„Már megint degeszre kell magunkat kajálni.” Sóhajtottam nagyot, majd a biztonság kedvéért megreggeliztem és útnak indultam, hogy Csillával karöltve felfedezzünk egy újabb japán éttermet, csak hogy Nektek jó legyen. Lefogadom, hogy az erre a számra kitűzött célpontunkat legalább olyan jól ismeritek, mint a legutóbb bemutatott Wasabit, és titkon már vártatok is rá, hogy bemutassuk.

A nyálcsorgató bemutatót a tovább mögött találjátok!

Japán étek, orosz franchise, magyar étterem Ez alkalommal a Planet Sushiban (ejtsd: Planyeta Sushi) kóstoltuk végig az ételeket. A fura kiejtés persze nem az angol (nem)tudásomnak köszönhető. A helyzet az, hogy az étterem magvait nem itthon vetették el először, és nem is Amerikában, mint azt sokáig gondoltam. Orosz franchise-ról van szó. A Rosinter Restaurants Holding nevű cégnek mára már itthon is jól ismert és bejáratott helyeinek egyike a Planet Sushi. Ezen kívül megtaláljuk még itthon tőlük a T.G.I. Friday’s-t és az IL Patiót is. Nem kívánom nagyon részletezni a cég múltját, kitűzött céljait, de pár dolgot azért nem árt tudni.
A fáma úgy tartja, hogy élt egyszer egy orosz gaijin, aki ellátogatott a nyüzsgő Tokióba, és betért egy kis helyi étterembe. A küszöböt átlépve úgy érezte, hogy egy teljesen más világba csöppent. A zaj megszűnt, a kedves kiszolgáló lány elé hordta a megkívánt étkeket, és mindeközben olyan zene szólt a falakból, ami emberünket teljesen elvarázsolta. Lakmározása végeztével kilépett a tokiói zűrzavarba és úgy tért haza Oroszországba, hogy szüksége van egy ilyen helyre, ahova az ember belépve teljesen el tudja magát zárni a kinti tébolytól. A Planet Sushi éttermeknek világszerte ez az egyik legfontosabb feladatuk: Mind az ételekkel, mind az étterem harmóniájával ellazítani a betévedő vendégeket. Így az élmény olyan, mintha az étterem ajtaján belépve Japánba érkeznél.
– Lássuk is rögtön, hogyan sikerült megfelelni ezeknek a célkitűzéseknek! Betoppanva az étterembe (vagy éttermekbe, hisz a Budapesten fellelhető összes Planet Sushi tényleg egyforma) kellemes zene fogad, és mosolygós kiszolgálólányok, akik elénk jönnek, hogy az asztalunkhoz kísérjenek. A berendezés egyszerű, kevésbé japános hangulatot áraszt, amin az Oktogonra néző nagy ablakok sem sokat segítenek. Választhatunk két kisebb tatamis helyiség és a normál asztalok közül. A tatamis szobákban (az egyik négy, a másik maximum hétszemélyes) japán stílusú alacsony asztalok vannak, amelyek alatt egy kis mélyedés található, hogy a töröküléshez kevésbé szokott nyugatiak is kényelmesen ki tudják nyújtani a lábaikat. Ezek a tatamis szobák tolóajtóval választhatóak le az étterem központi részéről, és sokkal inkább hozzák az autentikus környezet hangulatát, mint a hely többi része. Mi a normál asztalok közül választottunk, de azért így sem kellett lemondanunk minden nemű japános életérzésről. A fehérhuzatos székek és a standard éttermi asztalok teljesen átlagos éttermi színvonalat képviselnek, de mint megtudtuk, ezek ahhoz az egységesített képhez tartoznak, amit az orosz anyacég megkövetel a kihelyezett egységeitől. A rosinteres Planet Sushikban (mert Amerikában és Nyugat-Európában is található nem a Rosinter céghez köthető Planet Sushi névvel fémjelzett japán étterem) kötelezően el kell helyezni három figurát: egy daruma babát, egy szerencsét hozó maneki nekót és egy ofuko-san babát, ami az ideális japán nő szimbóluma, és mosolya boldogságot, gazdagságot hoz. Emellett kell az étterembe egy bonsai és egy bambusz is. A látványt még egy, a termet és a konyhát elválasztó pult és pár falikép teszi színesebbé. A berendezéssel összességében meg voltunk elégedve, bár az eddig meglátogatott helyek közül ez tett ránk a legkevésbé mély benyomást. A mellékhelyiségről is nagyjából ez mondható el, sőt, itt annyiban „rosszabb” volt a helyzet, hogy a japános jelleg még nyomokban sem volt felfedezhető. Bár az is igaz, hogy a kissé kopottas mellékhelyiség nem csak a Planet Sushié, osztozik rajta a mellette lévő Friday’s-zel. Az asztalokon a szokásos teríték várt minket. – Úgy tűnik, hogy itt szerencsénk volt a pálcikatartóval, mert ez sem a Mammut 2-ben, sem a Deák téri Planet Sushiban nem volt része a terítéknek.

