A vers Ki no Tsurayuki tollából származik, aki a Kokin Waka Shuu főszerkesztője volt, a 33-as vers költőjének, Ki no Tomonorinak unokatestvére, a Tosa Nikki írója.  Ez a történet állítólag akkor esett meg, amikor elzarándokolt a Narában található Hase templomba. Megszállt egy közeli házban ahol korábban többször is járt, ám szívélyes üdvözlet helyett a házigazda csak korholta őt, amiért újabban nem látogatta meg. Bezzeg régen mennyire szívesen látták itt…úgy tartják, ekkor Ki no Tsurayuki letört egy ágacskát egy szilvafáról, s elmondta ezt a verset. Párhuzamba állítja a természet változatlanságát (nevezetesen hogy a szilva virágának illata nem változik), az emberek könnyen változó érzéseivel.

A Budapest verzióról

Aszondtad szeretsz, oszt megcsaltál? Hát mi volt még a mút héten? Mauni, ez egy ózdi, egy  sinter! Egy magányos farkas! Hát idegállapotba vagyok mán tőüle.

Források:

http://100poets.wordpress.com/?s=number+35

http://en.wikipedia.org/wiki/Kokin_Wakash%C5%AB

http://en.wikipedia.org/wiki/Ki_no_Tsurayuki

Masahiko Yabunokoji: Chō gendaigo yaku hyakunin isshu