A beküldött köszöntőket névvel, vagy név nélkül, de át fogjuk adni az ünnepeltnek, aki majd örülni fog. Ezért van értelme! Küldeni kell! 

Ezt tessék elolvasni...görgetni...olvasni...aztán üzenni, majd rányomni a SUBMIT-ra határozottan:

Így kezdődött......nem mi kezdtük. Sáhó Péter kezdte.

A sors úgy hozta, hgy az első igazi akcióhős figurám, az ikonikus pózban elhullott harcost, Yamchát ábrázolja a Dragonball-ból. Nem lehetett otthagyni. 29 évesen is lehet egy jó napod! オレにやらせてくれ！ 

Kérem oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló, nem kell bedőlni a címnek. Nem lesz sem macskanyalogató lány, sem csápos 18-as karikás rettenetek, pusztán egy villámposzt keretében szeretném bemutatni nektek a két furcsaságot, ami ma a kosaramba szökkent az iskola boltjában. 

1. Dinnyés-sós löttyedmény

Az üdítőgyártók időről időre kitalálnak valami új ízt, ilyen volt például tavasszal a szakurás pepsi,ami egy olyan életre szóló élmény volt, hogy az ízlelőbimbóim egy sötét szoba sarkában, magzatpózban ringatózva próbálják elfelejteni, úgyhogy remegő kézzel bontottam ki ezt az új csodát, a dinnyés-sós Fantát. Az üveg fölé hajolva rögtön megcsapott a gyerekkorom rágógumijaira hajazó illat, és belekortyolva sem kerültem közelebb a természethez. Azonban minden egyes korttyal dinnyésebb és dinnyésebb lett az élmény, így végül sikerült elfogyasztani a nedűt. (A szakurás pepsi fél literjét hárman is csak kínszenvedések árán tudtuk legurítani.) Azért a bolt polcain sorakozó maradékot meghagynám a többi vállalkozó kedvű lénynek.

2. Baconos-spárgás Dzsagariko

Íme itt a Dzsagariko, Japán egyik kedvenc krumplis rágcsálnivalója. 
Így fest, ha kibontjuk:

Igazából könnyebb lenne felsorolni azt, hogy milyen ízben nem létezik, de amiket mindenképpen meg kell említenem, az a kedvencem, a csípős csirkés, valamint a számomra legbizarrabb, a tengerisün-krémes. Ma pedig szembe jött velem ez a  még sosem látott, azonban igencsak ígéretesnek érkező spárgás-baconos csoda. Az első harapásra olyan, mintha valaki az orcánkba tömött volna egy jó adag spárgát, aztán a másodikra is. Közben meg azon gondolkozik az ember, hogy a bacon hol marad, de úgy félúton beüt az is. A csípős csirkést nem győzheti le, de határozottan finom, csak ajánlani tudom.

Ha Japán vallása kerül szóba, annak, aki kicsit is jártas a témában, rögtön két dolog ugrik be: sintó és buddhizmus. Már a japán buddhizmus is elég zavaros az egyszeri szemlélődő számára a különböző iskolákkal és bódhiszattvákkal, de a sintó sem panaszkodhat a maga népes istenvilágával,ezért úgy gondoltam, megismerkedhetünk velük közelebbről. Most egy olyan istenséget fogok bemutatni, akinek nem mindennapi a születése. (Na nem mintha panaszkodhatna erre bármelyik istenség)

Vakumuszubi no kami (和久産巣日神)

Történt, hogy az első isten-házaspár női tagja, Izanami éppen készült életet adni Hinokagucucsinak, a tűzistennek. A gyermek kissé perzselő volt, így Izanami el is halálozott, de még mielőtt ez megtörtént volna, szenvedésében kicsöppent némi vizelet. Ebből született meg Vakumuszubi, tesójával, Mizuhanomeval együtt, akivel egybe is kelt.
Fejéből eperfa és selyemhernyó nőtt, köldökéből pedig az ötféle mag (rizs, búza, babok és kétféle köles). 
A termékenység és az étel istene.

