A költő, chūnagon Kanesuke nem másnak a dédipapája, mint a méltán híres Murasaki Shikibunak, aki a Genji Monogatarit írta, valamint jelen gyűjtemébyne is képviselteti magát (57-es vers). A vers témája a szerelem, melyet egy olyan illető iránt érez, akit még nem is látott. A korabeli Japánban az volt a szokás, hogy a hölgyek nem mutatták meg csak úgy akárkinek az arcukat, számtalan vers és levél küldözgetése után fedték fel azt az epekedő férfiembernek. Persze terjengtek a pletykák, hogy ki az a császári udvarban, aki különlegesen szép, az ilyen pletykák és levélváltások pedig beindították a férfiak fantáziáját, és simán beleszerettek a képzeletük által kreált lányokba.
A vers első három sora úgynevezett kakekotoba, mely az azt követő rész vezeti fel, itt az "izumi" és "itsumi" hasonló hangzásával játszik a költő. A Mika no hara (Mika mezeje) a mai kyōtoi Sagarában található, itt folyik az Izumi folyó, amit hívtak régebben Yamashiro-nak, ma pedig a Kizu névre hallgat.
A Budapest-verzióról
Y generációs hősszerelmesünk egy jó eséllyel photoshoppolt profilképet látott csak, mégis szerelmes lett. Naiv, álomvilágban élő kölök. Biztos bölcsész. Pistának jó lesz.
Források:
http://100poets.wordpress.com/?s=number+27
Masahiko Yabunokoji: Chō gendaigo yaku hyakunin isshu
