"Háromszázmillió eladott példánnyal rekordot döntött Japánban a One Piece című manga (képregény) sorozat, amelynek már a 72. kötete jelent meg, közölte a kiadó Shueisha." - írja az index. Vajon mi ez a népszerűség és hogyhogy belekezdtem én is a sorozat követésébe? A továbbiakban ezekre próbálok választ adni.

1. rész

Gazdagság... Hírnév... Hatalom...
Az ember, aki mindezeket megszerezte és
birtokolta ezen a világon, a kalózkirály,
Gold Roger.
Kivégzése előtt mondott utolsó szavainak
ereje tengerre szólította az embereket:

"A kincsem?
Tiétek lehet, ha akarjátok!
Keressétek!
Mindet otthagytam azon a helyen!"

Az emberek pedig álmaikat követve most a Grand Line felé hajóznak
és a világon ezennel kezdetét vette a Nagy Kalóz korszak!

622. rész

A One Piece c. anime a fenti részek eleji intróból kimásolt pár mondattal le is írható és őszintén szólva tényleg nem nagyon motiválja más a történet főszereplőjét, Monkey D. Luffyt. A sorozat bizonyára bele is süllyedt volna egy egysíkú, küzdjünk, legyünk erősebbek tipikus shounen fight műfajba, de szerencsére Eiichiro Oda mangaka (rajzoló és történetszerző) vitt pár olyan csavart a történetfolyamba, amitől hatalmas rajongótáborra tett szert a One Piece és nem fulladt az egész érdektelenségbe. A csavarokon kívül pedig behozott olyan figurákat Luffy mellé, akik nem csak támogatják a főszereplőt, hanem maguk is viszik előre és változtatják a történetet. Ez pedig nem mindegy. Bár nem vagyok nagy anime ismerő, azért bele-bele néztem a manapság is nagyon népszerű rajzfilmekbe és így talán egy fokkal hitelesebben tudom vázolni a véleményemet erről az animéről (egy fokkal hitelesebben, de akkor sem az a tuti, amit most leírok). Amire próbálok választ találni az az, hogy a One Piece mennyivel és miért több vetélytársainál. Konkrétan beszélek most itt a Bleachről, és a Narutóról, melyek már rég átálltak a mennyiségi gyártásra és fittyet hányak a minőségre. Bár a One Piece is tele van tűzdelve a shounen klisékkel és az idegromboló időhúzásokkal, a Bleach és Naruto párosnál úgy érzem ez hatványozottan jelen van és teszi nézhetetlenné az egészet. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy szerintem van így (mert közben látom lelki szemeim előtt az elvakult tini rajongók vérben fogó szemeit). Annyi bizonyos, hogy míg a Bleachnél azért meg bírtam nézni kb. 50 részt, a Naurótnál 3 részt, a Once Piecenél még így a 600+. résznél sem érzem azt, hogy nem kellene ezt már tovább húzni. Nagyon jó példa ide még a Dragon ball, amit szintén végignéztem, de ott is nagyon éreztem, hogy hosszú, vontatott. Első shounen fight élményként azonban nem kaszáltam, sőt annak ellenére, hogy ez róla a véleményem mégiscsak a Dragon ball teremtette meg a műfajt. A One Piece tehát nagyon hosszú, vannak bizony filler epizódok benne, de ezek a fillerek nem arra valók, hogy továbbtekerjük őket, mert annál jóval szórakoztatóbbak és a One Piece univerzumot is érdemben tágítják.

