Sziasztok, futótársak! Hogy álltok a futással?
Én is nagyon szeretek futni és versenyeken is gyakran részt veszek. A futás nagyszerű dolog: nem kerül pénzbe, és amíg van egy pár cipőd meg egy úttest, bárhol, bármikor futhatsz. 

Chiba prefektúrában rendeznek egy teljes maratont, amelyen időnként én is elindulok. A verseny résztvevői kedvezményes belépőt kapnak a közeli szálloda nagy nyilvános fürdőjébe. Egyik alkalommal, miután lefutottam a 42 kilométert, az izzadság fehér sóként száradt rám, és fel akartam melegíteni a hideg szél által átfújt testemet, ezért úgy gondoltam, megérett a helyzet arra, hogy elmenjek ebbe a fürdőházba. Miután levetkőztem és beléptem a fürdőbe, azt vettem észre, hogy körülöttemvszinte mindenkinek nagyon hasonló a testalkata. Persze voltak közöttük magas emberek, alacsonyak, középkorúak és fiatalok is, de általában mind vékonyak (legalábbis nem kövérek), napbarnítottak, rövid hajjal és tónusos lábakkal. Mindannyian a versenyt befejező futók voltak.
Nem mennék el odáig, hogy bizarrnak mondanám, de elég furcsa látvány volt. Általában amikor nyilvános fürdőbe, vagy termálfürdőbe megyünk, sokféle embert látunk különbözö testalkatokkal. Vannak soványak, vannak kövérek, vannak olyanok, akik nagyon egészségesnek tűnnek, és vannak olyanok, akik kevésbé. Mindezek a különböző típusú emberek mosakodnak, áztatják magukat a forró vízben és beszélgetnek. Számunkra az ilyen világ a megszokott. Ezért, ha a fürdőben jelenlévőknek azonos a testalkatuk, azzal bár természetesen semmi baj nincs, de egyszerűen furcsa vizuális élmény. Így aztán viszonylag hamar kijöttem a fürdőből, és elindultam hazafelé.
Hazafelé menet a vonaton arra gondoltam, hogy ha valamelyik Atami Onsenben valami olyasmit rendeznének, mint egy „Szupermodell Világkonferencia”, és egy átlagos nő tudtán kívül belépne a nagy nyilvános fürdőbe, és azt tapasztalná, hogy körülötte mindenki meztelen szupermodell a világ minden tájáról, az számára bizonyára elég rémisztő élmény lenne. Ha nő lennék, nem szeretnék ilyesmit átélni. Nos, talán azért vetnék rájuk egy-két kósza pillantást.

*

Mialatt Bostonban éltem, egy helyi edzőterembe jártam, és ki tudja miért, rengeteg fiatal fekete srác járt oda. Egyik nap, miközben a nyitott zuhanyzóban zuhanyoztam, hirtelen észrevettem, hogy körülöttem mindenki nagydarab, izmos fekete férfi. Ez nyugtalanító érzést keltett bennem. Nem mintha féltem volna, hanem úgy éreztem, mintha hirtelen egy teljesen idegen világba csöppentem volna.
Így elgondolva, egy olyan világ, ahol mindenféle alakú, arcú és gondolkodású ember keveredik és nyugodt módon él együtt, a legkívánatosabb dolog a szellemünk számára. És különben sem hiszem, hogy valaha is olyan testalkatom lesz, mint egy szupermodellé. Komolyan.