Ülök a szobámban.
vékony, érdes szövet
takarja bőrömet.
Úgy tűnik, csak pár nap
ami eltelt azóta,
hogy szövet se kellett.
Volt olyan, amikor
egy nap tűnt egy évnek
sűrű volt, végtelen.
De most, mikor első
ráncaim szakítják
szememnek vonalát,
az idő is csak olyan,
pont úgy…