Visszatérés Sushiföldjére Étvágyfokozónak Csilla kikért egy Midori (1050Ft/4cl) nevezetű élénkzöld lötyit, ami állítólag japán dinnyelikőr volt. Vele ellentétben nekem ez nemigen hozta volna meg az étvágyam, ezért én Ozeki Sakét (2200Ft/1,5 dl) ittam, hidegen.
– A likőr olyan valószínűtlenül zöld volt, hogy sokáig csak csodálni bírtam, de én az ízével is meg voltam elégedve. Tény, hogy nagyon édes, már-már szirupszerűen tömény íze volt, de azért az alkoholt sem spórolták ki belőle, kellemesen elzsibbasztott. – A szakét hagyományos japán szakés pohárban, a később kért japán zöldteát pedig szintúgy hagyományos teás kancsóval és poharakkal szolgálták fel.
– Mi csak az egyik menühöz kértünk zöldteát, de minden további nélkül kaptunk két poharat hozzá, és elégnek is bizonyult egy adag kettőnknek is. – Miután kellően bemelegedtünk, jöhettek a fogások. Az étteremnek hétfőtől péntekig kétféle akciós bentója van, minden nap változó összeállításban. Az egyik a Manga ebéd menü (1250 Ft), a másik a Bento ebéd menü (1750 Ft). Természetesen mind a kettőt kipróbáltuk.
– Ezeket délután öt óráig érdemes keresni, de ha nagyon szépen kérjük, talán később is megszánnak minket. Nekünk erre nem volt szükségünk, gond nélkül berendeltük a napi manga és az egyik bento menüt (itt három opcióból választhattunk). – A Manga ebéd menüben a hangzatos nevén kívül semmi extra nincs (még csak nem is nagy és kerek szemű miniszoknyás japán lányok tálalják fel). Ez tulajdonképpen egy maki és nigiri válogatás egy darab miso levessel kiegészülve. Ha ráfizetsz még +500 Ft-ot, akkor egy kancsó zöldteát is kapsz mellé. Csak a magam nevében beszélhetek, de nekem ez a menü kevés lenne ahhoz, hogy jól is lakjak.
– Akkor szerencse, hogy ezt én választottam. A menü nyolc darab makit és egy darab tojásos nigirit tartalmazott. A makik közül négy adott volt, de a másik négyet két lehetőség közül választhattam ki. Én a rákos mellett döntöttem, és nem is bántam meg. De azért én is féltem kicsit attól, hogy ez nem lesz elég, így főként Robi hatására berendeltem még egy nyolc darabos (egy roll) Unagi Onigara Makit (2200Ft/8 db). Ez a következőket tartalmazza: füstölt angolna, krémsajt, pácolt jégretek, unagi szósz, szezámmag. Az elfogyasztása után maximálisan egyet kellett értenem Robi angolna imádatával, mert ez egészen elképesztően finom volt. Itt egyébként a sushi formája is igen érdekes, amit úgy kell elképzelni, mint egy maki tekercset, amelyben a krémsajtos jégretkes kombináció van rizsbe betekerve (nori lap nélkül), és erre helyezik rá az angolnát, mint egy nigirire. A krémsajt és a füstölt angolna íze nagyon jól kiegészítették egymást, és egy-egy darab önmagában is kiadós volt. – Ha jól átböngésszük az étlapot, láthatjuk, hogy a krémsajtot több sushiba is belekomponálták. Úgy tűnik, ez egész jó ötletnek bizonyult.

