2007. május 25. Holnap kezdetét veszi életem első olyan kalandja, melybe egyedül vágok bele; irány Anglia, egy lágiddzsal és egy hátizsákkal.
A reptéren várni fog rám (remélem) immáron 4. éve ismert angol barátom Richard.
Már lassan 3 óra, de a bőröndbepakolással még mindig nem állok sehogy. Szépen lassan mindenkitől elköszönök, majd fél 5-re megyek Aniékhoz, ahol valami garden party lesz. Sajna nem maradhatok sokáig…
Remélem az elkövetkezendő 9 nap problémamentesen fog lezajlani és ez lesz eddigi életem legszebb kiruccanása.
2007. május 26. Szüleim vittek fel a reptérre és mindenféle para nélkül sikerült eljutnom a váróig, ahol már jó ideje bámulom ezeket a hatalmas gépcsodákat. Észrevételem az lenne ez alkalommal, hogy a magyar vámosok nagyon flegmák és bunkók a külföldi utasokkal, hát magyarok vagyunk neeeem?
Elfoglaltam a helyemet a repcsin és az első angol szavak is elhagyták a szájjamat, nah ez víírd.
Apa kezdőőőődik, felszáll a gép, a mini-tvken lehet látni az úti célt meg még sok adatot: 12.000m magasan szárnyalunk, mintegy 842km/h-s sebességgel. Szugoj isn’t it?
Kaptunk finom sárga virslis hot dogot, és 100%-os ismeretlen gyümölcsökből készült innivalót.
Az út nem volt zökkenőmentes. A leszállásnál adódtak apróbb problémák, de megoldották.
A reptéren kifelé menet is ellenőriztek mindenkit és mindenki útlevelét. Úgy néz ki én nem hasonlítok az útlevélképemre, mert az őslakosnak nem nevezhető indiai személy majdnem nem hitte el, hogy én vagyok az.
A csomagom átvétele után az előtérben már Ricsi várt. Energikus, vidám, fiatalos, pont olyan, mint amilyenre számítottam. Úgy üdvözöltük egymást, mint régi barátokat (pedig ez volt az első találkozás). Hiába; 4 év, az négy év.
Kocsijával, (Renault Clio) elvitt rickmansworth-i lakására, ahol lecuccoltam, ajándékokat osztogattam, majd feltette a kérdést; mi legyen, pihi, vagy a windsori vár meglátogatása…szted? Irány a vár. Egyszer már jártam ott, de nem tudtam betelni a látvánnyal akkor sem és most sem. Kaptunk kis telefonra hasonlító elektronikus idegenvezetőket és ha a séta közben láttunk egy számot, akkor „tárcsáztuk” és már kaptuk is a sok-sok infót az aktuális helyről. A vár kertje gyönyörű volt és a várban rengeteg értékes műtárgy, festmény, fegyverek és berendezési tárgyak voltak láthatóak.
Elkezdtem az ajándékokat is beszerezni, előre szólok, hogy nem kell nagy dolgokra számítani, mert kb. 20 embernek kellett beszerezni valamit :D. Szegény magyar ember Angliában még szegényebb. Evvan. Itt van a közelünkben a reptér és 90 másodpercenként halad el felettünk egy-egy repcsi.
A vár után beültünk egy kávézóba, ahol egy fél literes bögrében kaptunk valami hígított sz*rt (mint utólag kiderült, ez az angol kv). Amikor cukrot szerettem volna bele rakni Ricsi a szívéhez kapott, és megkérdezte, hogy mi a jóistent csinálok…Nem tesznek cukrot se teába se kávéba…
Hazafelé menet szerencsésen belefúródott egy csavar a kocsi gumijába, így hazatérés után újra jött a kérdés; mi legyen, jössz vagy maradsz? Szal elmentünk, egy autószerelő műhelybe. Quick szerviznek hívták, ezt a szimpla gumicserét, ami majd másfél óráig tartott. Ezt a napot még tetőzte az eső is, ami egész nap esett és másnapra a helyzet csak rosszabbodott. A kocsi digitális hőmérőjének 2X7 szegmenses kijelzője 12 fokot mutatott.
