"Egy őrült hangvételű, kellemes blog"

Hereföld blog

Murakami Haruki - Szépirodalom az esős napokra

2009. november 04. - Dharman

Murakami műveit nehéz jellemezni azoknak, akik nem olvastak tőle. Ugyanakkor, aki már beleszagolt akár pár oldal erejéig valamelyik regényébe, annak elég annyit mondanom, hogy  „murakamis”.

Mit is akar ez jelenteni? A történetei többségében azt vesszük észre, hogy míg az egyik pillanatban ott van a talaj a lábunk alatt, a másikban már egy szürreális világban iszogatunk egy füstös jazzklubban, ahol birkák nagybőgőkön játszanak, mialatt egy bolond öregember Johhny Walkerrel és pár macskával beszélget a tonhal mibenlétéről. Mit lehet tenni? Engedjük, hogy magával vigyen ez a „murakamis” hullámvasút.

Egy kis életrajz Murakami Haruki 1949 január 12-én született Kóbéban és máig a kortárs japán irodalom egyik legjelentősebb alakjának tartják. A Waseda Egyetemen végzett rendezői szakon. Már fiatalon érdekelte a nyugati pop kultúra, kiváltképp a zenékért rajongott. Nagy hatással volt rá Kurt Vonnegut, a Beatles, Nat King Cole, Elvis és a Beach Boys. Történeteiben sok helyen idéz is a slágereikből.  Nyolc éven keresztül egy jazz-klubot vezetett, majd elindult felfedezni a világot.  Mikor kiköltözött Amerikába felkérést kapott, hogy legyen a Princeton Egyetem vendégelőadója.  1978-ban egy baseball meccs közben gondolt egyet és úgy érezte írnia kell. Meccs után hazament és hozzá is látott első regényéhez, melyet pár hónap múlva be is fejezett.  A  „Kaze no uta o kike” (Hallgasd a szél dalát) címet kapta.  Egy pályázatkiírásnak eleget téve be is küldte és a zsűri el volt ragadtatva a fiatalos stílusának köszönhetően. Így lett első regénye rögtön pályázatnyertes. Fiatal íróként ennél nagyobb elismerés nem is kellett Murakaminak. Meglelte útját és minden erejét az írásnak szentelte. A regény- és novellaírás mellett műfordítóként is tevékenykedik és a lassan 60 éves író már 6 irodalmi díjjal is büszkélkedhet.

„- Nem bánod ha rákérdezek?
- Nem bánom.
- Te már meghaltál?”

Birkakergető nagy kaland (Hitsuji o meguru boken, 1982)

birkakergető

A fiatal reklámszövegíró élete egy csapásra megváltozik, amikor egy régen eltűnt barátja által készített fényképet felhasznál az egyik hirdetésénél. A képen egy nyáj látható. Első pillanatra semmi különöset nem lehet felfedezni, majd jobban szemügyre véve a képet kiderül, hogy a nyájban megbújik egy olyan jószág, ami elvileg nem is őshonos Japánban, sőt sehol a világon. Ez a birka tulajdonképpen nem is létezik. Arról ne is beszéljünk, hogy mit keres az állaton egy ötágú csillag…
„Egy furcsa férfi” egyik nap felkeresi és megbízza barátunkat, hogy kutassa fel a különös birkát. Miért? Mert ellenkező esetben tönkreteszik az életét. Főhősünk életén nem igazán van mit tönkretenni, de belemegy a játékba.  Itt kezdődik a reklámszövegírónk fordulatokkal tarkított, birkakergető nagy kalandja, melynek vége garantáltan földhöz csapja a Tisztelt Olvasót.
Ezt a regényt a  „Patkány trilógia” záró darabjaként is emlegetik, ugyanis  az első két regénye után ez a 3. melyben feltűnik egy rejtélyes „Patkány” nevezetű figura.

„…az ember néha a létezésével egy életre szólóan megsebzi a másikat.”

A határtól délre, a naptól nyugatra (Kokkyo no minami, taiyo no nishi, 1992)

murakami

Az 50-es évek elején Japánban az volt az elfogadott, ha egy családban 2-3 gyerek is született. Hadzsime ilyen szempontból nem illett a képbe; egyke volt.  Az egykékről úgy vélekedtek, mint önző nebáncsvirágokról. Az általános iskolában Hadzsimének társa is akadt, egy kislány, Simamoto személyében. Ő is egyke volt, sőt születése után gyermekparalízisen esett át, így testi fogyatékosságának köszönhetően kissé húzta az egyik lábát. A társaik csúfolták és kirekesztették őket közösségükből. Ekkor kötött a két kisgyerek örök barátságot, mely a végletekig elmélyült és talán már a szerelmen is túlnőtt. Rajongtak a zenéért, délutánokon keresztül hallgatták Simamoto apjának bakelitlemezeit. Az idillnek azonban hirtelen vége szakadt, amikor Hadzsiméék elköltöztek.  Bár eleinte sokat gondolt a lányra, Hadzsime továbblépett. Megnősült, lányai születtek és apósának köszönhetően egy régi álma is valóra vállhatott: felépült a saját jazzbárja, amit rövid időn belül egy másik is követett. Évek múltán Simamoto ismét felbukkant. A régi érzelmek figyelmeztetés nélkül előtörtek és szenvedélyes szerelem bontakozott ki kettejük között. Hogyan tovább?  Hadzsime házasságát kockára téve belement a játékba Simamotóval. Képes eldobni szinte tökéletes életét egy gyermekkori szerelem beteljesüléséért? Hadzsime és családjának történetével, a történet végkifejletével Murakami a japán gondolkodásmód újabb szegletébe enged minket bepillantani.
A regény foltokban tartalmazhat egy kevés misztikumot, de nem érdemes túl mélyre ásni a mondanivalóban. A Hatrától délre, a naptól nyugatra egy egyszerű történet emberi értékekről, érzelmekről, keleti észjárással.

„A boldogságnak csak egy fajtája van,
a boldogtalanságnak megszámlálhatatlan”

A bejegyzés trackback címe:

https://herefold.blog.hu/api/trackback/id/tr226582533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Könyvajánlók – Murakami Haruki Nap « Hereföld blog 2012.04.19. 13:04:56

[...] Birkakergető nagy kaland  A határtól délre, a naptól nyugatra [...]
süti beállítások módosítása