Kérem oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló, nem kell bedőlni a címnek. Nem lesz sem macskanyalogató lány, sem csápos 18-as karikás rettenetek, pusztán egy villámposzt keretében szeretném bemutatni nektek a két furcsaságot, ami ma a kosaramba szökkent az iskola boltjában. 

1. Dinnyés-sós löttyedmény

Az üdítőgyártók időről időre kitalálnak valami új ízt, ilyen volt például tavasszal a szakurás pepsi,ami egy olyan életre szóló élmény volt, hogy az ízlelőbimbóim egy sötét szoba sarkában, magzatpózban ringatózva próbálják elfelejteni, úgyhogy remegő kézzel bontottam ki ezt az új csodát, a dinnyés-sós Fantát. Az üveg fölé hajolva rögtön megcsapott a gyerekkorom rágógumijaira hajazó illat, és belekortyolva sem kerültem közelebb a természethez. Azonban minden egyes korttyal dinnyésebb és dinnyésebb lett az élmény, így végül sikerült elfogyasztani a nedűt. (A szakurás pepsi fél literjét hárman is csak kínszenvedések árán tudtuk legurítani.) Azért a bolt polcain sorakozó maradékot meghagynám a többi vállalkozó kedvű lénynek.

2. Baconos-spárgás Dzsagariko

Íme itt a Dzsagariko, Japán egyik kedvenc krumplis rágcsálnivalója. 
Így fest, ha kibontjuk:

Igazából könnyebb lenne felsorolni azt, hogy milyen ízben nem létezik, de amiket mindenképpen meg kell említenem, az a kedvencem, a csípős csirkés, valamint a számomra legbizarrabb, a tengerisün-krémes. Ma pedig szembe jött velem ez a  még sosem látott, azonban igencsak ígéretesnek érkező spárgás-baconos csoda. Az első harapásra olyan, mintha valaki az orcánkba tömött volna egy jó adag spárgát, aztán a másodikra is. Közben meg azon gondolkozik az ember, hogy a bacon hol marad, de úgy félúton beüt az is. A csípős csirkést nem győzheti le, de határozottan finom, csak ajánlani tudom.