1. rész

A One Piece manga 1997-ben indult a Weekly Shounen Jump-ban, az anime 1999-től fut a Fuji TV-n és még most sem látni egyiknek sem a végét. Az anime már átlépte a 600. részt is és azt hallani, hogy ezzel már letudtuk a felét. Félelmetes számok ezek, bár játékidőben mégsem olyan ijesztő a helyzet. A reklámidők ugyanis egyre csak összezsugorítják a műsorokat és az ilyen-olyan válságok miatt is hosszabbodnak az intrók, ismétlések, visszaemlékezések, így a valódi cselekmény részenként csupán 15 perc körül mozog. Konkrétan a OP első része 24p 35mp, amiből az intro és az outro összesen 3 és fél perc. A legutóbbi 622. rész pedig már csak 23p 25 mp, amiből az intro és outro összesen több mint 5 perc. Nem tudom ez a többi animénél hogy van, de például az amerikai sorozatgyártásnál is egyre inkább ez látszik, így ki merem jelenteni, hogy a vetélytársaknál (Bleach, Naruto) is ugyanez lehet a helyzet, tehát egyre kevesebb a műsoridő, egyre több a spórolás.

622. rész

A történet különlegessége, hogy egy külön világ lett megalkotva, ha úgy tetszik egy külön univerzum és így lehetőségek tárháza áll az alkotók szolgálatára, hogy kibontsák és bonyolítsák a történet, hiszen nem kell a világunk korlátai között evickélniük. A szereplők pedig olyan részletesen ki lettek dolgozva, hogy mindegyikkel lehetne egy külön spinoff sorozatot készíteni. Ez természetesen nem fog bekövetkezni (még annak ellenére sem, hogy a spinoff-készítés a következő 2015/16-os szezonra hatalmas méreteket fog ölteni), de az animén belül megvannak mindenkinek a külön epizódjai. Ilyen szempontból rengeteg a főszereplő és ennek ellenére zseniális módon soha nem érzem, hogy egyik másik el lenne hanyagolva (khm Once Upon a Time khm), mert a rajzoló igyekszik mindenkire ugyanannyi időt szánni. Természetesen a csúcson Luffy áll, aki valószínűleg Kalózkirály lesz, de a többiek maximum egy lépéssel vannak csak mögötte lemaradva és ők is ugyanúgy célba fognak érni. Közülük persze nem válik senki riválissá, mert mindenki mást szeretne elérni a kaland végére. A történet szerint Luffy (17 éves) amikor elindul útjára eltökéli, hogy szerez kalózhajót és legénységet magának, akik majd segítenek neki célja beteljesítésében. A srác fel van ruházva a "vándor szerzetes" összes negatívumával (egyfajta Songoku 2.0), hiszen naiv, tudatlan, vakmerő és csak a fát látja, az erdőt nem.  A legénységnek pedig képzeljétek el a legszínesebb társaságot, amilyet még nem hordott a hátán a föld. Roronoa Zoro (19 éves) az ex-kalózvadász, kardforgató, Nami (18 éves) a tolvaj navigátor, fanservice no.1, Usopp (17 éves) a hazudozó céllövő, Sanji (19 éves) a láncdohányos szakács, Tony Tony Chopper (15 éves) orvos és rénszarvas (ő is Ördöggyümölcs használó, mely csodás képességeket ad, részletek később), Nico Robin (28 éves) archeológus, fanservice no.2, Franky (34 éves) kiborg és Brooke (88 éves) élő, mozgó, beszélő csontváz. A jelenlegi történet szerint ez a teljes legénység, de ki tudja kik kerülnek még be a Szalmakalapos Kalzózok közé. Ezek a szereplők mind úgy mutatkoznak be nekünk, hogy még csak véletlen se úgy ismerjük meg őket, mint amilyenek valójában. Múltjukat flashbackek formájában mutatják be nekünk és a jelenbéli karakterüket ismerve irtó izgalmas lesz megtudnunk, hogy miért vált belőlük az akit láthatunk. Ezektől a flashbackektől melyektől még komplexebb karakterekké válnak mindössze 1-2 rész leforgása alatt joggal érezhetjük úgy, hogy már évtizedek óta ismerjük őket, sőt a barátaink lettek. Ezt pedig nagyon nehéz lehet elérni, legalábbis én nem sok ilyennel találkoztam eddig. A One Piece alkotójának sikerült és ez lehet az egész széria sikerének egyik kulcsa. A cselekmény pedig VALÓBAN fordulatos, és ez lehet a másik kulcs.

