Murakami műveit nehéz jellemezni azoknak, akik nem olvastak tőle. Ugyanakkor, aki már beleszagolt akár pár oldal erejéig valamelyik regényébe, annak elég annyit mondanom, hogy  „murakamis”.

Mit is akar ez jelenteni? A történetei többségében azt vesszük észre, hogy míg az egyik pillanatban ott van a talaj a lábunk alatt, a másikban már egy szürreális világban iszogatunk egy füstös jazzklubban, ahol birkák nagybőgőkön játszanak, mialatt egy bolond öregember Johhny Walkerrel és pár macskával beszélget a tonhal mibenlétéről. Mit lehet tenni? Engedjük, hogy magával vigyen ez a „murakamis” hullámvasút.

Egy kis életrajz Murakami Haruki 1949 január 12-én született Kóbéban és máig a kortárs japán irodalom egyik legjelentősebb alakjának tartják. A Waseda Egyetemen végzett rendezői szakon. Már fiatalon érdekelte a nyugati pop kultúra, kiváltképp a zenékért rajongott. Nagy hatással volt rá Kurt Vonnegut, a Beatles, Nat King Cole, Elvis és a Beach Boys. Történeteiben sok helyen idéz is a slágereikből.  Nyolc éven keresztül egy jazz-klubot vezetett, majd elindult felfedezni a világot.  Mikor kiköltözött Amerikába felkérést kapott, hogy legyen a Princeton Egyetem vendégelőadója.  1978-ban egy baseball meccs közben gondolt egyet és úgy érezte írnia kell. Meccs után hazament és hozzá is látott első regényéhez, melyet pár hónap múlva be is fejezett.  A  „Kaze no uta o kike” (Hallgasd a szél dalát) címet kapta.  Egy pályázatkiírásnak eleget téve be is küldte és a zsűri el volt ragadtatva a fiatalos stílusának köszönhetően. Így lett első regénye rögtön pályázatnyertes. Fiatal íróként ennél nagyobb elismerés nem is kellett Murakaminak. Meglelte útját és minden erejét az írásnak szentelte. A regény- és novellaírás mellett műfordítóként is tevékenykedik és a lassan 60 éves író már 6 irodalmi díjjal is büszkélkedhet.

„- Nem bánod ha rákérdezek?
- Nem bánom.
- Te már meghaltál?”

Birkakergető nagy kaland (Hitsuji o meguru boken, 1982)

A fiatal reklámszövegíró élete egy csapásra megváltozik, amikor egy régen eltűnt barátja által készített fényképet felhasznál az egyik hirdetésénél. A képen egy nyáj látható. Első pillanatra semmi különöset nem lehet felfedezni, majd jobban szemügyre véve a képet kiderül, hogy a nyájban megbújik egy olyan jószág, ami elvileg nem is őshonos Japánban, sőt sehol a világon. Ez a birka tulajdonképpen nem is létezik. Arról ne is beszéljünk, hogy mit keres az állaton egy ötágú csillag…
„Egy furcsa férfi” egyik nap felkeresi és megbízza barátunkat, hogy kutassa fel a különös birkát. Miért? Mert ellenkező esetben tönkreteszik az életét. Főhősünk életén nem igazán van mit tönkretenni, de belemegy a játékba.  Itt kezdődik a reklámszövegírónk fordulatokkal tarkított, birkakergető nagy kalandja, melynek vége garantáltan földhöz csapja a Tisztelt Olvasót.
Ezt a regényt a  „Patkány trilógia” záró darabjaként is emlegetik, ugyanis  az első két regénye után ez a 3. melyben feltűnik egy rejtélyes „Patkány” nevezetű figura.

„…az ember néha a létezésével egy életre szólóan megsebzi a másikat.”

A határtól délre, a naptól nyugatra (Kokkyo no minami, taiyo no nishi, 1992)

Az 50-es évek elején Japánban az volt az elfogadott, ha egy családban 2-3 gyerek is született. Hadzsime ilyen szempontból nem illett a képbe; egyke volt.  Az egykékről úgy vélekedtek, mint önző nebáncsvirágokról. Az általános iskolában Hadzsimének társa is akadt, egy kislány, Simamoto személyében. Ő is egyke volt, sőt születése után gyermekparalízisen esett át, így testi fogyatékosságának köszönhetően kissé húzta az egyik lábát. A társaik csúfolták és kirekesztették őket közösségükből. Ekkor kötött a két kisgyerek örök barátságot, mely a végletekig elmélyült és talán már a szerelmen is túlnőtt. Rajongtak a zenéért, délutánokon keresztül hallgatták Simamoto apjának bakelitlemezeit. Az idillnek azonban hirtelen vége szakadt, amikor Hadzsiméék elköltöztek.  Bár eleinte sokat gondolt a lányra, Hadzsime továbblépett. Megnősült, lányai születtek és apósának köszönhetően egy régi álma is valóra vállhatott: felépült a saját jazzbárja, amit rövid időn belül egy másik is követett. Évek múltán Simamoto ismét felbukkant. A régi érzelmek figyelmeztetés nélkül előtörtek és szenvedélyes szerelem bontakozott ki kettejük között. Hogyan tovább?  Hadzsime házasságát kockára téve belement a játékba Simamotóval. Képes eldobni szinte tökéletes életét egy gyermekkori szerelem beteljesüléséért? Hadzsime és családjának történetével, a történet végkifejletével Murakami a japán gondolkodásmód újabb szegletébe enged minket bepillantani.
A regény foltokban tartalmazhat egy kevés misztikumot, de nem érdemes túl mélyre ásni a mondanivalóban. A Hatrától délre, a naptól nyugatra egy egyszerű történet emberi értékekről, érzelmekről, keleti észjárással.

„A boldogságnak csak egy fajtája van,
a boldogtalanságnak megszámlálhatatlan”