Boldog Új évet mindenkinek! Ha olvastátok Vash évnyitó posztját, akkor tudhatjátok, hogy idén hetente kétszer jelentkezem (szerdán és vasárnap) egy-egy vers magyarra fordított változatával az Ogura Hyakunin Isshu-ból (小倉百人一首). A normál fordítás mellett fogtok kapni minden vershez egy "budapest-verziót" is, melyben próbálom közelebb hozni a vers értelmét a mai magyar olvasóhoz. Akit megihletne bármelyik mű, az ne habozzon kommentben elárasztani minket tankákkal.
Na de ne szaladjunk annyira előre. Mi is az a tanka?
Többek között indiai buddhista kép, és van egy ilyen névre hallgató kínai nyelvjárás is. De mi most egy harmadik tankával foglalkozunk, mely a japán vers egyik fajtája, jelentése rövid vers (短歌), 5 sorból és 31 szótagból áll (5-7-5-7-7). Fő témái az emberi élet ( öröm, elválás, bánat, szerelem) és a természet. Az évszakok különösen fontosak, változásukra és az egyes évszakokhoz, napszakokhoz kapcsolódó dolgokra nagyon érzékenyek a japánok, létezik például az irodalomban úgynevezett "évszak-szó" (季語). Bizonyos szavakról a japánok automatikusan asszociálnak egy évszakra, annak hangulatára, így például a sakuráról (cseresznyevirág) a tavasz jut eszükbe, a kabóca pedig a késő nyarat idézi fel. De léteznek más hasonló elemek is, Naniwa (ma Ōsaka egyik része) minden esetben szerelmesek elválására utal.
Mennyi is az a Hyakunin Isshu?
Több ilyen gyűjtemény is készült, ám a leghíresebb a Fujiwara no Teika (1162 – 1241, más néven Sadaide) által a 13. században összeállított mű, melyet akkor készített, mikor Kyōto Ogura negyedében lakott egy kolostorban, innen a név. Talált egy rakat verset, fogta, elolvasta, a legjobb százat pedig kiválogatta. Naplójában azt írja, a fia kérte meg a 100 vers összegyűjtésére, hogy apósa házának falát kidekorálhassák vele.
A gyűjtemény nevét így lehetne lefordítani: "100 ember, egy vers", tehát mindenki 1-1 művel szerepel benne. Felbukkan többek között Murasaki Shikibu (a Genji Monogatari írója) és Sei Shōnagon (a Párnakönyv szerzője) verse is, az első oldalon pedig rögtön Tenji császárba botlunk. Arashiyamában még a gyűjteménynek szentelt múzeum is található, valamint anime is készült a Hyakunin Isshun alapulva.
Kártyajáték versekkel
A karuta szó a portugál carta azaz kártya szóból származik. Az Uta-garutát, melyet a Hyakunin Isshu verseivel játszanak, állítólag 1467 óta űzik, ám mai szabályait csak 1904-ben fogalmazták meg. Szükséges hozzá valaki, aki felolvassa a verset (azaz inkább énekli, ahogy az majd a videókban is hallható lesz), és két ember akik játsszák a játékot. A kártyákon csak a versek második fele szerepel, a cél pedig az, hogy előbb találjuk meg a kiterített kártyák között az épp felolvasott vershez tartozót. Népszerű játék újévkor, Kyōtoban, a Yasaka szentélyben pedig minden január 3.-án megtartják az év első játékát, színponpás Heian-kori ruhákba öltözve. A szabályokról bővebb leírást ITT találtok.
Íme a Yasaka szentély karuta-ceremniája:
Egy sima játék pedig így néz ki:
Szerdán jelentkezem az első verssel!
Az eddig lefordított versek: ITT
(a felső menüsorban szintén elérhető a lista)
Források:
http://100poets.wordpress.com/about/
http://en.wikipedia.org/wiki/Waka_%28poetry%29
http://en.wikipedia.org/wiki/Tanka
http://etext.lib.virginia.edu/japanese/hyakunin/intro.html
http://www.sacred-texts.com/shi/hvj/index.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/Karuta
http://en.wikipedia.org/wiki/Fujiwara_no_Teika
http://chihayafuru.wikia.com/wiki/Hyakunin_Isshu_Karuta
http://jkllr.net/2010/08/16/hyakunin-isshu-the-card-game/
http://www.kyoshi.or.jp/inv-haiku/birth.htm
