a fejletlenebb országba, ahol az itt megszerzett minimálbér is egy átlagon felüli fizetés lehet. Ez a helyzet tehát és ez a válasz arra a kommentre is, hogy miért is nem lusták a magyarok (vagyis, helyesebben szólva, hogy miért nem jelentkeznek azokra a pozíciókra). Egyszerűen csak nem akarnak olyan helyen dolgozni, ahol a munkakörülmények mostohák és kapott bér arra sem elég abban az országban, hogy a hónap első két hetéig kihúzzák belőle. Innen picit úgytűnik, hogy Magyarország az a hordóhasú alak, aki az Európában sereghajtó infláció ellenére próbálja behúzni a sörhasát és eladni magát annak a sportos adonisznak, akiért minden nő epekedik, de aztán persze, amikor senki nem látja, kiengedi nagy beleit és megeszik egy nagy tányér pacalt. Zsirral. Szóval nem tudom hibáztatni a magyarokat (vagyis nem csak a magyarokat, senkit sem), hogy nem válalnak be ilyen munkákat és a filippínókat sem, hogy a lehetőség adtával elfogadják ezeket. Hibáztatni mondjuk lehet azokat, akik ezt hagyják és ezzel lent tartják a béreket (itt mindenki rámutathat egy random politikusra, szakszervezeti tagra stb.)

Megjártam én is egy idősotthont, ahol kereken három hétig dolgoztam, majd kiderült, hogy a túlóráimat senki nem akaródzik kifizetni, hiszen vannak ott páran akik hét napot dolgoznak rengeteg túlórával és ők nem is várják el az extra órákért az extra fizetést (több indiai dolgozóról beszélek, csak, hogy érthető legyen, hogy honnan az indiai-filippínó párhuzam), így hiába élveztem az ott töltött időt, eszembe nem volt ingyen dolgozni és leléptem. Nyilván lehet mondani, hogy lusta vagyok azokhoz képest, akik hajnalok hajnalán felvették a munkát és késő délutánig ott voltak, ez még sajnos bennem is felmerült, de aztán az is, hogy én azért ennél többre tartom magamat.

Két hét kényszerszabadság után (nevezheted munkanélküliségnek is, ha úgy jobban tetszik) aztán behívtak egy állásinterjúra egy DIY áruházba, ahol egy szabad pozíciót ajánlottak fel a jelentkezőknek, akikből volt elég. Én voltam az utolsó, akit behívtak interjúra és ahhoz képest, hogy egy egyszerű bolti eladó munkakörről volt szó, eléggé odatettem magam. Bemagoltam a cég történetét, megtanultam az értékeit, tudtam beszélni az üzletpolitikájukról és persze magamról is, hogy mégis miért járnának jól velem. Az áruház 15 perc sétára van az otthonomtól, jó fizu és nem kell megszakadni, éves 6 hét szabadság, szóval nagyon akartam az állást. Hazafelé sétálva csörgött a telefon és a manager hívott, aki interjúztatott, hogy rossz híre van, mert nem én kaptam meg a pozit, viszont a jó hír, hogy mivel nagyon jól szerepeltem, kreáltak nekem egy másik szabad pozíciót, amire felvennének heti 20 órában. Illedelmesen megköszöntem, majd elutasítottam, mondván, hogy nem elég az óra. Erre azt a választ kaptam, hogy hadd hívjon már vissza később, próbál még az üzletvezetővel beszélni és több órát kicsikarni belőle. Mondom ok. Öt perc sem telt bele és jött az újabb hívás, hogy akkor 26 óra lenne és ha bevállok ezen emelni is tudnak majd. Még mindig nem voltam elájulva, de úgy voltam vele, hogy kezdésnek ez már azért valami és amúgy se legyen túl nagy a képem így munka nélkül. A lényeg pedig innen következik, ugyanis a szorgalmam hozzásegített pár hónappal később egy teljes munkaidős pozícióhoz, amiben máig dolgozok (kurva keményen dolgoztam érte, de megérte, úgyhogy nem volt mese). Volt értelme hajtani, ezért hajtottam. Ha a munka kilátástalanul szar, akkor nyilván kevesen erőlködnek érte, a többség "lusta" lesz. A teljes munkaidős pozíció ennél a cégnél teljesen ritkaság számba megy, mivel csak vezetői pozíciókban dolgozók kapnak ennyi órát, így az egész teamben én vagyok az egyetlen nem vezető, full time-os alkalmazott. Ráadásul az egyedüli migráns is. A próbaidőm után a boltvezető unszolására elkezdtem egy kereskedelmi tanfolyamot, ami megszerzése után menedzseri pozícióra is pályázhatnék (errefelé tolnak, de nem tudom, hogy vállaljam-e) és a tanfolyam keretén belül angol és matek vizsgát is kellett tennem, mivel a magyar érettségit itt nem fogadják el. Ez a tanfolyam kedden ér véget egy végső vizsgával, ha minden jól megy. Ez az állás persze még így is sokaknak alja munkának számít, de amikor már futja mindenre és tetemes összeget is félre tud tenni az ember, akkor már könnyebb elégedettnek lenni és nem foglalkozni további felsőbb pozíciókkal, amik nagyobb felelősséggel is járnak. Nyilván mondahatni, hogy ez is egyfajta lustaság, de mi magyarok akkor sem vagyunk lusták, mi magyarok küzdünk és nem vagyunk hajlandók megalkudni a szarral. Vagyis lófaszt. Ugye, már megint ez a kurva általánosítás. Gondolom már érzitek ti is mennyire könnyű ebbe beleszaladni és mennyire ártalmas is. Vannak köztünk olyanok, akik küzdenek és nem megalkuvók és vannak olyanok, akiknek minden mindegy, vannak akik kicsit megalkuvók és vannak, akiknek néha kicsit pár dolog mindegy. Aztán persze én is lusta vagyok, ha például arról van szó, hogy takarítani kell, mivel helyette van más, amit szívesebben csinálnék. Ahhoz is lusta vagyok, hogy beüljek a TV elé és reklámok sokaságát szenvedjem végig azért, hogy megnézhessek egy bruttó 60 perces, de valójában 30 perces műsort, viszont mások szemében meg az lusta, aki TV-t néz. Lusta vagyok elsétálni a közeli városba, ami 50 kilométerre van, inkább buszra szállok, lusta vagyok kézzel mosni a ruháimat, inkább a mosógépet használom. Érdemes ezért vigyázni nem csak az általánosítással, hanem azzal is, hogy másokat ilyen kritikákkal illessünk. Mindenki a saját boldogságát keresi és mindenkinek máshogy jó. Én ezért kikérem magamnak, hogy valaki azzal vádoljon, hogy lusta lennék, vagy éppen az ellenkezőjével. Kikérem magamnak, hogy bármely általánosítás alanya legyek, vagy éppen az általánosítás alanyain kívül álló. Lehetne esetleg teljesen felhagyni azzal, hogy csoportokat cimkézzünk meg bizonyos dolgokkal?

"People get built different. We don't have to figure it out. We just need to respect it." Princess Bubblegum