Kérek mindenkit, a most következőket legalább annyira vegyék komolyan, mint engem, vagy a magyar politikát, esetleg Berényi Miklóst, amikor azt mondja, hogy soha többé nem fog semmilyen komiszságot elkövetni. Továbbá kérek mindenkit, hogy az elkövetkezendőkön mindezek ellenére tessenek nagyon elgondolkodni.

Talán érdemes lenne először a fogalmat, mint háziállat rendbe tennünk. Elhibázott egy dolog ez és nemsokára mind látni fogjátok, hogy a vesztünkbe rohanunk emiatt.
A háziállat egy az afrikai kontinensről áthozott élőlény, amelynek haszna nincs, ellenben teleszarja a lakást és a kertet. Félreértés ne essék, most nem a baromfira, sertésre és egyéb, a húsa miatt tartott állatokról beszélek, melyeknek megvan a helyük a húsfeldolgozó üzemekben és telepeken. Mindennek megvan a saját helye.
A kezdetekkor nem voltak háziállatok, mert az ember hagyta őket a helyükön legelni, meg minden. Aztán, amikor az ember elkezdett párkapcsolatokat kiépíteni elkezdett romlani a helyzet. A barlanglakások eleinte háziállatoktól mentesek voltak. A nőknek azonban ez nem volt elég. Először rábeszélték a férfiakat, hogy telehordhassák a lakást a haszontalan kacatjaikkal (pattintott kő fülbevaló, 30 pár pattintottbőr cipő, és pattintott műanyag és kerámia dísztárgyak), amiknek igazából semmi értelmük nincs, ellenben jól felfogják a port. Amikor a nők már nem elégedtek meg a kacatok hazahordásával, tovább fűzték a férfiakat, amely ahhoz vezetett, hogy megjelentek a lakásokban és a lakások körül a házi kedvencek, melyeknek szintén semmi értelmük, de amíg a férfi bujdosik valahol az asszony előle, az asszony szórakozhat ezekkel a jószágokkal. Így hát már az őskorban elkezdődött a pudlik, és perzsa macskák tartása a házban. Ez persze csak a kezdet volt. Az állatok lassan alkalmazkodtak az új környezetükhöz és az emberek is alkalmazkodtak az állatokhoz, így rövid időn belül a kis kedvenc már az emberek ágyába is befészkelte magát.

Kevesen tudnak róla, de a sötét középkorban az emberi balgaság csaknem végzett a fajunkkal. Történt akkoriban ugyanis, hogy egy újonnan kikísérletezett házi kedvenc, a tengerimalac elszaporodott és hordákba verődve városokat pusztított el, nőket és férfiakat erőszakoltak meg és lelki terrorban tartották az embereket. A malacinváziónak az új divat vetet véget, amikor az emberek már nem csak szőrös kedvenceket tartottak otthon, hanem megjelentek a hüllők, ezen is belül a nagyobb testű kígyók, melyek megritkították a malacseregletet.
Ekkor az ember lakása már tele volt a kedvencek elhullatott szőrével és ez mindenféle betegségnek lett okozója. A kisebbek és óvatlanabbak, miközben felnyalták a padlóról a lecsöpögött fagylaltot, a fagyival együtt az állatok fekáliáját és vizeletét is óhatatlanul magukba vették. Ez a magatartásmód is egy rakat betegségnek jelentette melegágyát, hogy csak a méteres gilisztákat említsem, amik az emberek belében éltek és élősködtek.
Mára az ember teljesen az állatok rabja lett, ezt persze nem képes felfogni és elhinni. A szőrös és szőrtelen élőlények ott vannak a lakásban, a lakás körül. Azt csinálnak, amit akarnak, hisz az ember legyintéssel elintézi: ők csak állatok. They come. They fight. They destroy. They corrupt. It always ends the same. Két horda van manapság, ami a legnagyobb veszélyt jelentheti az emberekre, ezek közül az egyik ironikus módon az ember legjobb barátja, a kutya. A kutya, úgy ahogy kint, bent a lakásban is elél. Rombol, rág, hullajtja a szőrét, bolhákat visz a család többi tagjába. Kieszi az embert a vagyonából, közben pedig mindent összenyálaz, amitől büdös is lesz a lakás. A másik állat a macska, ami hiába kijátszhatóan kétszínű, az emberek szeretik és tisztelik. Mit kapnak ezért cserébe: harapást, karmolást, a macska programjaihoz kell igazodniuk, meg kell válogatniuk az ételeit és amikor a macska felszökik az asztalra, hogy a vasárnapi húslevesből szürcsöljön, jutalomból neki kell adni az egész lábossal azt. Fizikai bántalmazása viszályt szül a kommunában, így büntetésről szó sem lehet. Egyébként sem lenne értelme, mert tanulva a verésből, legközelebb már sokkal körültekintőbben támadna a vasárnapi ebédre. Ezen két csoporton kívül ott vannak az egy fokkal ártalmatlanabb, de szintén kártevők, mint például az aranyhal, a hörcsög, a tengerimalac, nyúl és a hangyafarmok. Bár első blikkre ezek nem jelentenek semmilyen veszélyt, de ha jobban megvizsgáljuk őket sem gazdaságilag, sem egészség szempontjából nem kifizetődő a tartásuk. Nem szeretném nagyon untatni a részletekkel a kedves olvasót, így csak egy-két példa álljon itt a végére. A halak eldugíthatják a lefolyót, ha a WC-n húzzuk le őket, a hörcsögök, tengerimalacok, nyulak helyett egy szép kép a falon kevesebbet fogyaszt, így több pénzünk marad és nem kell hezitálnunk, ha a mekiben megkérdezik, hogy lehet-e nagy kóla és nagy sültkrumpli. A hangyafarm pedig tönkre vághatja a nappalit, ha a macska leveri a terráriumot a polcról (a hangyák elszabadulnak, a föld és üveg pedig beleborul a szőnyegbe).

Embertársaim! Nézzetek körül otthonaitokban. Mindenhol ott vannak ezek a haszontalan állatok. Jó ez így? Nem! Fogjátok őket, rakjátok dobozba és küldjétek vissza mindet a helyükre, Afrikába!