A sorozat műfaja attól függ, hogy éppen melyik szereplővel foglalkozunk, de ha nagyon le akarjuk egyszerüsíteni, akkor tényleg maradhatunk a shounen fightnál, ami arra utal, hogy a rajzfilm a tizenéves fiúknak készült, mert tele van harcokkal és néha befigyel pár termetes csöcs. Ezen felül az alkotó beleszórt a hatalmas üstjébe egy adag drámát, humort, akciót, sci-fit, fantasyt, romantikát is. Szóval tényleg minden van itt, mi szemnek és szájnak ingere. Valahol itt a magyarázat arra, hogy nem veszítettek el engem sem az epizódok alatt. A srácok utazásaik során rengeteg szigetre jutnak el, melyek mind különlegesek és felfoghatók egy új univerzumnak, egy új világnak. Mintha a Sliders-ös csapat ugrálna a világok között, amelyek mindegyike valamiért máshogy működik. A különbség itt annyi, hogy eleinte elég gyorsan változtatják hőseink a helyzetüket, de miután megvan a legénység nagyobb része jönnek az elhúzódó bonyodalmak. Eljutunk a tenger mélyére, a felhők fölé, és felfedezhetjük azt a világot, ahol előttünk még csak kevés kalóz járt. Látványos, ötletes világokat tárnak elénk és tényleg csak azt bánhatjuk, hogy ez heti 20 percben nagyon kevés, összevárni a részeket meg szintén ugyanilyen kín.

A grafika a részek előrehaladtával egyre szebb, a zenék eleinte változatosak, később kicsit egysíkúak lesznek. Bevallom a rajzolás nekem nagyon nem tetszett eleinte és ezért sokáig esélyt sem adtam a sorozatnak, de amikor belekezdtem, a történet akkora súlyt adott az egésznek, hogy onnantól a rajzolás teljesen hidegen hagyott. Másoktól is hallom, hogy valamiért idegenkednek a One Piece-től a rajzolása miatt. Nekik üzenem: Ne tegyétek, adjatok neki egy esélyt!

Minden shounen fight-ban van valami, ami felturbózza a hétköznapi szereplőket. Nevezzük ezt belső energiának (ki, chi, Kiszel Tünde), vagy valamilyen külső segédeszköznek. Esetünkben a helyzetet az Ördöggyümölcsök teszik érdekessé, melyek nagyon ritkák, de ha a világutazók találnak belőlük és megeszik, különleges tulajdonságokkal ruházzák fel magukat. Sajnos azt előre nem lehet tudni, hogy mik ezek a tulajdonságok, így van ebben is egy kis rizikó. Luffy is megevett egy ilyet és a teste gumiszerűvé vált. Ez adja a történetben csodás képességét, mellyel persze nem mehetne messzire, ha nem lenne meg még benne a tettvágy és a fejlődni akarás. A cél (ami az ilyen történetekben általában), hogy a legjobbá váljon. A többiek, akik nem ettek Ördöggyümölcsöt szintén fejlődnek az idő folyamán, így nem fognak elmaradni Luffy karakterétől. Aztán persze vannak karakterek, akiket nem is az erejük miatt tartunk, hanem mert puha a bundájuk és aranyosak.

Minden szempontból szépen ki vannak tehát szolgálva a One Piece nézők és ha az első hatszáz rész a garancia a szórakozásra, akkor a következő hatszáz rész folyamán sem fogunk unatkozni és folytatódhat a One Piece manga eladások diadalmenete is.

(Esetleg várom a Bleach, Naruto fanoktól a visszavágást poszt formájában, amit ugyanígy kiteszek. :))