Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lelkész a Nagy Mesepusztában. A Nagy Mesepuszta nem volt mindig puszta, de a lelkész kivágatta a környező meseerdőket, mert azokban minden egyes mesefa másképp és másképp nézett ki, felszántatta a meseföldet, mert ott mesebokrok nőttek, a mesevölgyekbe beletolatta a mesehegyeket, mert túl magasak voltak, ledózeroltatta a Nagy Meseerdei Menekülttábort, mert oda afgánokat telepítettek.
- Végre tökéletes táj, minden egységes, lapos és megnyugtató - mondta, és épített egy házat a Nagy Mesepuszta közepére. A házat fehér, hazai nyersanyagokból készített bútorokkal rendezte be, mellé egy kápolnát emelt, majd mindkét épület falait és tetejét fehérre festette.
Ennek a lelkésznek született 7 tökéletesen egyforma lánya a jellegtelen feleségétől. Lányait Pirosfehérzöldkének nevezte el, hitben és erkölcsben nevelte fel őket, távol minden idegenszerűtől. Egy hittanóra után így szólt a legkisebb, őszibúza-hajú Pirosfehérzöldkéhez:
- Lányom, menj a kántor nagymamához és vidd el neki ezt a kosarat. Raktam bele egy zászlót, kenyeret sóval, egy Konzervatív Értékrend napilapot, egy felfújható Szent Pál-szobrot, és 13 Csodatévő Mária kulcstartót. De útközben ne állj szóba senkivel, aki az idegenszívű médiától jött, ne vásárolj modern technikai szerkezeteket, és ne fizess elő internetre se.
Pirosfehérzöldke elindult a nagymama házához vezető mesejárdán. Jámbor dalokat énekelt és figyelte a sajnos nem túl keresztényi életet élő macskákat. Hirtelen egy átlagostól eltérő kinézetű lény lépett elé.
- Farkas a nevem. Szia, Pirosfehérzöldke - mondta a lény.
- Farkas...ez valami magyarított név? - kérdezte Pirosfehérzöldke, aki eltökélt volt, mint az eke.
- Igen. Eredetileg Wolfmann-nak hívtak, és külföldről vándoroltam be. Fogd ezt a műsorfüzetet, Pirosfehérzöldke, sok erőszakos horror- és akciófilm-ajánló van benne. Nézd meg mindegyiket a tévében, főleg azokat, amikben káromkodnak és onanizálnak.
- Édesapám azt mondta, hogy ne álljak szóba idegenekkel! - kiáltott a lány, és egészen a nagymama házáig szaladt. Mikor belépett, megdöbbenve látta, hogy a Farkas előbb odaért és éppen arra kényszeríti a szellemileg leépült nagymamát, hogy bűnügyi filmet nézzen.
- Ez borzalom! Ki ment meg minket Wolfmantól? - borult térdre Pirosfehérzöldke és imádkozni kezdett.
A következő pillanatban Vadász atya rontott be, és közelről torkon lőtte a Farkast, akinek leszakadt a feje.
- Most tudtam meg, hogy ez az istentelen két abortuszt is végzett. És pont most, amikor fogyatkozik a nemzet! - mondta és belerúgott a tetembe. - Ráadásul rendszeresen földre pazarolta a magját bent a sötét szamócásban. Többet ilyet nem fog tenni!
Pirosfehérzöldke vigyázzba állt, majd hosszan tisztelgett a Vadász atyának. Később a Farkast feldarabolták, és elásták a Nagy Mesepuszta szélén, jó messzire a mesekukoricástól. Pirosfehérzöldke és testvérei, Vadász atya, a kántor nagymama, a lelkész és a jellegtelen felesége haláluk után a mennybe jutottak, ahol fehér ruhában hárfáztak az örökkévalóságig. A Farkas persze pokolra került, a buzik és a liberálisok közé.
