Tada no Mibune korának elismert költője volt, egyike a Kokin Wakashū szerkesztőinek. Ahogy már említettem, a korban az volt a szokás, hogy a férfiak jártak a hölgyekhez, majd hajnal hasadtával távoztak is. Gondoljunk csak a 21-es versre, bár ott csak vár és vár a szegény hölgyemény a meg nem érkező úriemberre. Itt most nem ez történik: a találka létrejött, együtt töltött a pár egy éjszakát, s ha minden jól ment, még a 18-as karika is kikerült. Ám hajnalodni kezdett, s úriemberünk hazafele vette útját. Még a hold is hidegen, érzéketlenül nézett le rá a szomorú elválás apropóján. No de álljunk csak meg! Valóban a hold volt az? Esetleg szívszerelme viszonyult hozzá fagyosan, s dermedt meg ettől levegő, hold és minden egyéb? Valószínűleg így lehetett.
A Budapest-verzióról
Költőnk együtt tölti valakivel az éjszakát egy vad buli után. Ám ahogy az éj s az alkoholmámor tovaszáll, úgy adja udvariasan-kimérten hősünk tudtára, hogy jobb, ha továbbáll. A fájdalom, hogy nem kell már, megvadult részeg, vak komondor módjára mar hősünk szívébe.
Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Mibu_no_Tadamine
https://100poets.wordpress.com/?s=number+30
