Ki no Tomonori (a Kokin Wakashū egyik szerkesztője) verse a következő a sorban, mely egy lágy fényben úszó tavaszi napról szól. Gondolhatnánk elsőre, de inkább az elmúlásról. A japán versekben a cseresznyevirág a tavasz évszakszava, ugyanakkor az elmúlásra is utal, hiszen ahogy kinyílt, szinte rögtön le is hullik, a legkisebb szélmozgásra is. A költő gyönyörködik a virágszirmokban, ám szívét megérinti az elmúlás szele.
Emlékeztek még a makurakotobára? Ebben a versben a „hisakata” a makurakotoba, az ég, hold, nap, fény vagy felhő szavakhoz illesztik hozzá általában.
A Budapest verzióról
Tavasz van, nyílnak a virágok, a nyárfán is kiserkentek a szöszök. Az átkozott szöszök, melyek költőnk orrát irritálják naphosszat. Pedig amúgy szép lenne az idő...
Források
Masahiko Yabunokoji: Chō gendaigo yaku hyakunin isshu
http://waka.or.tv/utae/haru2.html
