Kiyohara no Fukayabu a 42-es vers írójának, Kiyohara no Motosukénak a nagyapja, a 62-es verset jegyző Sei Shōnagonnak pedig a dédapja volt. A tehetség tehát nem veszett ki a családból, mint ahogy ezt láthatja majd mindenki, aki velünk tart a továbbiakban is. Na de miről is szól a vers? Biztos mindenkivel előfordult már egyszer-egyszer életében, hogy egy langymeleg nyári éjszakán annyira belefeledkezett abba, amit éppen csinált, hogy mire föleszmélt, már hajnalodott is. Ez történt költőnkkel is. Épp hogy csak azt gondolta, "Ejj, fiatal még az éjszaka", szinte abban a pillanatban pirkadni kezdett. A Hold eltűnt a felhőkkel pettyezett égről, már-már olybá tűnt, mint ha bújócskázna.

A Budapest verzióról

Fülledt nyári éjszaka, kocsmázás a haverokkal. Egy feles, kettő, meg még amennyit az emlékezet jótékony homálya kedvesen elfed. És akkor hirtelen már nem látszik a Hold. Nem, ezt nem az alkohol műveli, hiába meresztgeted a szemed. Hajnal van, jobb lesz aludni térni. De azért készíts ki egy lavórt az ágy mellé, biztos ami biztos.

Források:

http://ja.wikipedia.org/wiki/%E6%B8%85%E5%8E%9F%E6%B7%B1%E9%A4%8A%E7%88%B6

http://100poets.wordpress.com/?s=number+36

Masahiko Yabunokoji: Chō gendaigo yaku hyakunin isshu