Estére egy olasz kajáldába mentünk, ahol tenger gyümölcseit ettünk, valami olasz borral. Elegáns hely volt ez is, és a többi is, ahol a héten kajoltunk. A vacsora után elmentünk egy pubba, ami tömve volt és hangulatát semmilyen magyar szórakozóhelyhez/kocsmához nem lehet hasonlítani. Vagyis lehet, de sértő. Megkóstoltam az angol sört, ami gyorsan el is nyerte a tetszésemet. A bubik a tetejére szorulnak és tényleg nagyon finom. Sokat dumáltunk, zenéről, emberekről, sok mindenről. Most viszont abba kell hagynom az írást, mert a szomszéd szobából kaptam egy sms-t, hogy good night, szal enyhe célzás, hogy abba lehet fejezni a hupákolást.
(Megjegyzés: megtanultam lehúzni az angol klotyót. A trükk, hogy hirtelen kell megrántani a kart. Viszont a nyílászárókkal még mindig bajok vannak. Olyan biztonságosak, hogy se kívülről se be belülről nem lehet őket egykönnyen kinyitni.)
2007. május 27. Esik az eső, nem kicsit, nagyon. Reggeli után indulunk a hotelba, ahol a hetet fogjuk eltölteni.
Reggeli: tea tejjel, ami meglepően ízlett, főleg azután a 2 szelet mélyhűtőből elővadászott teszkós rozskenyér után, ami szénné égett és meg lett kenve valami B vitaminokban gazdag barna keserű krémmel, amely pont úgy nézett ki, mint egy tubusnyi f*s.
Elindultunk, szinte csak autópályán utazunk, bár az utak a mellékutakon is kifogástalan minőségűek. Az eső még mindig szakad, de nem baj, úgy is 5 órányi út áll előttünk, St Mawes-ig, a The Idle Rocks Hotel and Apartman-ig.
Megérkeztünk a hotelbe, ami mindenféle túlzás nélkül pazar. Én még ilyen elegáns helyen életemben nem voltam. A hotel a sziklás tengerparton van, így a szobánkból kiválóan rálátunk a tengerre, amely egy köpésre van tőlünk. Tettünk egy gyors sétát vacsora előtt (igen elment a nap az autókázással), átöltöztünk nice ruhába (majdhogynem öltönynadrág&zakó) majd lefáradtunk az étterem előterébe, ahol felvették a rendelésünket és megittunk egy sört. Aztán jött a pincér, majd elkísért minket az asztalunkhoz. (jah jut eszembe, az egész hotel szőnyeggel van borítva, és Ricsi háza dettó ez is valami angol hepp lehet). Az étterem részben a pincér alánk tolta a széket és ölünkbe terítette a nagy fehér szalvétát :D, majd hozta az általunk választott bort. Elő előételnek kaptunk 2 szelet kenyeret, melyeket vajjal kenhettünk meg, előételnek valami sajtos izét, ami szépen nézett ki, de az egész belefért egy kanálba. Ezek után jött a holland pincércsaj és ügyetlen mozdulatokkal próbálta morzsátlanítani asztalunkat.
Jött a főétel; félig átsült marhahús szeletek vörösborban áztatva, egy kevés körettel. Desszertnek 3 féle rohadó sajtot ettünk, gyümölccsel. A pincérek nagyon profik voltak, mert az ízek profi módon keveredtek a számban.
Az előételnél kicsit hangosan kérdeztem meg Ricsitől, hogy mi a fene ez, és egyből ott termett mellettem egy pincér, kérdezve, hogy van-e valami gond. Én meg belekanalazva a zselés izébe és nyammogva ráztam a fejem :D
Lassan ettünk, sokat dumáltunk, így a falatnyi vacsorától is jól sikerült lakni. Az ablakok mellett ültünk és a kilátás gyönyörű volt a kikötőre. Még 9 óra után is fent volt a nap.
Este megnéztük az angol Fábry Sándort, aki szerintem sokkal viccesebb a magyarnál. Álmomban atombomba hullott az országunkra én meg GYF-et köpködtem. Jujj de rossz ez :S (valszeg azért, mert aznap róla volt szó és lefordítottam ricsinek az egész öszödi beszédet:P)
Ez volt az első két napom. Ezek után már több érdekes dologról fogok beszámolni a maradék 7 napról!
2007. május 28. Jajj ez már a harmadik nap. Lementünk reggelizni és angol reggelit kajoltunk.
