Vasárnap van, verset mondunk. Mai előadónk Minamoto no Tōru, aka. Kawara no sadaijin (a sadaijin a bal felőli miniszter, rövid leírást ITT találtok a korabeli rendszerről).  Állítólag szerelme kételkedett hűségében  (nem meglepő, amennyiben igaz, hogy róla (is) mintázta Murasaki Shikibu Genji alakját), ez pedig egy szemrehányó vers a hitetlenkedő hölgynek.
Összekuszálódott lelkét a Michinokuban (ez ma nagyjából Fukushima, Miyagi, Iwate, Aomori és Akita) készülő kesze-kusza mintához hasonlítja. (A shinobu szó amúgy igeként bújkálnit, rejtőzködnit jelent.)
A szó bővebb magyarázatát idemásolom a bungaku blogról. (Én Hepburn átírást használok, ők viszont magyart, így lesz némi eltérés a japán szavakban. )

"1) Sinobu a hely neve (a mai Fukusima tartományban), ahol festették a szabálytalan mintájú anyagot.
2) A sinobu növénnyel (tollaspáfrány) dörzsölték bele a mintát az anyagba össze-vissza.
A lényeg, hogy a sinoburól azonnal a lélek zavarodottságára asszociálhatunk, ami természetesen a szerelemből fakad. Ha ez még nem lenne elég, a sinobu igeként "eltitkolni" illetve "visszagondolni" jelentésekkel is bír, végtelen lehetőséget biztosítva a magunkba fojtott érzelmek megéneklésének."

A Budapest-verzióról

Költőnk összekuszálódott szívét a falakra felfújt graffitik kuszaságához hasonlítja.

Források:

http://bungaku.freeblog.hu/archives/2012/06/28/Hjakunin_Issu_-_Szaz_kolto_szaz_verse_14_Minamoto_no_Toru_Kavara_no_szadaidzsin/

https://100poets.wordpress.com/2012/07/26/whos-fault-is-it-poem-number-14/

http://en.wikipedia.org/wiki/Minamoto_no_T%C5%8Dru