Murakami Haruki 1Q84 c. háromkötetes regényfolyamából tavaly ősszel az első két kötet hozzánk is megérkezett. Nem túlzás azt állítani, hogy világszerte akkora várakozás előzte meg a könyvek megjelenését, mint ahogy anno ez a roxfordi varázslótanonc esetében történt. Sokhelyütt sorok tekergőztek a könyvesboltok bejáratánál, várva, hogy az éjféli nyitásnál az elsők között vehessék át a többek között Kafka-díjas író legújabb munkáját. Japánban az első adag, mely elhagyta a nyomdát, már a megjelenés napján elkelt és egy hónapon belül az egy milliomodik könyv is gazdára talált.

Az 1Q84 (az utalás az orwelli 1984-re szándékos) független attól, hogy milyen komplexre sikeredett, a történet megfoganásakor ez a komplexitás még nem volt tervbe véve. Amikor az író 2006-ban belefogott, annyi elképzelése volt az egészről, hogy két harmincas éveiben járó szereplő köré szeretné kihegyezni az eseménysort. Így például azt is, hogy a női főhősének az Aomame (zöldbab) nevet adja, egy étlap nézegetése közben dőlt el. Aomame története realisztikusan indul és már-már azt is hihetjük, hogy a Murakamitól megszokott misztikus elemek el is fognak maradni. Aztán persze egyre több megmagyarázhatatlan dologra lesz figyelmes a nő. Így például amellett sem tud szó nélkül elmenni, hogy egy második hold is feltűnik az égen. Ráeszmél, hogy világa megváltozik, legalábbis egy másik világ kezd rátelepedni: „Nem én zavarodtam meg, hanem a világ.”. Így az aktuális 1984-et és a „másik” 1984-et különválasztandó, elnevezi az idegenebbet 1Q84-nek. Hab a tortán, amikor megtudjuk, hogy Aomame két életet is él, mivel polgári foglalkozása mellett egy öreg hölgynek tesz szolgálatot, aki családjukkal erőszakoskodó férfiak eltüntetéseivel bízza meg őt.
Másik főszereplőnk, Tengo a matematika tanár, akinek élete szintén nem várt fordulatot vesz. Tanári állása mellett egy kiadónál besegít; lektorál, cikket ír, és így folyik bele egy régmúltra visszanyúló ügybe, melynek előfutára egy rejtélyes, 17 éves lány, Fukaeri és első regénye a „Légből szőtt gubó” lesz. Aomame és Tengo története külön fejezetekben kerül bemutatásra, majd amikor a valóság szövete elkezd szakadozni ezek a történetek szépen elkezdik átfedni egymást. Mindkettejüknél középpontba kerül egy szekta és a Little People-nek nevezett természetfölötti lények tevékenykedése.

Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy mintha már olvastam volna valahol, valamikor ezt a történetet. Esetünkben igen stílszerűen hangzana, de szkeptikus lévén inkább elvetem azt a lehetőséget, hogy egy alternatív valóságbéli önmagam emlékei sejlenek fel, amikor megszáll ez az érzés. Az Ezerkülöncszáznyolcvannégy (a magyar fordítás ezzel a szójátékkal reagál a japán Q=kyū=9 szójátékra) ugyanis, mint más Murakami regények, ez is a valóságkeresés jegyében zajlik. Alternatív univerzum, különös lények és árulkodó jelek, melyek az olvasót is végig arra sarkallják, hogy a szereplőkkel együtt kinyomozzák, mi folyik 1984-ben.

„Hogyan folytatódjék ez a történet?” Teszi fel a kérdést az egyik szereplőnek álcázva Murakami is. „…ami előttünk van, az mindenki számára ismeretlen tartomány. Csak akkor tudjuk meg, mi vár ránk, ha befordultunk már a következő sarkon. Addig fogalmam sincs.” Mi magyar olvasók 2012. április 19-én tudjuk meg mi vár minket a sarkon túl, ekkor jelenik meg a trilógia záró darabja.

ADATLAP: 1Q84 (1-2. könyv)
Szerző: Murakami Haruki
Fordította:
Erdős György, 1-4, 2010
és Nagy Anita, 5-24, 2011
Magyar kiadó: Geopen Könyvkiadó (2011)