Forrás: Creative Room&Life Facilitation lab. : 日本の神様/Japanese Gods and Goddesses

Ó, hányszor gondoltam, hogy na majd most, na majd most, most aztán lesz újabb poszt. Aztán hányszor de hányszor nem lett mégsem. De itt vagyok, visszatértem. 

Hogy mi is történt az elmúlt hónapokban, ameddig hallgatásba burkolóztam? Szedjük pontokba az egyszerűség kedvéért:

• Dolgoztam a hetente 2-3 alkalommal, hajnalok hajnalától suli előtt egy boltban az állomáson
• Általános iskolákban okítottam a japán csemetéket többek között arra, hogy bár a japán felnőttek meglepően nagy része meg van győződve arról, hogy Európában minden angolul beszél, illetve egyedül Japánban van négy évszak, ez nincsen így. Na jó, egészen pontosan az országunkat mutattam be nekik, de annyiszor tapasztaltam a fent említett két tévképzetet, hogy küldetésemnek tartom a gyermekek fejébe verni, hogy nagyon nem így van, és ha csak egy osztállyal több gyerek fog felnőni úgy, hogy ezt tudja, már megérte. (Ezt a munkát egyébként még mindig végzem, havi egy-két alkalommal)
• Heti 3-4 karuta edzés
• A kisbolt megelégelése után átnyergeltem egy kocsmába pultozni meg mosogatni, de csak addig, ameddig március végén átköltöztem egy másik lakásba, közel az iskolához. 
• Karuta versenyek, havi kb. 1, de még mindig nem sikerült D-szintről C-szintre kerülni, bár egyszer egy kártya választott csak el tőle
• És mindezek mellett előadások, tanulmányok, írdeztmégát, igenis tanárúr, kész az előadás szövege, hú de elmondom, lányom, ezt dobd a kukába és kezdd előlről, egy teljesen más nézőpontból....
• Ezek mellett persze városnézés itt-ott, újév egy barátnőméknél fenn északon. Erről jut eszembe, December 24-én indiai curryt ebédeltem....se halászlé, se túrós tészta....az egyik legnagyobb törés volt életemben
• Márciusban még hugiék is meglátogattak, úgyhogy volt egy hét tömör turistáskodás, az egy év alatt nem néztem meg annyi mindent, mint akkor. Erről majd érkezik egy poszt, hogy útmutatást nyújtson azoknak, akik egy hét alatt kimaxolnák Kiotót.

És mi van most? Áprilistól - merthogy itt áprilisban kezdődik a tanév - elkezdtem a doktori képzést az egyetememen. Ne tévesszen meg senkit, ha eltörted a lábadat, begipszelni nem fogom, de mesélek neked szívesen a klasszikus japán versekről, mialatt te fájdalomtól fetrengve rángatózol a földön és várod a mentőt. 

Szóval itt tartunk most, ha nincs verseny, akkor sokszor a hétvégéket is az iskolában töltöm, és próbálok annyi tanulmányt összehozni, amiből a végén játszva összsmittelhetek egy doktori disszertációt, szeptemberben pedig irány a professzorommal Párizs, és a Nemzetközi Hyakunin Isshu Szimpózium, ahol előadok, ha minden jól megy. 

Mivel sok londoni magyar történetét olvastam el, mielőtt én is leléceltem volna otthonról és ezekben a történetekben sok hasznos dolgot találtam, elmesélem én is a saját történetemet, hátha valaki segítségére leszek vele.

Arra gondoltam, hogy ha már egy egész napot szentelünk Sáhó Péternek a blogon és ünnepeljük a születésnapját, akkor jó lenne egy kicsit megismerni, mert a többségünknek fogalma sincs arról, hogy ki ő. Feltettem hát neki pár kérdést, melyekre mindenféle hezitálás nélkül válaszolt ez a remek ember.

