Régóta érik már ez az írás és egy másik is, ami a japán nyelvről szólna, most mégis úgy néz ki, ezt szülöm meg előbb. Írom most is és később is emlékeztetni fogok mindenkit rá, hogy a leírtak személyes tapasztalatot tükröznek és természetesen, akinek nem inge az ne vegye magára az írottakat. Aki mégis magára ismer, az pedig döntse el, hogy igazam van, vagy beszélek itt össze vissza. Rajtatok áll, hogy tanácsaimat megfogadjátok-e, vagy sem. Én mindenesetre most lejegyzem, amit gondolok, végül is ez egy blog és még a szólásszabadság is működik.

Hogyan tanuljunk japánul

Amióta hazánkba betört az anime és a manga, gombamód megszaporodtak a japánul tanuló emberek, ami igen dicséretes. Végre valami, amitől a gyerek nem droghoz és piához nyúl, hanem egy nyelvkönyvhöz. Azonban sokan úgy hiszik, hogy ezt hobbi szinten művelni egyenlő a jövőjük megalapozásával. Ez nem igaz. Japánul tanulni és eljutni egy a Japánban is elfogadható szintig évekbe telik, amik hosszú, cseppet sem szórakoztató átmagolt éjszakákat takarnak. Megtanulni az alapvető kulturális elemeket, melyeket, ha nem ismersz, beszélhetsz akármilyen jól, könnyen vérig sértheted a japán felet és az addig kiépített jó viszonyt visszasüllyesztheted a béka feneke alá. A suliban, ahova járok kb. 70-en kezdtük a tanulást, mára már kb. 28-an maradtunk és ebből 7-8 olyan ember is van, akik az első másfél évet végig bukták, bár az órákra bejárnak, de igen le vannak maradva. Persze nem könnyű, hiszen, ha szinten akarsz maradni, minden nap minimum egy órát muszáj japánozással töltened. Ha nem gyakorlod a kanjikat folyamatosan, pikk-pakk elfelejted őket. Fontos, hogy ne csak a passzív tudásod legyen meg, ami abból áll, hogy egy szövegben felismered, hanem tudd őket helyesen (helyes vonássorrendben) írni. Így aki meló mellett tanul, esetleg az otthoni körülmények nem megfelelőek a tanuláshoz, nem sok jóra számíthat. Ő is megtanul japánul, de sokkal nagyobb energia belefektetésével. Úgy gondolom, hogy főleg az elején nagyon fontos, hogy odapakolj és minden erőddel azon legyél, hogy begyakorold a nyelvtani szerkezeteket, folyamatosan tudd olvasni a szövegeket, szavakat tanulj és megtanulj gyorsan írni. Nem különb ez, mint mikor az általános iskolában megtanultál írni és olvasni. Eleinte lassan és döcögősen ment, aztán egyre tempósabb lett.

Aki úgy gondolja, hogy ő otthon megtanul japánul, azt ugyancsak el kell keserítenem, mert nem fog menni. Egyrészt amíg van egy csoport, akik ösztönzik egymást, sokkal hatékonyabb a tanulás, másrészt pedig elengedhetetlen, hogy egy tanár terelgessen és tudj valakivel japánul beszélgetni. Ha ez japán anyanyelvű tanár, akkor az a legjobb. Próbáltam én itthon magamtól tanulni, de egyrészt a tankönyvek csomó mindenről nem szólnak, másrészt nem volt aki kijavítson, harmadrészt pedig az én saját lassú tempómmal évekig nem jutottam volna el arra szintre, amire másfél év alatt eljutottunk közösen. Szintén tapasztalatból írom, hogy akik elkezdtek lógni a japán órákról, azok szépen abba is hagyták az egészet végül. Akiknek volt annyi erejük, hogy visszatérjenek (pár hetes lógásból) azok eredményei pedig drasztikusan leromlottak és újra nehézséget okozott nekik a fordítás, és egyáltalán az, hogy újra beleszokjanak a munkába. A tanárunk nemrég azt mondta, hogy például a kanjikat nem lehet apránként tanulni. Nagy dózisokban kell tanulni őket, mert máskülönben soha a büdös életben nem tanuljuk meg őket. Megjegyzem, hogy egy japán újság gondmentes olvasásához körülbelül 2000 kanji ismerete szükséges.

Sokan animékből próbálnak nyelvet tanulni. Nagy hiba! Ha Japánba mész, vagy csak egy japánnal próbálsz beszélni, az animékben használt egyszerű formákat, szlenges nyelvezetet nem használhatod! Hatalmas tiszteletlenség még ha egy fiatalabbal is beszélsz. Gaijin vagy és bár neked sok mindent elnéznek, de sokra nem fogsz menni vele, ha az egyszerű nyelvet használod és ráadásul még hibásan is. Példa az életből: egy alsóbb évfolyamos meg akarta kérni a japán nyelvű tanárunkat, hogy ugyan engedje már meg, hogy bejárhasson az óráira, hogy gyakorolja a megkopott japán tudását. Ezt mind olyan nyelvezettel, ahogy közeli barátok, tesók beszélnek egymással. A tanár kiröhögte emberünket és elhajtotta. Persze animékből is lehet tanulni. Később! Ha már van egy alapod, amire építkezhetsz és tudsz bánni a nyelvi elemekkel+ ismered az alapvető társalgási szabályokat.

