A 23-as vers Ooe no Chisato tollából született. Rokoni szálak fűzik a 16-os és 17-es versek költőihez, s egész családja járatos volt a kínai tudományokban és irodalomban. Ezt mutatja az is, hogy ezt az őszi búsulót is a kínai Bai Yuji versén alapulva írta. Ez akkoriban bevett szokás volt, főleg az olyan családokban, mint Chisatoé, ahol konyítottak is valamit a kínai versekhez. (Nehéz is lett volna anélkül, ugye. ) Ha hinni lehet a különböző leírásoknak, a hajlam, hogy az őszhöz a szomorúságot asszociáljuk, nem a japánok saját találmánya, hanem - mint oly sok minden mást - a kínaiaktól kapták ezt a fajta elgondolást.
Otsukimi
A Heian-korban alakult ki a holdnézés azaz otsukimi (お月見) szokása. A japánok kiültek egy olyan helyre, ahonnan szépen lehet látni a holdat, gyönyörködtek benne, a költők pedig a hold általi ihletettségtől egymásnak verseket szavaltak. Mindezt persze megtámogatták némi étellel-italla.
A Budapest-verzióról
Költőnk szemléli az őszbe forduló Városligetet, megérinti az elmúlás szele, kellemes őszi depressziót előidézve nála.
Források:
Masahiko Yabunokoji: Chō gendaigo yaku hyakunin isshu
http://jennyguest.blogspot.hu/2006/10/blog-post_08.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Po_Chu-i
https://100poets.wordpress.com/2012/09/29/a-sad-autumn-moon-poem-number-23/
