Az 1Q84 mindkét kötetének fontos eleme Leoš Janáček: Sinfonietta című kisebb lélegzetvételű zenekari műve (szimfoniettája). Az első kötet első két mondata éppen ez: „Klasszikus zene szólt a taxiban, az FM adón. Janáčektől a Sinfonietta.” Aomame már az első fanfárhangokból felismeri a darabot, jóllehet tisztában van vele, hogy nem kellene ismernie ezt a művet, azt sem kéne tudnia, hogy eredetileg egy sportesemény megnyitójára íródott és egyáltalán, Janáček morva zeneszerzőről sem kellene tudnia semmit. Mégis tud. Később egy lemezboltban beszerzi magának a regény folyamán újra és újra felbukkanó darabot, amelyről idővel kiderül, hogy Tengo minden egyes reggel ezt hallgatja felkelés után, első kávéja mellett, amikor elkezd írni.

Ezzel a bejegyzéssel zárnám ezt a speciálisan tematikus napot. Remélem sikerült néhány olvasónak meghoznom a kedvét a mester műveinek az elolvasásához. Köszi mindazoknak, akik velünk tartottak ma.

A tovább mögé rejtettem a könyvfesztiválon beszerzett példányt, melyhez ajándék tatyó és könyvjelzők jártak és szintén a  tovább mögött van az első fejezet címe, ami azért elég spoileres. Persze ebből nem derül ki semmi olyasmi, hogy "mindenki fertőzött" (kacsint).