Ez a vers a száműzetésről szól. Sangi Takamura korának elismert költője és tudósa volt. Kínába utazott volna mint kentōshi, ám hajója kétszer is vihar áldozata lett. Harmadjára már inkább nem ment volna, erre a tennō éktelen haragra gerjedt, és az Oki-szigetekre száműzte szegényt, ami kedvelt célpont volt, ha kegyvesztett nemeseket kellett elpaterolni valahova. Állítólag a szigetre utazásakor írta ezt a verset. A japán eredetiben szereplő „hito ni ha tsuge yo”  (vidd hírül az embernek/embereknek) lehet, hogy egy valakire utal (pl. ágyas, szerető, akármi), de lehet több ember is (pl. a családja). Ám van egy olyan értelmezés is, miszerint magának a császárnak üzen, mintegy a vers segítségével rázza az öklét afelé, aki őt száműzte. A sztori amúgy hepi enddel zárul, egy év múlva visszatérhetett a büntiből.

 A Budapest-verzióról

A munkájától megfosztott, "száműzött" költő a Hajógyári-szigeten keres menedéket.

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Ono_no_Takamura

https://100poets.wordpress.com/2012/07/12/getting-exiled-isnt-fun-poem-number-11/