A Bento menü már egy fokkal laktatóbb, de ez az árán is meglátszik. Ez tartalmazott elő- és egy (fél) főételt.
– Ezt egyébként nemcsak mi találtuk ki, az étlap is hirdeti, hogy egy fél adag főétel van a bentóban. – A menüben volt miso leves, saláta, nigiri, maki, daikon mix, gari (gyömbér), wasabi és párolt rizs. A főétel pedig pirított lazac volt, teriyaki szósszal.
Ha az imént felsorolt ételek minőségét megnézzük, azt kell, hogy mondjam, nem fogunk tapasztalni semmi extrát. Engem nem vágott falhoz egyik étel sem, kivétel az angolnás sushi. Finom volt minden, de nem volt íz-orgia.
Az étlap tartalmaz többféle levest és tésztaféléket (köztük udon tésztát) is, és a nemrégiben bevezetett Fitness makikat és Fitness menüt. Utóbbi kettő igazából csak a kor divatjainak próbál eleget tenni, hisz ha valamiben benne van az, hogy „fitness”, az tuti, hogy egészséges és eladható. Azért, ha kicsit jobban elgondolkodunk, nem hiszem, hogy a nem fitness makiktól olyan sokan elhíztak volna. A problémát inkább a nem fitness pacalpörköltnél és a nem fitness töpörtyűnél kellene keresnünk.
Bátran ajánljuk továbbá az étlapon szereplő sashimiket és a különféle donokat (rizságyon mindenféle jóság), és a nem éppen pénztárcakímélő, de laktató húsos főételeket (teriyaki, kushiyaki).
– A választék sajnos nem túl nagy, de cserébe az étlap jól átlátható és követhető. Évente egyszer teljes felújításon esik át a repertoár, de ezeket a változtatásokat teljes mértékben az orosz anyacég diktálja. Közvetlenül tőlük jön az új menüsor és az ételek elkészítésének részletes leírását tartalmazó kártya, amely alapján a hazai séfek létrehozzák a harapnivalókat. Ez nagyban megköti a magyar Planet Suhsi kezét is, ami így korántsem olyan rugalmas, mint ahogy állítja magáról. – A desszert abszolút jó pont. Az étlap ezen szekciója sem tölt meg oldalakat, mindössze öt fajta édességből választhatunk. Ha valaki jól lakik, akkor bátran ajánlom a zöldteás fagyit (1450 Ft), ami felejthető, de legalább jól csúszik. Azok, akik éhesek maradtak, nyugodtan válasszanak a többi édességből. Mi a White Orchidot és a Domino nevű sushira hajazó gyümölccsel töltött tekercseket választottuk. Nekem a Domino (1550 Ft) túl édes volt és kicsit nehéz, viszont a White Orchid (1550 Ft) a gyümölcsökkel a közepén, a tejszínes rizzsel és a kókuszreszelékkel pikk-pakk eltűnt a tányéromról.
– A két édesség nem igazán japán, de az mindenképpen az előnyére válik, hogy ötletesen keverték a hazai ízvilágot a keleties formával. A két édesség úgy nézett ki, mint pár maki tekercs. A Domino esetében csokiba tekert eperdarabokról beszélhetünk, míg a White Orchidnál rizsbe ágyazódott sárgadinnyéről. Egy adag nyolc darabot jelent, ami kvázi egy rollnak felel meg.

– Érdemes lenne még a zárás előtt pár mondatban megemlékeznünk a Planet Sushi torkos csütörtökjéről. Ez egy évente egyszer megrendezésre kerülő esemény, amikor minden étel féláron áll a vendég rendelkezésre. Pár éve az étterem sokak nemtetszését váltotta ki, amikor nem készültek fel eléggé a rohamra, és a kiszolgálás finoman szólva is a béka fenekét súrolta. Erre válaszolva később bevezették a torkos hétfőket, amikor egy adott ételválogatás (állandóan változó menüsor) fele áron fogyasztható. Ez a lépés azt mutatja, hogy a kritikák fényében igyekeznek javítani a problémákon, és próbálnak minél több alkalmi vendégből visszatérő vendéget faragni.

Minden jó, ha jó a vége Jól laktunk, fizettünk. Borravalót adhattok pluszban, ha szeretnétek, de a fogyasztáshoz már így is hozzászámolják a szervizköltséget, ami a fogyasztás 12%-a. Amikor kihozták a nyugtát, a pincérünk közölte, hogy a pénztárgép kisorsolt minket és nyertünk. Már kezdtem látni, ahogy leszállunk a Naritára és elfoglaljuk az ötcsillagos luxus szállodánkat Tokióban, de a nyeremény ennél azért szolidabb volt. Persze nem szólhatok egy szót sem: nyertünk egy, a következő alkalommal beváltható ingyen desszertet – amit a gonosz Robi azóta már be is váltott nélkülem – és kaptunk egy 1000 Ft-os kupont, amit szintén beválthatunk, ha legközelebb minimum 2000 Ft értékben étkezünk náluk.
– A kijáratnál cukorkás tál vár mindenkire, hogy kellemes szájízzel hagyjuk el az éttermet. Ehhez nekünk nem volt szükségünk erre a cukorkára, mert bár a hely kialakítása átlagos és a választék sem nagy, az étellel és a kiszolgálással meg voltunk elégedve. És végül is ez a legfontosabb.

Értékelés: Hangulat: 7/10
Ár/érték arány: 8/10
Kínálat: 7/10
Étel, ital: 9/10
Kiszolgálás: 7/10

Adatok: Név: Planet Sushi Oktogon
Cím: Budapest, Oktogon tér 3.
Telefon: 413 78 30
Honlap: www.planetsushi.hu

A cikket írták:
Peitli Csilla (Nuage)
Mikus Róbert (Vash)