Persze a címben említett gyomok talán még egy japánkertben sem férnének meg, ha csak úgy önszántukból nőnének ki az elegáns mohaszőnyeg közepén, de akkor, ha a kert alkotója tudatosan szórná el a magvaikat, már egészen más lenne a helyzet. A Japánban nagy gonddal megtervezett és gondozott kertek ugyanis üzeneteket hordoznak, mint egy művészeti alkotás. Hogy mégis milyen üzeneteket rejtenek el bennük és mi egyébre jók még a japánkertek? Mit tegyünk, ha mi is szeretnénk pár négyzetméter Japánt a hátsókertbe? Ezekre a kérdésekre próbálok választ adni Nektek.

Érdemes már itt az elején összehasonlítanunk, hogy mik az alapvető különbségek és hasonlóságok a magyar- és a japánkertek között. Ha a magyar kertészetről beszélünk és azon belül is a kis falvaknak a házak előtt berendezett kertjeiről, amik köztudott, hogy sokat elárulhat a lakóikról, még manapság sem a sziklakertek lesznek azok, amikre egyből asszociálunk. Inkább a rózsa, liliom, tulipán és egyéb, ha nem is őshonos, de régi magyar növényekre gondolunk, melyek szolid ékét képezik az udvaroknak, ahonnan Húsvét idején a lányok víztől nedvesen szakítanak a locsolóknak egy-egy szál virágot. Én úgy vettem észre, hogy a mi kertjeinkben a mennyiség és a minőség is fontos, de ha egymás hegyén-hátán állnak a különféle nemes és kevésbé nemes növények azt is ugyan úgy megcsodálják a szomszédok, aztán próbálják fölülmúlni valami még hatalmasabbal. Ez a versengés és egymás heccelése, kitűnés a többi közül az, ami minket mozgat. Mindenesetre kevés olyat látunk, hogy a magyar ember kiül a kert közepére és a növényeket bámulja. Japánban, talán ezek után már nem is meglepő, hogy a kert fogalmáról kicsit máshogy vélekednek és ezáltal másra is használják azt. Ha egy japánkertet tanulmányozunk, vagy tervezünk, akkor elsősorban azt kell a szemünk előtt tartani, hogy itt nem a mennyiség, a minőség, a szomszéd kertjén való felülkerekedés a lényeg. A kert sem attól lesz japán, hogy teletömjük japán cseresznyefákkal és nem attól, hogy egy murvával teleszórt udvar közepén elhelyezünk egy kerti tavat és egy Ginkgo bilobát (páfrányfenyő).  Az egész kulcsa, hogy érezzük a köztünk és a növény közti harmóniát. Legyen szépen elrendezve, gondozva és a látvány szolgáljon a javunkra. Szóval semmiképp ne az a tudat vezéreljen, hogy a szomszéd megpukkad az irigységtől, elég lesz hozzá, hogy azt gondoljuk, a kert tökéletes.  Összegezve tehát a legfőbb ismérve a japánkerteknek az egyszerűség, amit vitathatatlan, hogy a zen filozófia vitt be anno az országba, hiszen ott igaz az, hogy az egyszerű, igénytelen dolgok, a legfőbb szépség forrásai.

A kertek, ahogy nálunk is kezdetben, a japánoknál is a nemesek részére épültek. A Heian-korszak arisztokráciája hatalmas tavakkal csónakokon gyönyörködött bennük, a 17-18. században szintén nagy kiterjedésű látványos sétakertek voltak a jellemzőek, ugyanakkor a kis meditációs kertek már a 7-8. századtól jelen voltak a kolostorok közelében.  A kert szót, a niwa-t, a japánok először a shintō szentélyek előtti udvarra értették. Erről a 712-ben keletkezett Kojiki ad bizonyosságot. Másik kifejezésük a teien, amit pedig a középkori, vagy újkori kertekre, parkokra használtak és használnak, ennek megfelelően a magyar nyelvben a park szó lett a megfelelője.

Semmi sem az, aminek látszik A japán természetszemlélet szerint mindenben kamik lakoznak, tehát minden természeti elemnek van lelke és ezzel talán már érthető is, hogy miért tisztelik a japánok ennyire a biológiai környezetüket. A legjobban talán Miyazaki Hayao animéiben érezhetjük ezt a természet közeliséget. A kertekben minden elhelyezett növénynek és apró kavicsnak jelentősége van és minden okkal került épp arra a helyre, ahol épp látjuk. A lombhullatók, az élet mulandóságára emlékeztetnek minket, az örökzöldek a nirvanát, az örök megnyugvást jelképezik.  A homok a víz szimbóluma, a belegereblyézés a hullámok (Ezek főképp az úgynevezett meditálókertekben jellemzőek.). A hidak az emberek és istenek kapcsolatát jelzik, más néven egy kapcsot a túlvilággal. Sok esetben létező földrajzi elem kicsinyített mását rejtik el bennük, hogy csak egy példát említsek ilyen a tavak közepén oly’ gyakran elhelyezett sziget, ami sokszor a Hōrai sziget, a halhatatlanság szigetének makettje.

A látvány persze nem minden, hiszen egy ilyen helyre, ha csak pár percre is beülünk, minden érzékszervünkre terápiás hatással lesz egy jól összerakott kert. A szemünk gyönyörködhet a kompozíciókban, az orrunk a növények illatában a fülünk pedig a levelek susogásában, esetleg a japán szökőkútból (kakehi) a víz csobogásában, vagy a bambusz koppanásában. Egy kicsit tehát ellazulva és helyesen szemlélődve, egy teljesen jelentéktelen növényekkel teletűzdelt kert nagyon is meg tudja mozgatni az ember belsőjét és még csak 3D-s szemüveg sem kell hozzá.