Reggeli után megnéztünk egy világítótornyot. Szűk kis utakon autóztunk, melyeket hatalmas növényfalak szegélyeztek. Érdekes látvány volt. Félelmetes, hogy az angol vezetők milyen nyugodtak. Ég és föld van köztük és a magyarok között…sajna…
A nap első programja egy hajóroncs múzeum volt, aminek sajna a nevét már nem tudom (Charlestown-ban volt), de egyébként is sok hajóroncs múzeum van Angliában szal ezzel ne is törődjünk. Itt aztán láthatott a T. látogató a tetemes belépő befizetése után viaszbabákat, hajómodelleket az S-es mérettől, az XXXXL-es méretig és tengermélyi kincseket, dokumentumokat. Szal sok tengerészes cuccot. Nagyon érdekes volt, bár nem tolongtak a látogatók. Pedig hétfő volt és munkaszüneti nap. Nagyon megfogott a Titanic első útjáról készült híradós közvetítés és a sok igazi aranytallér :D.
A következő program a részemről leginkább várt a héten; az Eden Project…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….
OK. Eden Project letudva, természetesen. Azt hittem, hogy ezt a „teremtsük meg a Föld modelljét” szektások és hippik találták ki, hogy meggazdagodjanak, de természetesen részben tévedtem. Miről is beszélek? Egy hatalmas terület tele a Föld növényzetével a buborékokon kívül és belül. Olyan ez az egész, mint egy Noé bárkája a növények részére. Természetesen, csak természetesen. Bent lélegzetelállítóan nagy növények, kajálda és bolt (egy kisebb teszkó) csupa természetes anyagokból, természetesen nem ingyen hanem természetfeletti árakért. Ricsi képzeletbeli pisztolyával ismét egész nap gyerekeket lövöldözött (nagyon nem szereti őket).
A bubikban volt vagy 50 fok (vagyis ezt éreztem) és a pofánkba spriccelték a vízpermetet, hogy a levegő páratartalma 100%-os legyen.
Egyébként azt vártam egész nap, hogy megjelenjenek a Dharma Kezdeményezés tagjai, Bennel (a mocskos addikt :D). Természetesen nem jöttek :(
Pár mondat a prodzsektről:
1996-ban kezdődött meg a tervezése, neve Bibliai utalás az Éden kertjére, ahonnan az ember kiűzetett. Mindenki lehetetlennek találta a megvalósítást, de aztán pofára estek, mert mégis megszületett az elképzelés, 2001-ben megnyitotta kapuit az Eden Project. Most tessék figyelni és nem kacagni: a bevételek belépő/kaja/ajándék mindet a project fejlesztésére fordítják. Hiszi a piszi.
A buborékok 2 világot elevenítenek meg, az esőerdőkét és a mediterrán övezetét, ezek összes jellemző növényével és klíma tulajdonságával. A külső hatalmas terület is tele természetes kertekkel és mindenféle természetes plusz információkat adó táblákkal. Az összes szükséges energiát is helyben állítják elő (itt még a bélgázt is újrahasznosíthatják, csak természetesen).
A mediterrán bubi 30m magas és 6540 négyzetméter. Köbö 1013 fajta növénnyel. A hőmérséklet 9 és 25 *C között mozog !!!évszaktól függően!!!
Az esőerdős bubi 240m hosszú, 110m széles, 50m magas és 15590 négyzetméter. Mindezek a méretek több mint 1040 féle (különböző) növényt rejtenek magukban. A tempricsör 18 és 35*C között mozog, de a magas páratartalom miatt ezt sokkal többnek érzed.
A vásárláskor virágmagokat kaptunk ajándékba…hurray!!!
Másik lényeges dolog ma, hogy ajándékot is vettem. Tudjátok milyen nehéz kevés pénzből gazdálkodni? Hát persze, hisz magyarok vagytok. De tudjátok, hogy miylen nehéz magyar embernek Angliában kevés pénzből gazdálkodni? Hát nagyon. ;)
Szal vettem az Édenben TERMÉSZETES teát, csokit, sört és sok-sok természetesen újrahasznosított cumókat.
Ma végre kisütött a nap (Londonba még ma is szakad az eső) és 17 fok volt.
Délután van és pihenünk….…nah ez is elaludt…akkor asszem magamhoz veszem a Szputnyik, szívecském c. könyvemet (tudtátok, hogy a szputnyik útitársat jelent? Na mer’ azt!) és levonulok a tengerpartra olvasni.
