A következőkben egy újabb történetet olvashattok a Konjaku Monogatariból. Kivételesen angolból (Marian Ury: Tales of Times Now Past: Sixty-Two Stories from a Medieval Japanese Collection) készült a fordítás, de azért a tovább után megtalálhatja az eredeti szöveget aki szeretné. Jó szórakozást!

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Indiában három állat: egy nyúl, egy róka és egy majom. Mivel mindannyiukban feltámadt a vágy a megvilágosodásra, a bódhiszattvák  útját gyakorolták. Ezt gondolták:

„Előző életünk bűnei miatt van, hogy alsóbbrendű állatokként születtünk újra. Csak halmoztuk a világi javakat és nem adtunk másoknak semmit. Olyan súlyosak voltak bűneink, hogy a pokolba kerültünk. Ott hosszú ideig válogatott kínzásokat szenvedtünk el, s fennmaradó rossz karmánk miatt állatokként születtünk újra. Ennek ellenére hadd áldozzuk föl magunkat ebben az életben.„

Így azokat, akik meglett korúak voltak, szüleikként tisztelték, azokra akik egy kicsit idősebbek voltak tőlük, bátyjaikként és nővéreikként tekintettek, akik fiatalabbak voltak, azokról úgy gondoskodtak, mintha öccseik vagy húgaik lennének. Figyelmen kívül hagyták önös érdekeiket, s mások jólétét helyezték előtérbe. Indra isten látta ezt, s így gondolkodott:

„Bár állati testbe születtek, elméjük nemes. Azok között, akik embernek születtek, vannak, akik élőlényeket életét ontják ki, vannak, akik elveszik azt, ami másé. Vannak, akik megölik saját apjukat és anyjukat, s néhányan halálos ellenségüknek tartják saját testvéreiket. Vannak, akik mosoly mögé rejtik gonosz gondolataikat, vagy dühüket kedves arckifejezéssel palástolják. Mennyivel nehezebb hát elhinni, hogy ezek az állatok ilyen tiszteletreméltó módon törekednek a megvilágosodásra. Próbára kell tennem őket.”

Át is változott azon nyomban egy gyenge és gyámoltalan öregemberré, s  így kereste fel az állatokat.　Ekképpen szólította meg őket:
– Öreg vagyok, erőtlen, s nem tudom már ellátni magamat. Ti, ti három állat! Etessetek meg engem! Nincs egy gyermekem se, szegény vagyok, s nincs mit ennem. Úgy hallottam, hogy ti hárman mélyen könyörületesek vagytok.
Ezt hallván az állatok így feleltek:

– Pontosan ezt szerettük volna tenni. Máris hozunk neked valami harapnivalót.
Azzal a majom fára mászott, s hozott gesztenyét, datolyát, körtét, jujubát,  mandarint, narancsot, egrest, mogyorót, paradicsomot s akebia gyümölcsöt. A mezőn uborkát, padlizsánt, szójababot, vörösbabot, tehénborsót, három fajta kölest szedett, és hagyta, hogy az öregember azt egyen meg belőlük, amit csak szeretne.
A róka elment a közeli temetőbe, s hozott onnan rizssüteményt, kagylót, s mindenféle halakat, amiket az emberek otthagytak. Odaadta az öregembernek mindet, amit csak megkívánt. Így teltek-múltak a napok. Egyszer csak így szólt az öregember:– Ez a két állat valóban nagyon törekszik. Tökéletes bódhiszattvák.
Mind ez idő alatt a nyúl buzgó törekvéssel fogott egy fáklyát, füstölőt gyújtott, hegyezte a fülét, összehúzta magát, meresztette a szemét, behajlította a mellső lábait, s  elszökkent észak felé, délre, keletre, nyugatra hogy élelmet gyűjtsön, de nem talált semmit sem. A majom, a róka és az öregember lenézték, s kigúnyolták. Noszogatták, de nem volt elég ereje, hogy bármit is szerezni tudjon.  Ekképpen gondolkodott magában a nyúl:

„Elmehetnék élelemért a hegyekre és a mezőkre, de a hegyek és a mezők tele vannak megannyi veszedelemmel. Megölnének az emberek, vagy felfalnának az állatok. Ezzel csak eltékozolnám az életemet. Ennél már az is sokkal jobb lenne, ha feláldoznám a testemet, megenne ez az öregember, és elhagynám jelenlegi megtestesülésemet örökre.”

Odament az öreghez, és így szólt hozzá:
– Most megyek, hogy ételt gyűjtsek számodra. Ameddig várakozol, kérlek szedj fát és gyújts tüzet.
A majom az öregember helyett fát gyűjtött, a róka tüzet hozott és meggyújtotta a fát, majd várták a nyulat, hogy vajon mivel tér vissza. De a nyúl egy árva babszem nem sok, annyit sem hozott. Mikor a majom és a róka meglátták, így förmedtek rá:
– Gondolkoztunk, hogy vajon mit fogsz hozni. És pontosan azt hoztad, amire számítottunk: semmit! Hazudtál és rászedtél minket, hogy tüzet rakjunk, s megmelegedhess, te semmirekellő!
A nyúl így felelt nekik:
– Nincs erőm, hogy ételt találjak és idehozzam. De megsütöm saját magamat, hogy az öregember megehessen – mondta, azzal beleugrott a tűzbe és halálra égett.
Ekkor Indra felvette eredeti alakját, s megörökítette a tűzben égő nyúl képét a Holdon, hogy minden érző lény láthassa. Ami pedig úgy néz ki, mintha egy felhő lenne, az annak a tűznek a füstje, amiben a nyúl elégett. Amikor pedig az emberek a nyúlról beszélnek a holdon, erről a képről beszélnek. Így ti is valahányszor a holdra néztek, gondoljatok ennek a nyúlnak a történetére.

