Hányattatott sorsú sorozat rengeteg létezik, van amelyiket 1-2 évad alatt kivéreztetik (pl. Pushing Daisies), van amelyiket meg évadokon keresztül próbálnak megmenteni, mégis bukás lesz belőle (pl. Heroes).
A The Neighbors talán a az előbbi csoportba fog kerülni minden bánatom ellenére. A sorozat szerintem több, mint korrekt. Szerethető karakterek, néhol elcsépelt, de többnyire működő poénok, és basszus mégiscsak egy sci-fi comedyről van szó, ami az Alf, Egy Úr az űrből óta nem igen futott be. A The Neighbors most zárta a második évadát. Az első évad csütörtökönként ment elég gyenge számokkal, viszont akkor még megadták neki az esélyt a javításra, de valószínűleg mégsem túl jó szívvel tehették, mert átették csütörtöki napról a pénteki halálsávba, ahol valamiért semmilyen sorozat nem tud jó nézettségi eredményekkel szolgálni. Ennek fényében csökkent tovább a földönkívüliek túlélésének esélye az ABC csatornán.
Aki nem tudná, annak pár mondatban leírom, hogy miről is szól a sorozat. Az alapfelállás, hogy az idegenek ellátogatnak a Földre, megvesznek egy kertvárost maguknak és ott éldegélnek viszonylagos nyugalomban, amíg egy embercsalád be nem költözik közéjük. Innentől persze adja magát a történet, hiszen a főszereplő embercsalád és földönkívüli család annyira különböznek egymástól, hogy minden részre jut egy kulturális probléma, amit megvizsgálhatunk mindkét faj szemével (természetesen minden komolyságot félretéve). Hogyan viselik az emberek a földönkívüli kultúra sajátosságait, de mégis érdekesebb, hogy egy földönkívüli hogyan látja a mi dolgainkat és mégis miért gondolja, hogy a Hanukát érdemesebb lenne a Halloween-nel keresztezni. Ezeken kívül, ami miatt igazán megszerettem a sorozatot, hogy rengeteg helyen kikacsintanak a nézőkre (lásd lent a képsort). Ez a kikacsintás olykor szó szerint értendő és ezek miatt a sorozat olyan lesz, mintha a nappalinkba érkeztek volna az űrlények és a kedvünkre ökörködnének.
Az első évad zárásán is érezhető volt a bizonytalanság, hogy vajon elmeszelik-e a sorozatot, vagy kapnak egy újabb esélyt, ezért egy igen érzelmes búcsút forgattak le inkább George Takei cameójával. Ez a keserédes búcsúhangulat (és George Takei) ismét megjelent a 2. évad zárásánál, ahol hosszabban elmélkedtek a szereplők a sorsukról. Eléggé explicit módon ötleteltek, így nyilvánvaló volt, hogy magát a sorozat jövőjét latolgatták. mintegy tanácsként a csatornának, hogy mégis mikor lenne esélyük egy esetleges harmadik évaddal, melyik csatornán, melyik csatornán nem. A készítők tehát bíznak az ABC jóindulatában és elég ütős történetvázat raktak össze az elkövetkezőkre (ezt is a szereplők lógatták be nekünk az utolsó részben).
Én szívből remélem, hogy kapnak még egy esélyt, mert a sorozat az első évad után egy még szuperebb második évadot tett elénk. A The Neighbors persze messziről sem tökéletes, de bőven szórakoztató és mégsem az a tucatszitkom. Vannak alkotók, akik feladják, ha látják, hogy közeleg a kaszás, a The Neighbors készítői viszont még jobban rákapcsoltak. A színészek jók, a történetből még sok érdekeset ki lehetne hozni, nincs okuk tehát feladni. Még az is elképzelhető, hogy ha az ABC nem kér belőlük, átmennek más csatornához (erre minimális az esély, de nem kizárt). Várjuk a fejleményeket. Május végéig kiderül, hogy megkapják-e a berendelést, vagy búcsúznunk kell Larry Birdéktől.
A záró képsorok a tovább mögött:
