Vállalkozó szelleműek lehettek ezek a császárok. Az első versben Tenji tennō próbálta ki az őszi szántóföld őrzését (NEM!), Kōkō tennō pedig szintén különös vonzalmat látszik érezni a nem kifejezetten császári tevékenységek iránt. Persze szó sincs erről, míg az első versben honkadori-t hajtott végre az uralkodó, addig Kōkō valószínűleg csupán szárnyaló képzeletére bízta magát. A növények begyűjtése a nők feladata volt, nem valószínű, hogy császárunk maga ment ki a hóba fagyoskodni.

Nanakusa gayu （七草がゆ）

Az okayu egy rizskása szerű étel, amit a japánok előszeretettel fogyasztanak betegség idején, csak úgy mint a magyar ember a pálinkát húslevest. Ennek egy változata a nanakusa gayu, a hétféle növénnyel ízesített rizskása, bővebben ITT és ITT olvashattok róla. Manapság ezt január 7.-én eszik, és a következő évi egészséges létet hivatott biztosítani.
Kōkō tennō állítólag ezt a hét füvet/növényt/gazt/kórót küldte valakinek, s mellékelte mellé a verset, éreztetvén, hogy mennyire jó arc is ő, hiszen a rendületlenül hulló hó ellenére is csak szedi, szedi a füveket kinn a réten, mert szeretné, hogy a címzett (Na miben fogadunk, hogy nő van a dologban?) jó egészségnek örvendjen.

A Budapest-verzióról

A költő vitamindús zöldségekért indul a piacra, hogy kedvesének biztosítsa a felnőtt számára szükséges napi vitaminbevitel nagy százalékát. Ezen szándékától az sem tántorítja el, hogy a hulló hótól minden csupa lucsok, és átázik a ruhája.

Források:

http://timijapanban.freeblog.hu/archives/2011/01/08/A_7_f/

http://bungaku.freeblog.hu/archives/2012/05/31/Hjakunin_Issu_-_Szaz_kolto_szaz_verse_15_Koko_csaszar/

https://100poets.wordpress.com/2012/07/28/a-small-token-poem-number-15/