Ez a vers egy személyes kedvencem. Ono no Komachi egy a hat költőóriás közül, a 36 költőóriásba is beleszámítják. Amellett hogy remek verseket írt, híres volt még különleges szépségéről is. (Létezik a "komachi" szó mint névmás, szép emberekre használják.) Az öregedés mindenki számára fájdalmas dolog, hát még egy olyan valakinek, akit a természet nem elhanyagolható külsővel áldott meg. A dal kifejezi az öregedő nő szomorúságát, melyet elmúló élete, tovatűnő fiatalsága, hervadó szépsége fölött érez. Szépségének mulandóságát a rövid életű virághoz (ez majdnem mindig sakura) hasonlítja, a párhuzamot pedig a vasárnapi versnél ismertetett kakekotoba segítségével fűzi finoman össze. Nem is egy, rögtön kettő van a versbe ágyazva. Az első a furu szó, mely jelent esni-t (a virágra hulló eső) és telni-t (az idő, mely eljárt Ono no Komachi feje fölött). A második a nagame, ami lehet hosszan hulló eső (naga ame), vagy hosszan bambulni, nézni ki a fejünkből. Ez bizony az élet örök problémája, az elmúlás, s ez nem változott mostanra sem, épp ezért a vers mondanivalója ugyanúgy magával tudja ragadni a mai kor emberét is.

A Budapest-verzióról

Legyen bár az ember lánya bármennyire is szép, előbb utóbb ráncokat rágcsál arcába az idő vasfoga, bármit is tegyen. Ha pedig nincs pénze plasztikai műtétre, még csak késleltetni sem tudja a dolgot. Ono no Komachi állítólag élete végére elszegényedett, így ha ma élne, biztosan nem tudná megengedni magának az efféle beavatkozást.

Források:

http://bungaku.freeblog.hu/archives/2011/02/27/Hjakunin_issu_-_Szaz_kolto_szaz_verse_9_Ono_no_Komacsi/

https://100poets.wordpress.com/2012/03/01/past-her-prime-poem-number-9/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ono_no_Komacsi