Fordította: Károlyi Orsolya

各思ハク。我等前世ニ罪障深重ニシテ賤キ獸ト生レタリ。此レ前世ニ生有ル者ヲ哀レマズ。財物ヲ惜テ更ニ与ヘズ。此ノ如ク罪深シテ地獄ニ堕テ苦ヲ久ク受ケテ。殘ノ報ニカク生マレタル也。

然レバ此ノ度此ノ身ヲ捨ム。年我ヨリ老タルヲバ祖ノ如クニ敬ヒ。年我ヨリ少シ進タルヲバ兄ノ如クニシ。年我ヨリ少シ劣リタルヲバ弟ノ如ク哀ビ。自ラノ事ヲバ捨テ他ノ事ヲ前トス。

天帝釋此レヲ見給テ。此等獸ノ身也ト云ヘドモ難有キ心也。人ノ身ヲ受タリト云ヘドモ或ハ生タル者ヲ殺シ。或ハ人ノ財ヲ奪ヒ。或ハ父母ヲ殺シ或ハ兄弟ヲ讎敵ノ如ク思ヒ。或ハ咲ノ内ニモ悪キ思ヒ有リ。或ハ慈タル形ニモ嗔レル心深シ。何况ヤ此ノ如キ獸ハ實ノ心深ク思ヒ難シ。

然ラバ試ムト思シテ。忽ニ老タル翁ノ力無ニシテ羸レ術無ク氣ナル形ニ變ジテ此ノ三ノ獸ノ有ル所ニ至リ給テ宣ハク。我レ年老ヒ羸レテ爲ム方ナシ。汝達三ノ獸我レヲ養ヒ給ヘ。我レ子無ク家貧クシテ食物無シ。聞ケバ汝達三ツノ獸哀ビノ心深ク有リト。

三ノ獸此ノ㕝ヲ聞テ云ク。此レ我等ガ本ノ心也。速ニ養フべシト云テ。猿ハ木ニ昇テ栗柿梨子菜柑子コハク椿イチヒ郁子山女等ヲ取テ持來リ里ニ 出テハ苽茄子大豆小豆大角豆粟稗黍ビ等ヲ取テ持來テ。好ミニ随テ食ハシム。狐ハ墓屋ノ邊ニ行テ人ノ祭リ置タル粢炊交鮑鰹種々ノ魚類等ヲ取テ持來テ。思ニ随 テ食ハシムルニ翁既ニ飽滿シヌ。

此ノ如クシテ日來ヲ經ルニ。翁ノ云ク。此ノニノ獸ハ實ニ深キ心有ケリ。此レ既ニ菩薩也ケリト云フニ。兎ハ勵ノ心ヲ發シテ燈ヲ取リ香ヲ取テ。耳ハ高ククグセニシテ。目ハ大キニ。前ノ足短ク。尻ノ穴ハ大キニ開テ。東西南北ヲ求メ行ドモ更ニ求メ得タル物無シ。

然レバ猿狐ト翁ト且ハ耻シメ且ハ蔑ヅリ咲ヒテ勵ドモ。力及バズシテ兎ノ思ハク。我レ翁ヲ養ハムガ爲ニ野山ニ行クト云ヘドモ。野山怖シク破無 シ。人ニ殺サレ獸ニ噉ハレルベシ。徒ニ心ニ非ズ身ヲ失フ事量ナシ。只シカジ我レ今此ノ身ヲ捨テヽ此ノ翁ニ食ハレテ。永ク此ノ生ヲ離ムト思テ。翁ノ許ニ行テ 云ク。今我レ出テ甘美ノ物ヲ求メテ奉ラムトス。木ヲ拾ヒテ燒テ待チ給ヘト。

然ラバ猿ハ木ヲ拾ヒテ來リヌ。狐ハ火ヲ取テ來テ燒キ付テ若シヤト待ホドニ。兎持ツ物無クシテ來レリ。

其ノ時ニ猿狐此レヲ見テ云ク。汝何物ヲカ持テ來ラム。此レ思ツル㕝也。虚言ヲ以テ人ヲ謀テ。木ヲ拾ハセ火ヲ燒カセテ。汝ヂ火ニ温マラムト。穴憎クト云ヘバ。兎我レ食物ヲ求メテ持來ルニ力無シ。然レバ只我ガ身ヲ燒テ食ヒ給フベシト云テ。火ノ中ニ踊入テ燒死ヌ。

其ノ時ニ天帝釋本ノ形ニ復シテ。此ノ兎ノ火ニ入タル形ヲ月ノ中ニ移シテ。普ク一切の衆生ニ見セシムガ爲ニ。月ノ中ニ籠メ給ヒツ。然レバ月ノ 面ニ雲ノ樣ナル物ノ有ルハ。此ノ兎ノ火ニ燒タル烟也。亦月ノ中ニ兎ノ有ルト云フハ此ノ兎ノ形也。万ノ人月ヲ見ム毎ニ此ノ兎ノ㕝思ヒ出スベシ。