(mese Niigata Prefektúrából)

És láss csodát, a következő napra az öregasszony állapotos lett, s tíz nap múlva megszült egy kis csigát.
Fel is sírt a gyermek rendesen, de mivel csiga volt, így nem voltak jók rá az asszony által készített ruhácskák.
Elégedetlenkedtek az öregek, de ezt is a város istenétől kapták, így meg kellett becsülniük, nevelgették hát valahogy tizenhárom évig.

Mikor letelt atizenhárom év, egy reggel odaállt a csigagyermek az öregember és az öregasszony elé, és azt mondta:
„Öregapám, Öreganyám, lenne egy kérésem”
„Mi lenne az?” – kérdezték az öregek.
„Szeretnék vándorútra menni, kérem engedjék meg nekem”

Sok gondjuk volt már az öregeknek a csigagyermekkel, így feleltek hát:
„Ha szeretnél, menjél csak. Mit kérsz tőlünk?”
„Nem kérek én egyebet, csak tegyenek egy véka rizst egy vörös selyemzsákba, s azt velem együtt egy kosárba” – mondta a csigagyermek.
„Jól van, jól van” – válaszolták az öregek, és azon nyomban össze is készítették, ahogy a csigagyermek kérte.
„Hát, Öregapám, Öreganyám, ég áldja magukat.” – mondta, s láss csodát, a kosár megindult magától.
Gurult, gurult, s a csigagyermek egy szempillantás alatt eltűnt a távolban.

Hamarosan Kyōtoba érkezett. Elment egy kereskedő boltjához, és így kiáltott hangosan:
„Jó napot, jó napot!”
Erre előjött egy szolgálólány, s a csigagyermek így kérlelte őt:
“Most érkeztem Tōkyōból. Kérem, hadd szolgálhassak itt a konyhában vagy bárhol.”
„Épp jókor jössz, igencsak híján vagyunk konyhásnőnek” – Mondta a szolgálólány, de mikor körbenézett, hát nem látott ott egy teremtett lelket sem, csak a kosarat. Ahogy jobban megnézi, hát látja, hogy ott kuporog a kosárban a csigagyermek.
„A te hangodat hallottam az imént?” – Kérdezte a szolgálólány.
„Az enyémet bizony. Bár csak egy csiga vagyok, bármilyen munkát elvégzek.”- Felelte a  csigagyermek.

Elmesélte ezt a szolgálólány a kereskedőnek, aki ezt mondta: „Akár csigagyermek, akár bármiféle teremtmény, ha jól dolgozik, hát jöjjön.”
Így a csigagyermek munkát kapott a kereskedőnél.
A következő naptól minden reggel, mielőtt a ház népe felkelt volna, már talpon volt. Tüzet gyújtott, vizet húzott a kútból, port törölt, s egymaga elvégezte az összes munkát.
De nemcsak szorgos volt, meg is nevettetett mindenkit, úgy szerette hát a kereskedő felesége, mintha saját gyermeke volna.

Így telt el három év. Egy reggel azonban hiába várták,a csigagyermek nem jött elő a szobájából. Mikor odamentek megnézni hogy mi van vele, hát látják, hogy ott ül a csigagyermek a szobában hálóköntösben, s csak úgy patakzanak a könnyek a szeméből.

„No mi történt veled lányom, hogy ilyen rettenetesen sírsz?”
„Borzasztó dolog történt” – válaszolta a csigagyermek szipogva – „Valaki kirágta az éjjel az én drága, értékes zsákomat”
Meghökkent a kereskedő felesége, hiszen csak egy zsákról volt szó.
„No mutasd azt a zsákot” – mondta a csigagyermeknek.
Ahogy nézi az asszony, hát látja, hogy a kirágott lukon keresztül kiömlött belőle a hófehér rizs.
Gondolkodott a kereskedő felesége: „Hát ki tehetett ilyet?”Követték a csigával együtt a nyomokat, és eljutottak a kereskedő középső fiának szobájáig.
Mikor beléptek, hát ott aludt a fiú mint a bunda, a szája szélére pedig rizsszemek voltak ragadva.
„Jajj istenem, jajjj, hát a középső fiú ette meg a rizsemet!” – kiáltotta a csiga, és újra keservesen sírni kezdett.

„Miért tettél ilyet, te szégyentelen?” – rivallt rá az asszony a fiúra.
„Miről beszél édesanyám? Nem én voltam, nem tudok én semmiről semmit” – válaszolta mérgesen a fiú.
„De hát ott a rizs a szájad szélén, te voltál” – bizonygatta igazát a csigagyermek.
„No ne sírj, csinálok neked egy ugyanolyan szép zsákot, mint amilyen ez volt” – csitítgatta az asszony a csigát, de az csak nem akart megnyugodni.
„Mit tegyek hát hoyg megynugodj?” – kédezte.
„Adjon engem feleségül a fiához” – mondta a csiga.
Mit volt mit tenni, ment a szegény asszony, hogy megbeszélje a kereskedővel.
A kereskedő így válaszolt a feleségének:
„Ha ez a helyzet, nincs mit tenni, hozzá kell adni a fiunkhoz a csigagyermeket.

A középső fiú, hogy tudta nélkül eljegyezték a csigával, rettentő haragra gerjedt. „Hogy az az átkozott csiga” – gondolta- „No, majd az úton jól széttaposom.” – tervezgetett magában,  s elindultak együtt a csiga szüleinek házához.

Eljutott ám a pletyka a városiak fülébe, s mondogatták egymásnak:
„Hallottátok, hogy a kereskedő fia összeházasodik a csigával?” Mentek is, hogy megnézzék maguknak a saját szemükkel, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy ember összeházasodjon egy csigával.
Hát ahogy kimentek az utcára, látják ám, hogy tényleg ott jön együtt a kereskedő középső fia a csigával, s utánuk gurul egymás után a kosár, a ruhásláda, és mindenféle csomag.

Ment, mendegélt a fiú és a csiga, s kisvártatva a városhoz közeli rétre érkeztek.
„No, csak egyedül vagyunk itt, most lelököm és szétzúzom ezt a csigát” - gondolta a fiú.
„Elvégzem a kisdolgomat, várj meg itt.” – mondta a csigának.
Úgy tett, mintha tényleg a kisdolgát végezni, de közben hirtelen lelökte a csigát. A csiga gurult, gurult, majd egy nagy csattanással széttört. Ekkor az összetört csiga egy szempillantás alatt olyan szép fiatal leánnyá változott, amilyet a fiú még életében nem látott. Kivette a kosárból a kimonót és magára öltötte, megkötötte az övét, fapapucsot húzott, s így szólt a fiúhoz: Hála annak, hogy összetörtél engem, végre ilyen formát tudtam ölteni. Köszönöm neked.
”Most, hogy ilyen szép fiatal leány lett belőled, elmegyek veled bárhová” – mondta a fiú, s kéz a kézben nagy gyorsan meg is érkeztek a csiga szüleinek a házához.

„Hahó, hahó!” Kiabált a csiga.
„Uram teremtőm, hiszen ez a csigagyermek hangja” – mondták az öregek, és mikor kimentek a házból, hogy megnézzék, hát ott állt egy leány és egy legény, de olyan szépek, mint egy festmény.
Meglepődtek nagyon az öregek.
„Öregapám, öreganyám, hazaértem” Annak köszönhetően, hogy ez a fiú összezúzott engem, végre felölthettem a valódi alakomat”- monta a csiga.
Ezután mind a négyen boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Itt a vége, fuss el véle.

/Fordította: Károlyi Orsolya/