A japán "wo・を" partikula egy igen fura szerzet, amely szerepét egyszerre könnyű és nehéz is megérteni. Könnyű, mert azt mondjuk rá, hogy bizonyos esetekben ez a tárgyrag és eszerint is használjuk. Könnyen rendezhető magunkban az a szabálya is, hogy egy mondatban csak egy "wo"…

Azt hinné az ember, hogy két nyomorult pálcikával alig lehet megszegni egy-két illemszabályt. Errefelé az evőeszközők jóval bonyolultabbak (gondoljunk csak arra, hogy hánnyal több ága van egy villának), mégis a japánok nem lennének igazi japánok, ha nem állítottak volna fel…