A japánul tanulók körülbelül úgy viszonyulnak a kanjikhoz, mint egy barátnőhöz/baráthoz. Legalábbis a kapcsolatuk olyan hullámzó, mint egy szerelmespáré, így tehát azt is mondhatni, hogy egy se veled, se nélküled kapcsolat az övéké. Társterápia következik.

Amikor először találkoztok, az szerelem első látásra. Minden egyes írásjeggyel, amit megismersz, olyan, mintha egy újabb szépségét fedeznél fel életed szerelmének, amit addig még nem láttál. Aztán persze elszáll a lila köd…vagy rózsaszín – kinek mi – és kezdesz beleunni, hogy folyamatosan jönnek az újabb addig még nem látott tulajdonságok. Sok ezek közül csak egy hajszállal különbözik a másiktól, de amikor te ezt nem veszed észre, le is üvölti a fejedet, mert az a kis különbség, amit te észre sem vettél teljesen más színben (jelentésben) tünteti fel a társad (a kanjit). Nos, tudja még valaki, hogy mit akarok ebből kihozni? Hagyjuk inkább a párkapcsolatos példát (aki akarja persze ezután is tovább fűzheti) és térjünk rá a kanjikra. A lényeg, hogy a kezdeti csoda után jönnek százával a kanjik és bár vannak páran amiknek az olvasatát egyből megjegyzi az ember, de aztán kezd teljesen elveszni. Még a japánok (kínaiak is) is küzdenek ezzel a problémával, de vannak fogódzók, mert azért ők sem Hübele Balázs módjára alakították ki a kanjik rendszerét. Erre persze magadtól is rájöhetsz, ha elég sokat foglalkoztál már velük, de itt ez a remek poszt, ami most eltüntetheti a port, ami a szemeteket takarja. Érdemes tudni, hogy a kanjikat 3 nagyobb csoportra oszthatjuk: képjelekre, fogalomjelekre és összetett jelekre. Képjel például a 山（yama）,　川 （kawa）,　日（ hi）. Ezek voltak az első írásjegyek, érthető tehát, hogy a legalapabb dolgokat tartalmazzák. A fogalomjelek elvont fogalmak és számok írására használatosak, amelyek néhány vonásban ki is merülnek:一　(egy), 二(kettő), 上 (fent),下 (lent). Az összetett írásjegyek pedig olyan kanjik, ahol már 2-3 kanjit vegyítettek egyé. Amikor a kínaiak kifogytak az egyszerűbb jelekből, kitalálták, hogy ötvözni kell őket (a japánok is találtak ki saját kanjikat, de ez egy másik történet). Vegyük példának a 里 (ri)-t, ami falu, mérföld jelentéssel bír. Ennek egy ötvözött formája a 理 (ész, értelem), ami szintén "ri" olvasattal bír. A hangzás hordozója tehát a jobb oldali "mérföld", "falu" jelentésű kanji maradt, míg az első részének az olvasata szépen lényegtelenné is vált (egyébként azt jelentené magában, hogy drágakő). A kanjik 90%-a ezzel a módszerrel jön létre és a hangzást hordozó rész legtöbbször jobb, a jelentést hordozó rész pedig legtöbbször a bal oldalon lesz.

A hangzást hordozó szójelek összetevői szerint 6 csoportba oszthatók (J=jelentés, H=hangzás):

1. J baloldalt, H jobboldalt: 銅 dō, vörösréz (金 fém+同 dō)
2. H baloldalt, J jobboldalt: 歌 ka énekel (欠 ásít+可 ka)
3. J fent, H lent: 花 ka virág (廾 fű, 化 ka)
4. H fent, J lent: 盛 sei halmoz (皿 edény+成 sei)
5. J kívül, H belül 園 en, kert (囗 bekerítés+園 en)
6. H kívül, J belül: 問 mon kérdez (口 száj+門 mon)

(Összesen 214 gyököt különböztetünk meg a modern japánban.)