Építsünk japánkertet! A zen iskolák megjelenésével már szabályokban rögzítették, hogy egy kertben mik lehetnek és milyen elrendezésben. Így alakult ki, hogy a legtöbb kertben tavat, hidat, pavilont is elhelyeztek. Alapvető szabály volt, hogy a természetességet sugározza az összkép és ne keltsen semmi mű jelleget. A leghozzáértőbb személyek kezdetben a zen szerzetesek voltak, akik rengeteg szabályt kidolgoztak és ezek alapján kezdik el ma is egy japánkert kidolgozását.
A nyugati kultúrában, a központban az ember állt és áll máig, ezért pusztul olyan rohamos ütemben a körülöttünk lévő természet. A japán természetszemlélet a miénknek a fordítottja, hiszen itt úgy tartják, hogy az ember csak egy parányi része a természeti egésznek. Talán ennek a ténynek a belátása az egész kertépítés kiindulópontja. Ha ez megvan, akkor fel tudunk építeni egy olyan környezetet, ahol harmonikus életünket még inkább ki tudjuk teljesíteni. Egy profi kertépítőt felbérelve, aki nem ismer minket, tehát nem biztos, hogy a hozzánk megfelelően illő kertet fogja elkészíteni, bizonyára súlyos pénzekért cserében.
A japánkert egy olyan különleges festmény, amit körbejárhatunk. Minden eleme aprólékosan meg van tervezve és egy-egy zen kert bizony egy történetet mond el, ahol a sziklák például a folyón átkelő barnamedve is lehetne bocsaival. A kertben földünk fő elemei; szikla, homok, víz, kevés fa és más növények kötelezően jelen vannak ezért a műanyag díszítőelemek, vagy más mesterséges díszek rombolhatják az összképet.
A kertben elhelyezett tárgyak továbbá olyannyira természetesek, hogy például a sziklákat anno külön szakember „sziklás-szerzetes” válogatta ki. Nem faragták őket, hanem megvárták, hogy a természet formálja olyanra, amilyenre ők vágynak. A víz jelenléte pedig olyan fontos, mint a növényeké, hisz ezt tekintik az élet forrásának. A hagyományos japánkertben a víz mindig keleten ered és a folyó a Nap járásával együtt nyugat felé halad. A tavaknak pedig a kínai „szív” és „víz” írásjegyekhez hasonló formát alakítanak ki.

A kert kellékei tehát megvannak, már csak ki kellene találni, hogy milyen módon helyezzük el őket.
Mielőtt japánkerttervezésre adnánk a fejünket, el kell döntenünk, hogy milyen típusú kertet szeretnénk: legyen egy szabad mozgású, ösvényekkel berendezett kert, vagy legyen meditációs kert, ami kisebb kiterjedésű, mint a többi és itt 1-2 meditációs ponton kívül mozgásra nincs lehetőség.
Nem elhanyagolható, hogy a növények melyeket elhelyezünk, bírják az adott éghajlati viszonyokat, így például Japán déli részén, amely éghajlata mediterrán a pára és nagy nedvességet jól tűrő növények élnek meg, de Hokkaidōn jobban járunk, ha örökzöldeket ültetünk. Nálunk a négy évszak jelenléte miatt inkább az örökzöldek és azok a lombhullatók mutatnának jól, melyek levelei a hőmérséklet csökkenésével több színben pompáznak.

Kertek manapság Manapság a növényzet egyre inkább háttérbe szorul és előretörnek a városok betonrengetegei.  A japánok természetesen megtalálták a kertek helyeit is. A városok közepéből kinövő parkok hatalmas kontraszttal repítik az oda betérőket egy másik világba.
Ha nincs föld, hát egy cserépnyi földbe ültetik egy fa miniatűr változatát, vagy rendeznek be egy mini kertet. Igaz a hóbort Nyugatról érkezett, de egyre több japán felhőkarcoló tetőt is díszít már kert, ami annak, ki gépen száll fölébe bizonyára lehengerlő látványt nyújt e nem mindennapi módja a kertészetnek.

Végezetül pár jó tanács: Ahhoz, hogy elkezdjünk egy japánkertet építeni, mindenekelőtt vegyük vissza a küldetéstudatunkat, miszerint a cél a kert építése. Kezdjünk el szemlélődni, észrevenni a dolgok valódiságát, a valódi egyszerűségüket és próbáljunk úgy gondolkodni, mintha a természet kezében lennénk újra és nem a főnökünk, tanárunk irányítaná az életünket.

Változatok kertekre: Cha-niwa: A teaházig vezető út mentén berendezett kert, mely megalapozza a teaszertartás magasztos légkörét. Teljesen hasonló a genkan-niwa, azaz belépőkert feladata is, mely feladata, hogy a belépőket segítse áthangolódni a ház és a gazdája szelleméhez.

Karesanzui: Azaz száraz táj, mely stílus a zen templomokból ered. Növény alig van benne, többnyire sziklák és kavicsokból, homokból alakítják ki. A gereblyézett homok feladata, hogy felidézze a víz hangulatát. A jellemző növények ezekben a kertekben a mohák és az alacsony cserjék.

Kaiyū-shiki: Magyarul sétakert, melynek neve is mutatja, hogy a kert látogatóinak ösvények lesznek a segítségükre, hogy lassú tempóban végigsétálhassanak rajta és gyönyörködhessenek a szépségében. Jellemzően egy szinten van az ösvény, amennyiben viszont hepe-hupássá válik, annak is oka van. A hepe-hupás úton az ember a lába elé figyel, majd mikor az út újra egy szintbe kerül és felnéz a látogató, valami különleges szépséget pillanthat meg. Ez tehát egyfajta játék is.

Forrás:
Mitsui Sen Izumi: A japánkert titkai
Ferenczy László – Régi japán kertek