MA is kaptam vacsit (huh, eddig jók vagyunk :D) aztán sétáltunk a parton. Majd ajánlom figyelmetekbe a fényképeket, amiken a vacsoránk látható még érintetlen módban. Elég ijesztő lesz. A tengeren nagyon nagy az apály, több 10 méterre visszahúzódik a tenger, így begyalogolhatunk oda, ahol még nap közben állt a víz. Ezután meglátogattunk egy pubot, a The rising sun-t. Kellemes ez az egész, na!!!!
A szobába visszatérve ma is egy mentolos csoki és egy idézet fogadott a takarító csajoktól(uhh Vikinek jó dolga lesz ha hazaérek egyszer :D)
Ricsi mindig a wc-be megy kifújni az orrát. Már kezd idegesíteni ez a szokás. Én nyíltan vállalom és bárhol, bármikor kifújom. Ugye milyen paraszt vagyok? Nézzenek csak, Tisztelt angol őslakosok, Áj em from Hángöri.
Május 29. Kedd van és hajókirándulunk.
Angol reggelit kértem ma is, úgyhogy jól tele vagyok (pár óráig nem leszek éhes). A durva az, hogy már az angol teát sem bírom ki tej nélkül.
Megnézzük azt a 2 erődítményt, amelyek feladatukból adódóan védték a szigetet a német és spanyol hajókkal szemben. Jah el is felejtettem, a helyszín St Mawes (ahol a hotelünk is vagyon). Az idő ma is szép, de kisebb esőkről is csiripelt Ricsi mobiljának időjósa. A hajó fedélzetén ülünk, szal remélem, megússzuk szárazon. Az öböl másik oldalára érve vettünk elemet és megrohamoztuk az egyik újságost. Szerettem volna anime lapot venni, de annyi magazin volt, hogy órákig is eltartott volna, hogy találjak. A nagy választék között majdnem hátast dobtam, amikor megláttam a következő elnevezésű magokat: Lost, Prison break, 24, Buffy, Grace Anathomy…stb… Hirtelen a sorozataddiktok fellegvárában éreztem magam. Gyorsan vettem is pár képes újságot :D
Miután kiélvezkedtem magam, következő úti célunk az erőd volt, melynek neve: Pendrnnis. A vh-ból fennmaradt ágyúkat, légvédelmi ágyúkat és egyéb fegyvereket nézhettünk meg. Lenyűgöző volt látni azokat a hatalmas fegyvereket. Itt is elég drága volt a belépés (mondjuk nekem nem fájt ezúttal sem), de a pénzért cserébe maximálisan kielégítették kultúrszomjunkat.
A délelőttöt itt töltöttük el, majd ezután elmentünk egy Hajózási Múzeumba. Itt aztán sok hajó volt…jó mi? Na ez a program nem hozott lázba (mint utólag kiderült Ricsi Ricset sem).
Újabb felfedezés a hotelben: rájöttem, hogy a „törcsi tartóból” miért vezet ki vezeték. Azért, mert a tartó fűt, hogy nehogy hideg törölközőkkel kelljen szárítkoznod. Sej haj gyertyaláng!
A mai napon levelezésbe kezdtem az orosz takarítócsajokkal. Az angoljuk borzalmas :D
Atya ég folyamatosan csak fényezem az angolokat, meg a helyet, meg mindent. Ezt most sürgősen jóvá kell tennem, mert ez így tűrhetetlen.
Azért nem tökéletes itt sem az élet, pont azért, mert próbálják azzá tenni. Miért kell úton útfélen bocsánatot kérni és mosolyt erőltetni ábrázatomra?
Zavar továbbá az is, hogy az angolok képesek akár 2 órán keresztül is a kádba rohadni (naponta 2X).
Zavar, hogy nincs normális zene, hogy mindenki elegáns és az, hogy az angol nyelv silány és egyszerű. Ezek a nice kifejezéssel mindent elintéznek, én meg gondoljak arra, amire akarok.
Zavar, hogy azokból a finom kajákból a nagy adag is 2 kanálnyi. Hozzáteszem, hogy ezek csak reggeliznek és vacsoráznak és amikor én délben és délután merek venni valami kaját, csak néznek és tűnődnek, hogy hogyan lehet ENNYIT enni. Na ilyenkor szoktam kifújni az orromat előttük.
