Emlékeztek a vasárnapi versre? A magyarázatában említettem, hogy a költője öcsikéje követte el a következőt, ezt itt. A Chihayafuru című animének köszönhetően valószínűleg pillanatnyilag ez a leginkább ismert vers az összes közül. Sajnos ezen vers fordítása már nem szerepel a magyar Bungaku blogon, ahol pedig rengeteg információ volt a versekről, így kissé nehezebb a dolgom, de azért igyekszem.
A Tatsuta folyóban úsznak a vörös juharfa levelek, melyek úgy tűnnek, mintha vörösre festenék a folyó vizét. A momiji a wakákban kigo (季語, évszak szó), és mindig az őszre utal. A ritka gyönyörű látványt azzal magasztalja, (egy japán könyv leírása szerint), hogy még régen, Japán első császárának, Jinmunak az uralkodása előtt, az istenek korában sem láttak ehhez foghatót. A chihayaburu egy makura kotoba, ami az isten (神 kami) szó elé járul gyakran, jelentése: vad, kegyetlen. No nem rossz értelemben, inkább az istenek hatalmas, félelmetes, ugyanakkor ámulatba ejtő, tiszteletet ébresztő erejéről lehet szó. De nem ám csak a folyót dicséri így Ariwara no Narihira, hanem állítólag egy momijivel díszített byōbu (屏風, paraván) leírására választotta ezt a képet.
Mellesleg nagy kaszanova hírében állt, s állítólag nem csak a Genji, de az Ise Monogatari hősét is róla mintázták. És hogy ennek tudatában elhisszük-e, hogy valóban egy paraván szépségét dicséri? Ne tegyük, egy anekdota szerint volt szerelmének címezte a verset, s a karmazsinvörös az ő nem fakuló szerelmét hivatott jelképezni.
A Budapest-verzióról
Csillog, tündököl a Duna vize. Mennyei látvány, már ha eltekintünk attól, hogy ez a csillogás csokoládépapírok, alufóliák, s megannyi más, nem odavaló tárgy hatására jön létre.
Források:
https://100poets.wordpress.com/2011/08/13/a-thousand-swift-swords-poem-number-17/
http://en.wikipedia.org/wiki/Ariwara_no_Narihira
http://fudoan.cdx.jp/english/bugei_e/fudoan_dojo/chihaya.htm
http://chihayafuru.wikia.com/wiki/Ogura_100_Poems
