Aki a téli szünetben is követett minket, annak feltűnhet, hogy ez a vers bizony volt már, csak kissé más köntösben. De nem szeretném megtörni a sorozat szép ívét, ráadásul megint mindent beborít a hó, így még aktuálisak is vagyunk, íme tehát új formába öntve a 4. vers, melyet Yamabe no Akihitonak köszönhetünk (,bár ez jelen esetben sem teljesen biztos). A vers eredetije a Man'yōshūban található, man'yōganában íródott, s többféle verziója is fellelhető, a Hyakunin Isshuben lejegyzett csak egy a sok közül.

A Tago no ura a mai Suruga öböl, bár lehetséges, hogy eredetileg egy a Fujihoz közelebb lévő helyet jelentett. Ha figyelmesen olvastátok a korábbi verseket, akkor ismerős lehet a shirotae no kifejezés is, ami a szótárgépem és egyéb források szerint is ruha, ruhaujj, madzag, öv és egyéb szavak elé járuló makura kotoba. A shirotae a kaji no ki (梶の木, Broussonetia papyrifera） rostjaiból szőtt anyag, és történetesen épp fehér színe van. Jogosan kérdezhetnénk, hogy ugyan hol ingujj a Fuji-hegy csúcsa, ám itt kivételesen a maga egyszerű fehér jelentésében áll itt a szó.

A Budapest verzióban a második vers segítségével hegységében megerősített Gellért-hegyre cseréltem a Fuji-hegyet, s dunaparti erkélyre a tengerpartot, ennyi történt csupán.

Források:

British Museum
Bungaku Blog https://100poets.wordpress.com Haruo Shirane: Traditional Japanese Literature: An Anthology, Beginnings to 1600 (p.60-61)
Brájen, a szótárgép