Hosszú szünet után, ismét kedvenc íróm egyik könyvét mutatom be. Mostanában hanyagoltam szegényt, de az újabb könyv bebizonyította hogy nem érdemel ilyen bánásmódot. Dick szinte minden könyvében ugyanazokat az alaptémákat boncolgatja. Ennél a történetnél is hamar elkapott az ismerős érzés, hogy igen, tudom mit akar elmondani. De mivel minden egyes téma köré izgalmas történetet sző, kíváncsian vártam, hogy mi lesz ennek a vége. Ebben a könyvben a visszatérő téma a két világ, ami egymásra vetül, és nem igazán lehet tudni melyik a valóság. A történet pedig talán abban különbözik leginkább a többitől, hogy meglepő módon erős vallási hangsúlyt kap.

Az alaptörténetről George Orwell Légszomj című könyve jutott eszembe. Mindkét könyvben a főhős, (Dick esetében Ted Barton) elhatározza hogy visszatér szülővárosába, ahonnan még gyerekkorában elkerült. Mindkét történetben az ifjúkori emlékek, nagyon szép képet őriznek arról a helyről, ahol életük kezdetét a főhősök töltötték. Felnőttként elhatározzák, hogy visszatérnek a régóta nem látott helyre, azt a boldogságot keresve, amit gyerekkorukban éreztek. Amikor megérkeznek, döbbenten tapasztalják, hogy semmi sem ugyanaz, ami az emlékeikben élt. Persze Orwell története teljesen más megvilágításban szemléli ezt az alaphelyzetet, inkább a hétköznapi ember életére hegyezve ki, a két világháború között, aki középszerű élete elől menekül a gyermekkor eltúlzott emlékeibe, és felnőttként, már nem találja meg azt az érzést, amit annyira várt. Számomra még is meglepő volt a két könyv kezdetének a hasonlósága, két egymástól annyira különböző stílusú írótól.

De térjünk vissza Dickre, és az ő történetére, ami őt ismerve egyáltalán nem hétköznapi.. Ted szülőhelye, Millgate, egy hegyekkel határolt, völgyben fekvő kis városka, ahonnan még gyerekként költözött el. Ő nem az emlékek eltorzulása miatt nem találja szülővárosát, hanem azért, mert egy teljesen más város van a helyén, teljesen más házakkal, emberekkel, még az utcanevek sem stimmelnek. Az épületek öregek, és elhanyagoltak, az emberek egykedvűek, az egész város hangulata lehangoló. Amikor nyomozni kezd a helyi újság egyik régi példányából kiderül,hogy ő gyerekkorában meghalt. Az első sokk után úgy határoz, addig nem megy el amíg ki nem deríti hogy mi történt, és ki is ő tulajdonképpen. Ahogy megismerkedik a városka lakóival kiderül, hogy a múltjuk, teljesen más mint Ted gyerekkora, és senki sem emlékszik azokra a dolgokra, amik a férfi emlékeiben éltek. Más furcsaságokra is felfigyel. Például, rajta kívül évek óra senki nem járt erre senki. Az emberek számára teljesen természetes, hogy szellemszerű emberek becsukot szemmel sétálgatnak városban, akiket Vándoroknak neveznek. Egy kisfiú képes az agyagból formált figurákat életre kelteni. Egy kislány a méhekkel társalog. Peter a kisfiú, mutat neki egy még elképesztőbb dolgot, a városkát körülölelő hegyek két kozmikus méretű lény részei. Az egyik neve Ormazd, és a feje maga nap, vele szemben áll Ahriman a sötétségbe burkolózva. A két hatalmas jelenség körülveszi a várost, és látszólag mozdulatlanok. Christopher a városka egyik lakója, bevallja Tednek, hogy ő is a régi világból való, és a változás 18 évvel ezelőtt hirtelen következett be, és azóta ő sem a régi. Rájött hogy ha erősen koncentrál, egy kis időre képes visszaállítani a tárgyak eredeti alakját, de az eredmény nem tartós. Ted az emlékeit felhasználva  viszont képes végleg visszaállítani az eredeti állapotokat, és Christopher segítségével el is kezdi a város helyrehozatalát. Mary a kislány, amikor meglátja mit művelnek Ted-ék, elküldi őket apja házába, ahol vándorok is segítenek neki. Ők a régi lakók, akik a változás után azt gondolták megőrültek. Mary apja, Meade adott otthont nekik egy saját maga épített kórházban. Mead elmeséli a két hatalmas lény történetét, akik örök harcot folytatnak egymással, amit Ormazd épít, azt Ahriman le akarja rombolni. Eddig a két erő egyensúlyban volt egymással, ezért a föld nem érzékelt semmit. De Ahriman 18 évvel ezelőtt talált egy rést, amin keresztül megbonthatta ezt az egyensúlyt, és a saját világát ráépítette a kis városkára. Ám amit senki sem tud, hogy mindkét lénynek vannak leszármazottai, a kisfiú, Peter, aki Ahriman utódja, és egy kislány Mary akit Ozmard küldött a földre. Ted nem is sejti hogy tettével az ősi háborút indítja újra. A két gyerek, és az őket szolgáló teremtmények összecsapnak egymással. Hogy mi lesz a háború kimenetele, az a könyv végére kiderül, sőt, még egy meglepő fordulatot tartogat Dick az olvasó számára.

A két kozmikus lény, Ozmard, és Ahriman, egy ősi iráni vallás, a Zoroasztrizmus istenei. Érdekes hogy bár Dick nem említi az Isten szót, sőt Ő és Az-nak nevezi a két lényt, a könyvben hűen ábrázolja a két istent, és a jó és a rossz harcát. A vallás szerint,eredetileg Ozmard a fény birodalmában, Ariman, pedig az alvilágban lakott. Mindkét isten létre hozta a maga anyagi világát, és hozzá szellemi lényeket, akik harcolnak egymással. Nagyon meglepő, hogy Dick ebben a könyvében a világokat istenek létezésével magyarázza. Ez kicsit fura egy scifi írótól, de ez még inkább bizonyítja Dick összetettségét, aki nem csak tudománnyal magyarázza a jövőt, hanem az ősi múltban is otthonosan mozog, segítségül hívva az akkori emberek elképzelését a világról.

Sajnos a könyv csak antikváriumból beszerezhető, de reméljük hamarosan megjelenik az új kiadásban is.