A vers költője, Fun’ya no Asayasuról nem tudunk sok mindent, de annyit mindenképpen meg kell említeni róla, hogy a 22-es verset jegyző Fun’ya no Yassuhide volt az apja. Maga a vers egy gyönyörő őszi látképet tár elénk. Képzeljünk el egy rétet. Ősz van, a bágyadt napsugarak ébresztgetik a füveket, fákat, bokrokat. A szél végigfut a réten, az érintésétől aláhulló harmatcseppek pedig gyöngyökre emlékeztetik költőnket.

A Budapest verzióról

Hiába szép az őszi reggel, hiába a csillogó harmat, a magyar valóság vak komondoros nyersségében vágódik arcunkba. Pedig korán van még ehhez.

Források:

http://100poets.wordpress.com/2012/10/10/scattered-gems-poem-number-37/

Masahiko Yabunokoji: Chō gendaigo yaku hyakunin isshu