Ajj, ma kiolvastam a Murakami könyvet. Gyorsan ment…kellett volna még több könyvet hozni magammal. Fene vigye…
Május 30. Kezdek besokallni a sonka, gomba, tojás, kolbász mixtől, amit reggelire kapunk. Isten legyen a tanúm rá; próbálok angol lenni, de néha ez már kicsit sok. Nem esznek kenyeret semmihez, DE ÉN AKAROOOK!!! Ma reggel, hogy nyomatékosítsam nem ide tartozásom, a reggelinél is kifújtam az orrom és a koszos zsepit nem húztam le a WC-n, hanem zsebre vágtam.
Ma meglátogattuk a Poldark bányát, ahol az acélgyártáshoz szükséges összetevőket bányásszák. Kicsit rosszkedvűen indult a nap, de a bánya-séta után találtam az ajándékbolt mellett táncszőnyeget, szal egy kis tánc után egyből visszatért belém az élet. Kéne ilyen táncos kütyü minden sarokra.
Ezután mentünk Goonhilly-be a világ legnagyobb szatelitállomására, ahol több mint 60 hatalmas szatellit kapott helyet (itt már biztos voltam benne, hogy nem Kanzas-ben vagyunk). Egy busszal jártuk be a területet és tudtunk meg nagyon sok infót a szatellitek működéséről, a jelek továbbításáról. Kivetítőn bemutatták pl., hogy a jel Afganisztánból, hogy jut el az űrben keringő műhódhoz, majd onnan ide a szatellitekhez, innen pedig a TV-be.
Az antennák lecsekkolása után világítótoronynézőbe mentünk. A világítótorony arra jó, hogy a hajóknak utat mutasson a nagy viharban, pl. ha valaki nem tudja, hogy melyik út megyen Budára. Ha nagy leszek, én is világítótorony leszek.
A lizardi tornyot néztük meg, ami a Trinity névre hallgat. A ház a legmodernebb high-tech cuccokkal volt felszerelve, így nem sok maradt a régi idők világítótornyainak hangulatából benne.
Hazafelé a kocsiban alig tudtam nyitva tartani a szemem…kicsit pihenttettem is.
Jajj de jó volt a vacsi!!! Ettem kacsatojást izével, meg olyan kis madarat…asszem mi fürjnek hívjuk, de passz…és marha is volt. Második napja marha a fő fogás. Négy napja vagyok itt és minden nap egy ország borát kóstoljuk meg.
Ugye előbb említettem, hogy az autózás közben képtelen voltam nyitva tartani a szemem. Ricsi Rics elmondta, hogy a kis szempihentetésem fél óráig tartott :D. Az milyen már, hogy alszok és nem tudok róla?:D
Ma nagyon sok barátom érdeklődött felőlem. Olyanok is akikre nem is számítottam. Még több giftet kell szereznem :S Grrrr. Ricsi jó tanítványnak bizonyult. Már tök önállóan elmondja étkezés vagy koccintás előtt, hogy „Igyá’/Egyé’ Vazze!” Nem tudja a szó szerinti jelentését, csak a tartalmit…hát az a lényeg nem? :D
Jó volt ez a nap. Holnap már csütörtök :(
Jóéjszakát gyerekek.
Május 31. van, csütörtök. Semmi különös nem történt reggeli utánig, így már kezdtem megijedni, hogy nem lesz mit írnom.
Hála az égnek, Ricsi leküldött kocsit mosni. Fura érzésem volt a mosása közben, mivel kicsit mintha más lett volna a belseje és mintha keksszel lett volna összemaszatolva az anyósülés felüli oldala az ablaknak. Nem ettem kekszet és nem maszatoltam. Noh mindegy…szépen letisztítottam.
Mikor be akartam szállni Ricsi erősen rám zoomolt és kérdezte, hogy mit csinálok azzal a kocsival. Akkor vettem észre, hogy a kocsi mellett ott állt egy szakasztott ugyan olyan (a miénk) és én nem azt ápoltam le. Funny but it’s true! Innentől kezdve Ricsi azt hitte, hogy nekem ez a heppem; más kocsikat lemosni :D
Ripityom.
A nap folytatásában elmentünk a világ végére, ami a sziget déli csücskét jelenti. Ott láttunk világítótornyot és kiállítást Dr Who-ról (Ki vagy doki?). Sorozataddikt barátaimnak szól, hogy a doktoros képek a többi angliás kép mellett megtekinthetőek.
