Bizonyára vannak olyanok, akiket érdekelhet maga az ösztöndíj, hogy mit is ad az Alapítvány azoknak, akik kijutottak. Ebben a részben erről is lesz szó, így érdemes tovább olvasni a bejegyzést! Akiket ez mégse érdekelne, nézegessék az alábbi leányt:

A többieknek pedig irány a tovább mögé!!!

Úgyhogy igyekszem leküzdeni a sok hajlongás okozta izomlázat, és beszámolok a Japán Alapítvány kéthetes ösztöndíjának kissé szárazabb részleteiről.

A pályázóknak először meg keleltt írni egy fogalmazást Japánul, kézzel. A téma: Mit jelent számomra Japán. Aki ezen a szűrőn átment, az egy nagyjából N4-es szintű tesztet kellett hogy megírjon, és ha ez is sikerült, akkor jöhetett a szóbeli.

Így jött össze ez a sok ember, összesen 62 országból.
Természetesen a ki- és hazajutás költségét, a szállást és az étkezést fizetik.
Ezen felül elláttak minket 2 db. Telefonkártyával (ezt már korábban említettem), némi készpénzzel az Alapítvány épületén kívüli étkezésekre, egy másik kártyával, amit használhatunk tömegközlekedési eszközökön, a legtöbb konbiniben (egyfajta bolt), ezen kívül az időközbeni országon belüli repülőutakra és szállásokra sem kell spórolnunk.
Külön kedvesség, hogy mindenki választhatott 4000 Yen értékben könyvet magának, úgyhogy be is szereztem az N2-es és az N1-es szint nyelvtan-gyűjteményét, hozzájuk egy-egy gyakorlófüzetet.
Jól hangzik, mi? Hajrá, tessék megpróbálni jövőre.

A résztvevők Kelet-Európából, Dél-Amerikából, Afrikából, Indiából, valamint néhány Arab országból érkeztek főként, Amerikai vagy Nyugat-Európai diák nincsen.

A mai napon az eligazítás és az Alapítvány épületének körbejárása után egy úgynevezett „aisu bureeku” –n vettünk részt, melynek az volt a lényege, hogy felengedjünk, „elolvadjon a jég”, és közelebb kerüljünk egymáshoz.
Volt nyelvtörőüvöltözős feladat, és olyan is, ami egymás nevének megjegyzését segítette elő.
Az Orsival mindenkinek problémái akadtak, de úgy látszik, aki japánt tanul vagy neadjisten japán, az hasonlóan működik: mindenki asszociált az „oshiri”(popsi) és „oishii”(finom) szavakra. Ezeket nem tudom levakarni magamról soha többé.
Ismerkedés után megnéztük a könyvtárat, aminek ilyen cuki felhívás volt az ajtaján:
Mellesleg megtalálható mindenféle könyv, ami a japán kultúra iránt érdeklődő embernek fontos lehet, bele is futottam rögvest egy buddhista népmeséket tartalmazó gyűjteménybe.

A nap további részében bepótoltuk azt, ami tegnap kimaradt: felszálltunk az óriáskerékre. Valahogy így néz ki a tetejéről a látvány este:

Mire az óriáskeréktől visszatértünk, már halálmód fáradt voltam, de kiderült, hogy a csapat aktívabb fele bevette magát a karaoke-szobába (merthogy az is van), így csatlakoztam, és hajnali kettőig ott is ragadtam.
A karaoke-szoba így néz ki:

Mivel a holnapi napot az osakai nyelvjárás behatóbb megismerésével kezdjük, és itt lassan hajnali 3, búcsúzom tőletek, a következő bejelentkezésig az unatkozó lelkek részére íme a mai kedvenc képem: