Isten útjai kifürkészhetetlenek. Napjainkban ehhez nyugodtan hozzátehetjük az internetet is, hiszen rejtélyesség tekintetében az Úr méltó riválisra talált a világhálóban. Egy kattintás ide, egy klikkelés oda, és már rég nem a kitaposott úton járunk, eltévedtünk az adatok halmazában. A járt utat járatlanért elhagyni esetünkben nem olyan vérlázítóan komoly probléma, hiszen rengeteg érdekességre bukkanhatunk tétova barangolásaink közepette. Így a Lunch Box-ra, amit a Gastroyaki mostani számában jól ki is beszélünk.

Ételdoboz Sokat emlegetjük a könyvet meg a borítóját, amiről ítélni csúnya, de legalábbis sok esetben téves következtetésre vezető dolog. Ugyanakkor ott van a nomen est omen, vagyis a név már jelez valamit mondás is, és a Lunch Box esetében ez a helyes megközelítés. A Lunch Box ugyanis nem egy étterem, legalábbis nem a hagyományos értelemben, hanem egy aranyos kis ételdoboz, ami olyan, mintha anyukánk állított volna össze nekünk. Feltéve, ha édesanyánk fő profilja a távol-keleti ízvilág, és még készít nekünk ételdobozt. Ha mégsem ez a helyzet, akkor most képzeljetek magatok elé egy éttermet, ahol kényelmesen nyitottak a terek, rengeteg asztal található, és rohangáló pincérek teszik élettelivé a helyet, akik el- és feltűnnek egy titokzatos ajtón keresztül, mely mögött a konyhát sejthetjük. Ha ez megvan, akkor gyorsan felejtsétek is el, mert erről itt most szó sincs. Meglehetősen bajban is vagyok, mert az éttermek bemutatását mindig a hely ismertetésével kezdjük. De mit írjak, ha nincs miről? Na jó, nem titokzatoskodom tovább, ismerjétek meg a Lunch Boxot a maga egyszerű, de nagyszerű valójában!
A hely viszonylag új keletű, nem tekint vissza hosszú, dicső múltra, és jelentősebb változások sem érték a 2007-es decemberi nyitás óta. Egy kis helyiséggel kezdte az üzletet a hazánkban letelepült Lee házaspár, amolyan családi vállalkozásként. Nem túl japános név, igaz? Hát nem is, merthogy a házaspár koreai. Mrs. Lee eredetileg nem szakácsnak tanult, hanem operaénekesnek, de ez nem gátolta, hogy életre keltse ezt a kicsi és csöpp helyet. De vajon tényleg ilyen apró lenne az étterem? Igen. A Lunch Box a Hold utcai piac felső emeletén kapott helyett, és az egy légterű, körülbelül tíz négyzetméteres helyiségben van a konyha, egy fizetőpult és három asztal. Ha nagyon pici emberekről beszélünk, kvázi tizennégyet lehetne egyszerre bezsúfolni a vendégtérbe, de ezt csak az extrém sport szerelmeseinek ajánljuk. A hely tehát valóban nem nagy, de nem is kell annak lennie, mert mint mondtam, ez nem hagyományos értelemben vett étterem. Randit azért semmiképpen ne ide beszéljünk meg!