A gyökökkel való bűvészkedés tehát azért nagyon fontos a számunkra, mert ha kellő tudás birtokában vagyunk, akkor egy-egy gyökből már az adott kanji olvasatát is kideríthetjük mindenféle szótár nélkül. Egyesek szerint a joyo kanjiknak 67%-ban megvan ez a fonetika szerinti összeillesztés. A párkapcsolatunk tehát kap egy hatalmas esélyt, hogy javulásnak induljon és még a 2000. írásjegy közelében se kapjunk sírógörcsöt, amikor egy újabb ismeretlen lelkületű kanjival találkozunk.

A siker persze közel sem lehet 100%-os, mert lehet, hogy a balodali classifier (osztályozó) gyököt sem találod el (így a jelentés sem lesz meg), sem pedig a jobboldali, fonetika szempontjából fontos „phonetic compound”-ot sem (így pedig az olvasattal is bajban leszel). Ez a kudarc abból is következhet, hogy nem ismered fel, hogy melyik melyik, hiszen ahogy a fentiekben bemutattam ezek a fránya részek szeretnek vándorolni. Ne legyünk azonban pesszimisták, már ezzel a kapaszkodóval is sokkal előrébb vagyunk, mint nélküle. Gondolj csak bele, hogy JLPT vizsgán vagy és ott vicsorog rád egy kanji, amit életedben nem láttál még és négy verzió közül kell kiválasztanod az olvasatát. Ha nem vagy a fentiekkel tisztában akkor már csak a szerencsében bízhatsz, de ha eszedbe jutnak ezek az apró trükkök, akár ki is tudod választani a kanji ismerete nélkül is a helyes olvasatot.

Jöjjön tehát a lényeg: lista a kanjik olvasatainak könnyebb megtanulásához. Isten áldja azt a teremtést, aki az alábbiakat összeszedte nekünk:

几 (き) → 机, 肌, 飢
亡 (ぼう) → 忙, 忘, 盲, 荒, 望, 妄
干 (かん) → 汗, 肝, 奸, 刊, 岸
己 (き) → 起, 記, 紀, 忌
工 (こう) → 紅, 空, 虹, 江, 攻, 功, 肛,
及 (きゅう) → 吸, 級, 扱
士 (し) → 仕, 志, 誌
方 (ほう, ぼう) → 肪, 坊, 紡, 防, 妨, 房, 謗, 傍, 芳, 訪, 放
中 (ちゅう) → 忠, 沖, 仲, 虫, 狆
化 (か) → 花, 貸, 靴
反 (はん) → 版, 板, 坂, 飯, 販, 叛
分 (ふん) → 粉, 紛, 雰
半 (はん) → 伴, 絆, 拌, 判
白 (はく) → 伯, 拍, 泊, 迫, 舶, 狛, 柏, 箔, 珀
皮 (ひ) → 彼, 被, 疲, 被, 披
付 (ふ) → 府, 符, 附, 俯
包 (ほう) → 抱, 泡, 胞, 砲, 飽, 咆
可 (か) → 河, 何, 荷, 苛, 呵, 歌
古 (こ) → 居, 固, 故, 枯, 個, 湖, 箇, 沽, 姑, 苦
生 (せい) → 姓, 性, 星, 牲, 惺
正 (せい) → 征, 政, 症, 整, 性, 牲
司 (し) → 伺, 詞, 嗣, 飼
且 (そ) → 粗, 祖, 狙, 阻, 組
旦 (たん) → 但, 胆, 疸, 担
令 (れい) → 冷, 鈴, 零, 領, 齢, 鈴
立 (りゅう) → 竜, 滝, 粒, 笠, 龍
申 (しん) → 神, 伸, 呻, 押, 紳
召 (しょう) → 招, 沼, 昭, 紹, 詔, 照
安 (あん) → 案, 按, 鞍, 鮟
同 (どう) → 洞, 胴, 桐, 恫, 銅, 洞, 筒
寺 (じ) → 侍, 持, 時, 塒, 峙
旬 (じゅん) → 洵, 殉, 恂
各 (かく) → 格, 喀, 閣, 額
圭 (けい) → 掛, 桂, 畦, 珪, 罫, 鮭, 硅
糸 (けい) → 系, 係, 繋
結 (けつ) → 潔
光 (こう) → 恍
交 (こう) → 校, 絞, 狡, 較, 郊, 効, 咬
共 (きょう, こう) → 供, 恭, 洪, 哄
次 (し)  → 姿, 諮, 資
成 (せい) → 盛, 誠, 筬, 城
朱 (しゅ) → 株, 珠, 殊, 蛛
我 (が) → 峨, 蛾, 餓, 俄, 鵞
甫 (ほ) → 浦, 捕, 哺, 匍, 補, 蒲, 輔, 舗
見 (けん) → 硯, 蜆, 現
辰 (しん) → 唇, 振, 賑, 震, 娠
肖 (しょう) → 宵, 消, 硝
弟 (てい) → 第, 剃. 涕
廷 (てい) → 庭, 挺, 艇
良 (りょう) → 郎, 浪, 朗, 狼, 廊
直 (ちょく, しょく) → 植, 埴, 殖, 稙
長 (ちょう) → 張, 帳, 脹
非 (ひ) → 悲, 緋, 誹, 鯡, 琲, 扉
朋 (ほう) → 崩, 棚, 硼
果 (か) → 課, 菓, 踝, 顆
官 (かん) → 棺, 管, 館
奇 (き) → 崎, 埼, 椅
其 (き) → 期, 欺, 棋, 基, 旗
金 (きん) → 欽, 錦, 銀
采 (さい) → 彩, 菜, 採
青 (せい) → 清, 靖, 精, 晴, 請, 情, 鯖, 静
昔 (しゃく) → 借, 惜, 錯
尚 (しょう) → 常, 裳, 掌
昌 (しょう) → 娼, 唱, 菖, 晶
禺 (ぐう) → 遇, 寓, 隅, 偶
扁 (へん) → 編, 偏, 篇, 蝙
則 (そく) → 側, 測, 惻
相 (そう) → 想, 箱, 霜
湘 (しょう) → 廂
莫 (ばく) → 摸, 膜, 漠, 博, 縛, 幕
高 (こう) → 縞, 稿, 藁,
曹 (そう) → 遭, 槽, 糟
曽 (そう) → 贈, 僧, 憎, 増
童 (どう) → 撞, 憧, 瞳
義 (ぎ) → 儀, 議, 犠, 蟻, 艤
孝 (こう) → 孝,  老, 考
径 (けい) → 径,  経, 軽, 怪, 茎
乍 (さく) → 作, 昨, 窄, 酢, 搾
低  (てい) → 低,  底, 抵, 邸, 抵
券  (けん) → 券,  巻, 圏, 拳
根  (こん) → 根,  痕, 恨, 懇, 墾
退 (たい) → 腿
峡  (きょう) → 峡,  狭, 挟
浅  (せん) → 浅,  銭, 践
珍  (しん) → 診,  疹, 参
峰  (ほう) → 峰,  逢, 縫, 蜂, 蓬,
俊  (しゅん) → 俊, 峻, 悛, 逡, 竣, 浚
通  (つう) → 通, 桶, 痛
険  (けん) → 険, 験, 検
過  (か) → 渦,  堝, 鍋, 蝸, 窩, 禍
福  (ふく) → 福,  副, 複, 幅, 富, 蝠
滴  (てき) → 滴, 適,  敵
壁  (へき) → 壁, 癖
燥  (そう) → 燥,  操, 藻

Források:

Tofugu

Kanji és Kana (Wolfgang Hadamitzky - Kazár Lajos)