...Székén világot mozgató ingára gondol ő...
Atyaég! Nem találom a szavakat. Nem véletlen, a könyv teljesen letaglózott. Azóta elolvastam még jó pár Murakami művet (írás is lesz róluk), de egyik sem ragadott magával ennyire, mint a Kafka a tengerparton. Kuszaságának hála csak sokadszori elolvasásra lett tiszta teljesen, miről is megy a vaker. Ez persze nem baj, mert nem lehet megunni.
A könyv engem valóban rabul ejtett és minden fejezet végén be kellett csuknom és elgondolkodnom az aktuális fejezet üzeneteiben. Az író elvárja hogy intenzíven vele elmélkedjen olvasója, ami egy csodálatos légkört teremt a regény olvasása közben. Valósággal én is a könyv világában éltem és a szereplőivel együtt lélegeztem, vagy aludtam napokon át. Ha a felépítését nézzük, 2 szálon fut a gubancos cselekmény, amit nekünk kell kibogozni. Az egyik szál a 15 éves Tamura Kafka (a Kafka nem az igazi neve), aki megszökik otthonról, hogy megakadályozza apja oidipuszi jóslatát, a másik szál Nakata, a második világháborús sérüléseket szenvedett öregúr, aki máig megmagyarázhatatlan okból a háború idején fogyatékossá vált. A szálak fejezetről fejezetre váltakozva bontakozgatnak.
Már a címből rengeteg minden bontható ki — Kafka a regény főhősének felvett neve, és egyszerre utal az író Kafkára meg a főhős Varjú nevű képzelt barátjára (a „kafka” cseh nyelven varjú, bár állítólag inkább csóka), illetve egy rejtélyes slágerre meg egy festményre, amelyen egy kisfiú ül a tengerparton (ezek mind fontos szerephez jutnak egy-egy szereplő életében).
Vajon tényleg itt is, mint a görög drámákban működik az előrerendeltetés szabálya? Vagy meg lehet állítani és irányításunk alá vonni az eseményeket?
A két szereplő sorsa tehát külön bonyolódik enyhe átfedésekkel haladva előre egy elkerülhetetlen, mindkét szereplő számára érzékelhető, de külön-külön értelmezhetetlen végpont felé.
A könyvben megvan minden, amire szükség lehet, lehengerlő váratlan humor, rejtélyes gyilkosság, erotika, utazás, fantasy elemek és lélektan.
Nem szeretnék ennél többet elárulni a könyvről, mert tényleg fordulatokban és izgalmakban gazdag és ezeknek a hatását nem szeretném egy rossz ismertetővel tompítani. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a mély mondandójú könyveket/filmeket és szereti a világot nyitott szemmel kémleleni. Azoknak viszont nem ajánlom, akik egy egyszerűen értelmezhető, agykikapcsolódás gyanánt olvasandó könyvet keresnek.
Azért még egy idézetet engedjetek meg a könyvből:
„A felelősség az álmoknál kezdődik. Ahol nincs képzelőerő, ott nem jön létre felelősségérzet.”
.
