"Egy őrült hangvételű, kellemes blog"

Hereföld blog

Beszámoló az első magyar karuta bajnokságról

2014. március 12. - Dharman

A most következő bejegyzés a tavalyi verseny beszámolója, de mivel hamarosan érkezik a februári verseny beszámolója, így előbb ez kerül leközlésre, hogy a témához kevésbé értők is egy kicsit jobban megismerhessék a karuta világát.

Jó reflex, jó memória, jó stratégia. Aki legalább az egyiket birtokolta, annak igen nagy esélyei voltak az első magyar karuta bajnokságon, ami a Verseny-Karuta Egyesület rendezésében, a Japán Alapítvány és a Japán Nagykövetség támogatásával került megrendezésre október 5.-én a Buddhista Főiskolán.

Ha sok olvasó értetlenül áll a karuta szót láttán, megnyugtatom, hogy nagyon sokáig én is így voltam vele, de aztán szépen lassan minden kikristályosodott. A szervezők ugyanis gondoltak azokra, akik balga módon eleddig nem foglalkoztak karutával és úgy indultak neki megnézni az eseményt. A versenyek előtt végighallgathattunk egy kis történelmi áttekintést, melyen beavattak minket a karuta és a Hyakunin Isshu keletkezésével kapcsolatban minden lényeges dologba (Lovas Anna és Peitli Csilla szintén részletesen tárgyalja a témát a Mondo 2012/08 számában). Az előadás után kisvártatva elindult a verseny és egy teljesen új világ tárult a nézők szemei elé, amely bár eleinte kicsit idegennek hatott, nagyon gyorsan megbarátkoztunk vele. A versenyt végigkövetve nem igazán vannak kétségeim afelől, hogy a versenyzőknek bizony sem a gyors reflexben, sem a jó memóriában és stratégiában sem volt hiányuk, mert sikerült bebizonyítaniuk számomra, hogy még egy kártyaverseny is lehet izgalmas. Hihetetlen, de a verseny feszültsége pillanatokon belül átragadt a nézőközönségre és kíváncsian figyeltük ki lesz az első országos verseny győztese.
A két felolvasó (Ayame Endo és Károlyi Orsolya), miközben énekelte a verseket egy teljesen különleges atmoszférát adott a helynek, és amikor behunytam a szemem, még az a hajdani Japán is felelevenedett, ahol ezt a klasszikus, mára már letűnt nyelvet használták. A verseny alatt azonban nagyon sok kérdés merült fel bennem a klubbal és a játékkal kapcsolatban is és úgy döntöttem, hogy a tervezett versenyleírás helyett inkább ezekre próbálok választ találni. Fel is kerestem a klub alapítóját és elnökét, Károlyi Orsolyát, aki akkora információ-cunamit zúdított rám és úgy meghozta a kedvem a játékhoz, hogy nem csodálkoznék, ha a legközelebbi élménybeszámolómat már egy játékos szemszögéből írnám.

M.R: Mint teljesen kezdő, először az érdekelne, hogy kell-e tudnom japánul ahhoz, hogy karutázhassak?
K.O: A versek megjegyzéséhez, értelmezéséhez mindenképpen előnyt jelent a japántudás. Azonban ha csak a játékot nézzük, elég ismerni a hiraganákat. Így kicsit talán nehezebb a verseket memorizálni, de nem lehetetlen.

M.R: Ez azért jó hír, de akkor mi könnyíti meg a versek memorizálását?
K.O: Ahhoz, hogy az ember a versek mélyére áshassa magát, a játékhoz nem árt egy olyan japán tudás, amivel az egyszerűbb leírásokat, pl. japán iskolásoknak szóló egyszerű magyarázatokat el lehet olvasni. A versenyzéshez elég, ha az ember megtanulja a hiraganákat (ezek nélkül el sem lehet olvasni a lapokat), és megjegyzi a versek azon szótagjait (kimariji), melyek alapján el lehet dönteni, melyik verset olvasták fel.  Azonban – mivel ezek a versek nem csupán a játék eszközei, de irodalmi művek is – ezért a versekkel szemben kicsit tiszteletlennek érzem, ha csak a kimarijiket tanuljuk meg.

M.R: A sok Hyakunin Isshu karuta játék (chirashi, bouzu mekuri) közül melyikkel foglalkozik a klub és hogyan néz ki egy hivatalos mérkőzés?
K.O: Amivel a klub foglalkozik az leginkább a kyougi karuta (verseny-karuta), mely a következőképpen zajlik:
Két játékos játssza. Mind a két játékos kiválaszt találomra 25 kártyát, majd ezeket elhelyezi maga előtt 3 sorban. A pálya szélessége 87 cm, a sorok közti távolság 1 cm. A két játékos térfele között 3 cm. a szélesség. Miután a játékosok elhelyezték a kártyákat, 15 perc áll a rendelkezésükre. Ez az úgynevezett anki jikan, azaz memorizálási idő, mely alatt a játékosok megjegyzik a kártyák pozícióját. Azonban nem kötelező végig a kártyák fölött görnyedni, ha valaki úgy érzi, hogy 5 perc elég volt a kártyák megjegyzésére, a fennmaradó 10 percben nyugodtan kimehet a teremből, tornázhat, kávézhat, vagy csinálhat bármit. Ezt követően az olvasó felolvas (vagy inkább énekel, recitál) egy verset, ami nincs benne a Hyakunin Isshuban. Ezalatt a játékosok lélekben rákészülnek a mérkőzésre, megszokják az olvasó hangját, ritmusát. A felvezető vers után az olvasó egyet-egyet húz a yomifudákból (olvasókártya), és véletlenszerű sorrendben felolvassa őket.  A játékosoknak meg kell szerezni az adott vershez tartozó kártyát. Kártyát felvehetnek a saját és az ellenfél oldaláról is, és az se probléma, ha az adott oldalon egyszerre több kártyához érnek hozzá.
Ha az ellenfél térfeléről vesz el kártyát a játékos, akkor át kell adnia egy lapot a sajátjaiból, hogy csökkentse a számukat. Ha másik oldalon érint meg kártyát, mint ahol a felolvasott található, egy büntetőkártyát kap az ellenféltől. Ha akkor ér kártyához, amikor olyan verset olvasnak fel, melynek kártyája nincs a pályán (karafuda), akkor két büntetőlapot kap. A játékot az nyeri, akinek elfogy az összes lapja.