A föld vége után egy görög színházutánzatot látogattunk meg, mely a Minack Theatre nevet kapta. A Minack azt jelenti, hogy “sziklás hely”. Kicsit megtévesztő, mert a 20. században épült és úgy néz ki mintha többezer éves lenne:D
Esténként darabokat adnak elő és a kertje gyönyörű!!!
Ezután a St. Michael’s hegyet látogattuk meg, ami tulajdonképpen egy sziget (apály idején) tetején egy hatalmas kastéllyal., ami a 12. században épült. Elég sok funkciót töltött be. Használták: templomként, kolostorként, erődként, és magánházként is. A vár és a város között kiépült egy út, amin apály idején lehetett közlekedni. Napközben a tenger fedte el, ezzel elválasztva a várat és a várost. Nem volt ez mindig így, a kisjégkorszak előtt nem lepte el a tenger.
Nah de ezután már csak péntek jöhet, ami az utolsó napunk itt.
De előtte vacsora…
Galambot ettem és tintahal karikákat, Azt hittem, hogy meg fogom unni a jólétet az utolsó napokban, de tévedtem. Nem akarom, hogy vége legyen.
Vacsora után nem pub volt, hanem séta.
Péntek van és kirándulunk. Összesen 8 mérföld lesz a trip, végig a sziklás parton. Richard azt mondta, hogy a végére végem lesz, ehhez képest ő volt az aki teljesen életképtelenné vált. Meseszéjp volt a táj, a meredek sziklafalak és a hatalmas hullámok. Az arcomat megégette a nap a 15 fok dacára.
Visszaérve a hotelbe megtartottuk a délutáni teázást. Én most is forrócsokit ittam (nehogy má még a teára is rászoktasson:D), majd kezdtem összepakolni a cuccaimat.
A szobában van egy kis asztalka, amit minden nap feltöltenek mindenféle földi jóval: kétféle tea, kávé, tej, forrócsoki, 2 féle teasüti és egy üveg bubimentes víz 330ml-es kiszerelésben.
A takarítólányok minden este egy-egy idézetet és mentolos csokit raknak az ágyunkra.
Június 2. Szombat.
Reggeli után útnak indultunk. 5 órányi autókázásra vagyunk a sztónhendzstől, ami a következő célpontunk. Köd van, nem is kicsi…nagy. Átvettem az irányítást az autórádión és találtam is egy igen jó állomást, ahol minőségi zenék vannak (mint a Petőfin).
A stonehenge egy nagy kupac kőhalmaz, semmi több. Igen különleges és nagy múltú, de a fő feladata, hogy az angolok hasznot húzzanak belőle. 20 perc alatt végeztünk is vele. Az ajándékboltba 400Ft-ért már képeslapot is vehettél…
A kövek után meglátogattuk a legnagyobb ember által összehordott dombot, a Silbury Hill-t. Ez úgy volt, hogy krisztus előtt pár unatkozó jómunkásember gondolt egyet és:
-Te Steve figyejjé má’ építsünk egy dombot!
-Kedves George, már megin’ f*sz vagy, de tudod mit? Szólok a többieknek oszt összehordjuk gyorsan, csak, hogy jó legyen neked.
Így vált Avebury híressé a dombjának köszönhetően.
Hogy minek építették meg ezt a dombot, azt senki sem tudja, hisz még csak atomtámadás ellen sem véd.
Ami viszont kiábrándító volt, hogy nem lehetett felmászni rá, mert féltek, hogy letapossák, de azért a tövében egy parkoló épült.
Következő uticélunk Ricsi háza volt, majd este egy kínai étterem, ahol méregdrága kajákat ehettünk és kínai sört ihattunk. A vacsora 2 főre átszámítva köbö 60 ezer Ft-t volt.
Másnap Ricsi kivitt a reptérre, ott megvettem a Ninja Scroll jubileumi kiadását DVD-n (dupla DVD dobozban) mintegy 2000Ft-ért és meg sem álltam hazáig…
Itthon szembesültem a hatalmas különbségekkel és a nyomorral, amiből kint oly keveset láttam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kerülgetett sírógörcs…
Így végződött a kirándulásom, amit tényleg nagyon élveztem és olyan élményekkel lettem gazdagabb, ami szerintem életem végéig el fog kísérni.