***

Fura, hogy személyes tanácsokat fogalmazok meg ezzel kapcsolatban, de még mindig azt tudom mondani, hogy akinek nem inge, az ne vegye magára.
Van jó pár ember a közösségünkben, akik úgy tűnik, hogy nem tudják különválasztani a rajzfilmet a valóságtól és próbálják a hétköznapokban alkalmazni az animében látott mimikákat, tartásokat, beszédet. Ez gáz. Lehet az animében jól mutat, de teljesen eltorzítja a személyiséget. A valóságban sajnos az ilyenekre nem néznek jó szemmel és nagyon sokszor az a meglátás róluk, hogy megjátsszák magukat. Az, ha beöltözöl egy animés rendezvényen és arra a napra kölcsönzöd a karakter viselkedését, azzal nincs baj, de ha beleépíted a mindennapi viselkedésedbe, az már aggodalomra ad okot. Vegyük észre, hogy az animékben, mangákban, doramákban (érthetetlen, hogy ezekben is, hogy eltorzítják az emberek viselkedését) szereplő „lények” viselkedése nagy többségben nem természetes, és ha ezekből veszel példát te is fura-bogárrá válsz, akinek maximum ugyan ilyen fura-bogarakból álló kapcsolatai lesznek, ami hosszú távon higgyétek el, hogy nem kifizetődő.

Képviselteti magát egy másik személyiségtípus. Ez pedig a nagyképű, foltokban antiszoc, esetleg teljesen antiszoc karakter. Ha egy nyelvet tanulsz, ami ugye arra jó, hogy kapcsolatokat építs, emberekkel cserélj információt, akkor ne legyél antiszociális. Ne bújj ki a közösségi programok alól, ne húzódj félre egy sarokba, ne állíts magad köré falat. A nyelvtanulásnak így semmi értelme. Individuálisnak hiszed magad, lehet az is vagy, de akkor tanulj festészetet, vagy válassz egy olyan hivatást, ahol nem lényeg, hogy emberekkel milyen kapcsolatot építesz ki. Így tehát elérkeztünk a másik típushoz, aki nagyképű. Aki úgy gondolja, hogy sokat tud (mert vett különórákat anno) és ezzel a tudással el lesz évekig és nem veszi észre, hogy a többiek tudásukkal már rég le is hagyták. Talán ez megint csak a kisebb baj. Az már nagyobb, ha hencegsz a tudásoddal, felsőbbrendűnek tünteted ki magad. Ugyanis ezzel is elijesztesz magadtól sokakat. Az emberek nem szeretik folyton azt hallgatni, hogy mennyire senkik egy másikhoz képest. Mindenkinek van valami erőssége, amiben jobb, mint a többi, de hencegni nem lehet büntetlenül. Az ötvözet, ami az antiszociális karakterből és a nagyképű karakterből áll össze a legrosszabb. Attól még, hogy japánul tanulsz, nem leszel isten és nem leszel különlegesebb, mint a többi ember. Itt is érvényes az, hogy mindenki jó valamiben. Mindenki egyedi. Ha félrevonulsz, lazán felteszed a lábad az asztalra és kutyanyakörvben meg macskafülekkel olvasgatsz a helyiség egy távoli, de mindenki által jól látható szegletében, nehogy azt hidd, hogy szimpátiát váltasz ki az emberekből. Ha morcosan, pofákat vágva reagálsz minden téged ért kritikára, vagy esetleg csak egy beszélgetést akarsz így elhárítani, ugyancsak magadnak ártasz. Azonban még macskafület hordva is lehetsz szimpatikus, ha a viselkedésed nem üt el túlságosan az átlagtól. A cukiskodás is lehet szerethető, ha az a valódi küllemedből fakad és nem egy animéből tetted magadévá, mert ott azt láttad, hogy a szereplőknek bejön. Kicsit elkanyarodtunk a fő csapásvonalról, de mint már írtam, személyes tapasztalatokat osztok meg és egyéni meglátásokat írok le. Akinek nem inge, az nem veszi magára :).

***

Ha beindul a dolog

Eddig inkább intő példákat hoztam fel, most jöjjön egy kis buzdítás a végére. Amikor elkezded tanulni a japánt, úgy érzed, hogy túl sok és soha nem leszel képes átlátni ezt a kusza rendszert. Én legalábbis sokáig így éreztem. Aztán eljött a pillanat, amikor hirtelen minden (na jó nem minden, de nagyon sok dolog) világossá vált és láttam, hogy merre tartok. Hirtelen azt vettem észre, hogy értem, ami a japán mesekönyvben áll, felismerem a nyelvtani szerkezeteket és a szamuráj filmekből is egyre több mondatot tudok elcsípni. Ennél felemelőbb érzés kevés van. A munka tényleg meghozza a gyümölcsét. Esetünkben jó sokat kell várni, míg a gyümölcs megérik, de higgyétek el, megéri (mondom ezt úgy, hogy másfél éves tanulás után a tudásom a valódi japán nyelvtudástól még iszonyatosan messze áll). A nyelv tanulásával pedig megérti az ember, hogy az adott kultúrában miért úgy viselkednek, ahogy, miért alakult úgy a történelmük, ahogy és mint a japánok esetében, miért olyan nehéz leszokniuk a bálnavadászatról. Ok, most megint túl messzire mentem, de ezt is le lehetne vezetni :p. Összegezve, aki valóban komolyan gondolja a dolgot és kitartóan tanul, az nyugodtan vágjon bele a japán nyelv elsajátításába, mert azoknak nagyon sok örömöt fog hozni az életébe. Az meg, hogy én meddig jutok és pár év távlatából az itt leírtakról milyen véleménnyel leszek, hát arra én is kíváncsi vagyok. Az biztos, hogy egy posztban el fogom mesélni.