Nem vagyok nagy költő és a verseket sem tudom igazán értékelni. Laár András azonban igazán kedvemre való verseket írt...költött...
tanács
Bemehet a víz
az ember orrába,
hogyha beleszagol
a járdán a tócsába.
Márpedig az nem jó,
- ne csinálja senki!
Tócsaszaglás helyett
érdemesebb menni.
ima
Jaj, csak egyszer majd
nehogy pont én legyek
az a csúf nagy bogár,
akit az előbb tapostam agyon
direkt!
van-e semmi,
vagy nincsen semmi?
Hogyha épp "nincs semmi",
akkor a "Valamik" már mind elfogytak
- bekajálta őket pont a "Semmi".
De ha már a "Semmi" nincsen...?
Ami így ott marad, az már nem piskóta!
a kebelbarátom
Valahol egy kebel
nekem a barátom.
Szép és igen okos,
- képzeletben látom.
Testi-lelki szinten
volnánk sülve-főve,
csak a nő hol van,
kire rá van nőve?
hogyha birka lennák...
Hogyha birka lennák,
ennák birkatápot,
birkaólnak néznám
a büdös világot.
Csatakos hátsómet
nem takarné gatya,
fejembe kuksolne
egy hülye birka agya
mulya-nagy pofámmel
egyrecsak bégetnák,
csipás kis szememmal
ide-oda néznák.
Azt bégetnám egyre:
"bee-bee-bee-bee-
bee-bee"
Értelme nem vóna,
de legalébb rímelne.
egy lány fülébe
Egy lány fülébe súgok
szerelmeset, szépet
Azt, hogy a szerelem
idebenn úgy éget.
Lágyan fuvalmazó
szellő száll az éjben
- vastag fülzsírcsatak
van a lány fülében.
víziló
A víziló is randa
és büdös a szája,
Mégse mondja mindig, hogy:
"Jegyeket, bérleteket
kérem ellenőrzésre felmutatni!"
csirkecombok
Ne féljetek tőlem, véresre sült combok!
Ne bújjatok tömzsi jómagam elől!
Nyeldeklőm kárpitján nincsenek fémhorgok
- Ha ezektől félnétek-, ott fenn nem akadtok.
Lágy, ölelő nyelvem csókos forgatással
Hengerít majd derék, masszív fogak alá.
Péppé aprítástok nyájas rítusával.
A nyelőcső csúszdáján hullámvasutazva,
Dévaj kacagással juttok a hasamba.
Gyomrom fürdőjében, forró medencében,
Mind élvezkedhettek emésztődéstekben.
Beleim tömlőin végighömpölyöghet
Hurka alakúvá képzett maradéktok,
S nemsokára végül együtt ünnepeljük
- Megnyitván kapumat - dicső zuhanástok.