M.R: A mérkőzések előtti 15 perc a memorizálásra Japánban is él?
K.O: Természetesen. A japán szabályok szerint játszunk.

M.R: Van-e bíró a versenyen? A magyar versenyen nem láttam.
K.O: A versenyen bíró nincs, a játékosok maguk döntenek a kérdéses kártyákról, pl. hogy ki ért egy kártyához előbb. Alapszabály, hogy ha egyszerre érnek a kártyához, akkor azé a kártya, akinek a térfelén volt.

M.R: Úgy hallottam, hogy Japánban már az általános iskolások is ismerik a 100 verset, legalábbis szüleikkel, nagyszüleikkel előszeretettel karutáznak Újévkor. Azt már tudom, hogy klasszikus japán nyelven íródtak a versek, de mégis mekkora a különbség a modern és a klasszikus japán nyelv között? Értik egyáltalán a gyerekek a verseket, vagy csak bemagolják?
K.O: Bár sok iskolában tanítják a Hyakunin Isshut és a karutát, és versenyeket is rendeznek, nincs így mindenhol. Olyan iskolák is vannak, ahol nem tanítják, így akik ilyen iskolába járnak, és otthon sem dívik a karuta, azok nem is ismerik a verseket. A klasszikus japán szóhasználata, nyelvtana nagyban eltér a mai modern japán nyelvtől, így aki nem ismeri a klasszikus nyelvet, az nem is érti a verseket.  Mivel általános iskolában még nem nagyon van klasszikus japán nyelv oktatás, ezért hallás után nem is értik meg a gyerekek a verseket.

M.R: Úgy érzem nagyon felkészült vagy, kérdezzek bármit is. Mióta foglalkozol a karutával és az Ogura Hyakunin Isshu-val?
K.O: A gyűjteményről először tavaly decemberben hallottam klasszikus japán órán. A tanárunk említette, hogy van a versekkel egy játék is, de akkor még nem igazán keltette föl a figyelmemet. Aztán lefordítottam a negyedik verset, és közzétettem a neten. Mivel sokakat érdekelt a folytatás, eldöntöttem, hogy le fogom fordítani mind a százat. Elkezdődött a munka, és közben a játék is elkezdett érdekelni. Tanárnőmtől kaptam egy csomag kártyát, és 2013 februárjában megtartottuk az első karuta foglalkozást a főiskolán. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, mert a klub is folyamatosan bővült és rájöttünk, hogy ha keményen gyakorlunk, akkor ebből még valami értékes dolog is kisülhet.

M.R: Hogyan jött az ötlet, hogy megalapítsd a karuta klubot és jelenleg hány tagja van?
K.O: Az iskola egyik diákja felhívta a figyelmemet, hogy van egy anime, ami a karutáról szól. Megnéztem, és úgy tűnt, eléggé szórakoztató játék, nem beszélve, hogy a 100 vers megtanulása kell ahhoz, hogy játszani lehessen, ezért az emlékezőképesség javítására is jó, és amellett hogy játszunk, a versek jelentését, nyelvtanát is lehet tanulmányozni. Mi ez, ha nem az ideális játék egy japánszakosnak? (nevet)
Azt gondoltam, nem leszünk többen 2-3 embernél, de a Facebook csoportunk jelenleg 44 tagot számlál, és bár nem vesz mindenki részt minden foglalkozáson, lassan kezdjük kinőni a termünket.

M.R: Mikor lesz a következő verseny?
K.O: 2014 február 15, szombat. (erről hamarosan újabb beszámoló érkezik a blogra)

M.R: Köszönöm, hogy rendelkezésemre álltál és további sok sikert kívánok az egész klubnak!
K.O: Én köszönöm!

A klub elérhetőségei:
A versek eddigi fordításai és magyarázatai magyarul:  ITT A klub hivatalos oldala:
http://versenykaruta.wordpress.com

A cikk megjelent a Mondo magazinban.

A bejegyzés trackback címe:

https://herefold.blog.hu/api/trackback/id/tr326586165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Beszámoló az első magyar karuta bajnokságról | Verseny-Karuta Egyesület 2014.03.12. 20:59:29

[…] Beszámoló az első magyar karuta bajnokságról. […]
süti beállítások módosítása