Jó rég volt már Gondolathúsok, de el kell hinnetek, jó okom volt rá. A totorós poszt másnapján egyszer csak megjelent előttem  Pataki Attila, és közölte, hogy most azonnal  vele  kell mennem a Titánra. Láttam a szemén,hogy nem viccel,és ha ellenkezek,még mulatós dalokba kezd,úgyhogy beadtam a derekam, kicseréltük porhüvelyemet egy alakváltó marsi egérre, majd elhagytam ezt a sárgombócot, és csak nemrég tértem vissza. Nem beszélhetek arról,  miket tudtam  meg a Titánon, ezért inkább mesélek nektek arról, micsoda művelt népi varázslás létezett Japánban régen a csavargó cicuskák hazacsalogatására.

Az van, hogy van egyszer Fujiwara Teika (藤原定家) barátunk, aki elvileg összeállította az Ogura Hyakunin Isshu c. versantológiát. Azt is regélik, hogy a mű a mai formájában nem teljesen az ő műve, belecickánykodott még fia, Tameie (為家) is, de ne menjünk bele most ennyire mélyen a témába. Természetesen Teika pajti, ha már versgyűjteményt készített, belehelyezte egyik önnön versét is, ami így hangzik:

来ぬ人を　まつほの浦の　夕なぎに　焼くやもしほの　身もこがれつつ

Latin betűkre átírva emígyen fest:

Konu hito wo/matsuho no ura no/yufunagi ni/ yaku ya moshiho no/mi mo kogaretsutsu

Tartalmilag pediglen erről szól:

Várom a kedvesemet, aki nem jön, a testemet pedig úgy égeti a szerelem, mint ahogy a tengerparton égetik a sót. (Így készítették régen a sót japánban - nem, ez a magyarázat nincs benne a versben)

Most pedig vessünk egy pillantást Utagawa Kuniyoshi　(歌川国芳) Edo-kori Ukiyoe művész képére, mely a verset hivatott ábrázolni:

Joggal kérdezhetjük: Hol a só? És mégis mit keres ott egy MACSKA? Ejtett Teika pajtás egy szót is macskáról?  És a sárga ruhás kislány mit turkál a macskaalomban, hogy a kezére ragadjon a sok bacilus?
A helyzet az, hogy (dobpergééééééés) a japán népi varázslásban használták ezt a verset, mint "varázsige", méghozzá a kóbor cicák hazacsalogatásra, így kerül négylábú szőrgombócunk a képbe. Ha a verset kiragasztották ajtóra, vagy beletették a cica táljába, elvileg hazaette a fene a kóborlós mindenit neki. A kisleány pedig  nem macskaalomban tapicskol, hanem reszeli a hálátlan cirmosnak a szárított tonhalat. 

A forrás a professzorom, a történet órán hangzott el, ha publikálja valahol, frissítem a posztot. A versekhez tartozó képeket az alábbi linken érhetitek el:
http://hyakunin.atomi.ac.jp/search/bibliography/002900