K: Kedves Péter! Szólthatlak Péternek? Ez a valódni neved? Sáhó Péter?

V: Természetesen ez a valódi nevem.

K: Mi volt a neved az óvodában?

V: Óvodában még a lánykori nevem használtam, ami Sáhó Péter.

K: Mi volt a jeled az óvodában?

V: Tutaj

K: Mikor döntöttél úgy, hogy mégsem leszel űrhajós?

V: Két éve kellett szembesülnöm a ténnyel, hogy nem lehetek űrhajós...sajnos ebbe azóta se tudtam beletörődni.

K: Ettél már lekváros gombócot?

V: Ettem, sőt lekvár nélkülit is!

K: Reggel, vagy este fürdesz?

V: Amikor akarok...van, hogy reggel, van, hogy de.

K: Mi a kedvenc részed egy macskán? Miért?

V: A jobb oldalon alulról a harmadik bajusz. SZIGORÚAN szemből nézve!!! A másik oldalon csak hitány macskabajusz van.

K: Aludtál már kényelmetlen ágyon, majd másnap gondoltál-e arra, hogy többet nem akarsz azon az ágyon aludni, csak ha tényleg nincs más választásod?

V: Aludtam már kényelmetlen ágyon, de hálistennek mindig volt másik választásom másnap, így nem kellett ezen agyalnom.

K: Ha muszáj lenne választanod, melyiket néznéd végig: a Barátok köztöt, vagy a Frizbit Hajdú Péterrel? (az összes eddig leadott részt)

V: Tekintettel arra, hogy Barátok közt részből több van lassan mint csillag az égen a másikat választom...persze kellő mennyiségű alkohol társaságában vállalnám csak.

K: Mi az, amire büszke vagy?

V: A baráti társaságomra, mert szinte mindenki lájkolta már a Hereföldet!

K: Vágtál már disznót?

V: Vágtam, de sajnos még nagyon fiatal voltam és nem ihattam a többiekkel.

K: Ha lenne időgéped és vissza utazhatnál az időben, mikorra utaznál vissza és hova?

V: Egy régi disznóvágásra, hogy ihassak a többiekkel.

K: Melyik a kedvenc filmed?

V: Mivel nem nagyok az igényeim filmek terén ezért sok van. Nem tudnám megnevezni melyiket szeretem a legjobban.

K: A vasárnapi nyitvatartást, vagy a vasárnapi nyitva tartást szereted?

V: Szerintem ez most emútnyócév vagy a gyúrcsány monnyonle….ebben nem vagyok most biztos.

K: Mennyi szabad tárhely van jelenleg a számítógépeden?

V: A C:-n 84 GB a D:-n 734 GB….még új a gép.

K: Egy úszómedencébe három cső torkollik. Az első kettőn a medencébe befolyik a víz, a harmadikon pedig kifolyik belőle. Egyedül az első csövön keresztül a medence 2 óra alatt telik meg, a másodikon keresztül 5 óra alatt, a tele medencéből pedig a harmadik csövön át 10 óra alatt tud kifolyni az összes víz. Mennyi idő alatt telik meg a medence, ha egyszerre mind a három csapot megnyitjuk?

V: 1 óra 40 perc, de aztán piszok gyorsan el kell zárni mert kifut!!!!

K: Mégis hogyan mutatnád be magad azoknak, akik nem ismernek?

V: Ha én más volnék és be akanám mutatni engem másnak akkor meghívatnám magam egy sörre és sörözés közben megismertetném engem magammal...vagy magam engemmel?

A beküldött köszöntőket névvel, vagy név nélkül, de át fogjuk adni az ünnepeltnek, aki majd örülni fog. Ezért van értelme! Küldeni kell! 

Ezt tessék elolvasni...görgetni...olvasni...aztán üzenni, majd rányomni a SUBMIT-ra határozottan:

Minden tavaly április 18-án kezdődött......nem mi kezdtük. Sáhó Péter kezdte.