Sokak szerint minden idők legszánalmasabb foci vb-je tegnap végre-valahára véget ért. Engem nem nagyon tud lekötni ez a sportág, nem értem mennyivel különb, mint bármelyik másik, ám, mivel (állítólag) két év múlva vége a világnak, talán ez volt az utolsó vb, amit láthattunk. Homályos emlékeim szerint a tegnapi döntő volt az első focimeccs, amit végignéztem. Nézzük hát, mi is történt. A tovább gomb után, persze :)

Kiemelkedő színészi játékok, kaszkadőröket megszégyenítő műesések, brazil szappanoperákat porig alázó dráma, és lagymatag vuvuzela koncert jellemezte a spanyol matadorok és a holland füvesek elkeseredett összecsapását. A válogatott több tagját is jelölném Oscar-díjra legjobb női mellékszereplő kategóriában - de nevük ismeretének hiányában eltekintek ettől.

Az ötödik sárga lap után kezdtem élni a gyanúperrel, hogy talán én tudom rosszul a szabályokat, és nem a gólokat kell gyűjteni, hanem a kis sárga cetliket. Mivel a csapatok b@sztak gólt lőni, 2¤15 perc hosszabbítás követte az előző 90 percnyi tömény szenvedést.  Azoknak a szerencséseknek, akik lemaradtak eme csodálatos mérkőzésről, íme az eredmények:

Hollandia - Spanyolország

Szabálytalanságok: 28 - 18

Sárga lapok: 8 - 5

Piros lapok: 1 - 0

és végül...

Gólok: 0 - 1

A focit tehát a spanyolok nyerték, a bunyóban viszont jól láthatóan a hollandusok győzedelmeskedtek.

Érdekesség még, hogy a tegnapi meccsen átlagosan 10 percenként született egy újabb sárga lap - ez az arány az '53-as Angol-Magyar összecsapáson még a gólokat jellemezte. Hát mondja valaki, hogy nem degradálódott a foci...

Gyász.