Itt van az ősz, itt van újra, vágom, érzem, érzékelem. Csak hogy két klasszikus soraival indítsak. De ember, miért kell ezt még jobban megnehezíteni? Az emberek ekkortájt alapjáraton lehangoltabbak, ami persze nem csoda, hiszen a nyálkás, egyre hidegedő idő és a nappalok rövidülése hozzásegít a mélydepresszióba lépésbe. Erre azonban nem kellene még rátenni több lapáttal.
Az idei év újra nem hozott változást, ahogy az elmúlt 21 sem. Ugyanazokat a köröket futjuk le újra és újra (le)épülő demokráciánkban és évről évre, kormányról kormányra jön a szokásos szájhúzás, mert nekünk már soha nem lesz jó. Persze ott a másik fél, aki mindig azzal jön, hogy na, majd 4 év múlva jobb lesz. A fenéket lesz jobb. Attól nem lesz jobb, hogy az országnak új vezetője lesz. Persze a törvénykezés és irányítás megmutathatja nekünk is a járható utat, de elengedhetetlen, hogy mi is tegyük a dolgunkat eközben. Az nem munka, hogy nem adózunk rendesen (sikkasztunk, tömegesen kivándorolunk külföldre), hogy próbálunk segélyekből megélni, hogy gyártjuk a kifogásokat, hogy miért nem megy, hogy másokban keressük a hibát, hogy egy éjszaka alatt eltüntetjük a táblákat a környékről, mert csak (ez pl. ma virradóra történt a községünkben, újra). Persze sokan megkeseredtek és már nem bíznak, nem remélnek semmi jót, de ha így élnek, akkor valóban nem is lesz jobb. Ahhoz, hogy jobb legyen, először magunkban kell rendet tenni. Ha megvan az elhatározás, akkor elindulhat egy változás. Ha sokakban megvan egy elhatározás, akkor elindulhat egy nagy változás. „Bocs, de büdös vagyok és dagadt is” –mondja a terembe belépő életunt fiatal lány, akitől a fősulin eltöltött 2 évben még pozitív gondolatokat nem hallottam. Tudom kisanyám, hiszen érzem és érzékelem. És? Ennyivel el van intézve? Te is tudod, én is tudom, akkor rendben vagyunk? Kellene esetleg egy kis elhatározás annak az irányában, hogy a testszag és a zsírréteg eltűnjön. Nekem sem jó ezt látni és érezni, de szerintem neked sem. Nekem ez annyira nem fontos, de azzal, hogy ezt felemlegeted, úgy gondolom, hogy téged ez zavar. Viszont, ha nem lépsz a dolgok megoldásának érdekében, akkor még természetesebb lesz saját állapotod és örökre rajtad ragad ez a kilátástalan érzés.
Persze mindenkinek megvannak a gondjai és joga van negatívan látni mindent, de attól nem lesz jobb. Szerencsére engem még mindig az a nyári élmény táplál, amikor a katasztrófákat átélt japán diákok itt töltöttek nálunk két hetet és a gondjaikat egy percre nem fedték fel nekünk. Szóval még a problémákkal együtt is lehet vidáman élni és törekedni a jobb, vagyis a magunknak ideális állapot elérésére. Kitartás emberek! Csinálnunk kell, küzdenünk kell, mert van értelme! :) Aki ezekkel nem ért egyet, vagy csak szeretne egy jót háborogni, az komment formájában megteheti.