- Még hogy nem tudsz miről írni… Nem jutok szóhoz melletted! De majd most megmondom a tutit. Ha kedvet kaptok a Lunch Box ételeihez, akkor érdemes inkább kiválasztani a menüt a weboldalukon, felhívni őket telefonon és úgy megrendelni az ebédet/vacsorát kiszállításra. Egyrészt a mai budapesti közlekedési viszonyok közepette nehéz eljutni A-ból B-be, másrészt, ha nincs szerencsétek, még tele is lesz a hely. A kis befogadóképességből adódik, hogy főként elvitelre és kiszállításra rendezkedtek be. Sajnos kizárólag Budapesten belül lehet rendelni, és még így sem minden kerület élvezheti finom ételeiket, de a hely apró mivoltából kifolyólag nem is bírna el többet. A házhozszállítás nagyjából az elsőtől a tizenkettedik kerületig öleli fel Budapest belvárosát, de érdemes előtte telefonon tájékozódni. A kiszállításnak van egy minimális rendelési összege, de ez abszolút kifizethető, viszont azt érdemes belekalkulálni, hogy bizonyos kerületekben ezen az összegen felül kiszállítási díj is van. Ezért, ha éppen a környéken jártok (Arany János metrómegállótól öt perc), be is telefonálhattok megrendelni a kaját, és mire beértek, ott fognak várni Benneteket az íncsiklandó ételek. Így időt és „postaköltséget” is spórolhattok. - A Lunch Box sem berendezését tekintve, sem apró konyhája folytán nem alkalmas nagyobb rohamok kielégítésére. Ebből adódóan lehet, hogy tizenöt-húsz percbe is beletelik, míg elkészül a rendelésünk, de ez mindenhol így van, ami nem Meki. A három asztal mellett megfelelő számú szék, egy fogas és pár falikép teszi otthonosabbá a fehér falakat. Szép porcelán étkészletre se számítson senki, az ételeket az elviteles tartóban hozzák ki, akár levesről, akár sushi-szettről van szó. Evőeszközt nem, csak pálcikát kapunk, de ide nem is a kezdők tévednek be. Leggyakrabban a környező irodákban dolgozó törzsvendégek, vagy a hazánkban élő koreaiak látogatják a helyet, nem kíváncsi íz-turisták. Aki elvitelre kéri, otthon úgyis azzal eheti az ételt, amivel akarja. Az üzlet nyitva tartása egyébként a piachoz igazodik, de kiszállítás vasárnap kivételével minden nap délelőtt tizenegytől este nyolcig van (a téli hónapok ez alól kivételt képeznek, ugyancsak érdemes ilyenkor odatelefonálni).
A konyhát az „éttermi” résztől tulajdonképpen csak egy pult választja el, így nyomon követhetjük ételünk elkészítését, ami, valljuk be, nem is olyan rossz dolog, mert egy ilyen kis hely azért gyanút kelthet az ételek minőségével kapcsolatban. És az sem utolsó szempont, hogy így kifigyelhetjük a konyhai titkokat. Mert meglehet, hogy nincs minőségi berendezés vagy étkészlet (ami egyébként elég pofás, ahhoz képest, hogy műanyag dobozokról van szó), de az ételre nem lehet panasz. Minden helyben készül, hozzáértő kezek által. Itt nincs mirelit sushi vagy konzervgyümölcs, és még a gyakorlatlanabbak is érezhetik, hogy amit eléjük tesznek, az friss.

Koreai kifőzde, japán extrákkal - Arról már volt korábban szó, hogy a helyet egy koreai házaspár alapította, ennek megfelelően a Lunch Box elsődleges profilja a koreai melegételek. Ennek ellenére nem azért került be a Gastroyakiba, mert kifogytunk a japán éttermekből, hanem mert a kínálatból nem hiányozhat a japános felütés sem, és mert meghallottuk kiáltásotokat: „Olcsóbb helyekről is akarunk olvasni!”.
Kétféle miso leves és a sushi számtalan válfaja várja a japán ízek kedvelőit, ráadásul igen baráti áron. És ezzel el is érkeztünk a hely második nagy erősségéhez; nemcsak hogy finom, házias ízeket élvezhetünk, de ezeket szinte verhetetlen áron tehetjük meg. A konyhában a cégalapító Mrs. Lee tevékenykedik egy alkalmazottal, aki sokkal inkább mondható tanítványnak, mint vendéglátói kisegítőnek, a sushi készítése is általában a padawanra marad, míg Mrs. Lee a koreai étkekért felel, aki a kis mennyiségű áruforgalomnak köszönhetően tartani tudja az otthonos ízek vonulatát. Mindent a megrendelés befutásakor készítenek el kis adagban, kézzel, tehát nem kell sushigyártó géptől és egyéb borzalmaktól tartanunk. A honlapon fent van az egész kínálat, sőt, még ha helyben ennénk, akkor is érdemesebb a netről ételt választani, mert azt gyakrabban frissítik. Az étteremben lévő szórólapok (étlap helyett) nem mindig pontosak. Térjünk is rá az ételekre, hiszen a helyért önmagában nem érdemes ellátogatnunk ide! Ghiblis Lánnyal kipróbáltuk mindkét nemzet konyháját, és azt kell mondanom, egyikben sem csalódtunk. - A koreai konyhát a japán konyhával ellentétben a karakteres ízek, fűszeresebb fogások jellemzik, és a többi távol-keleti konyhához hasonlóan az öt íz: sós, édes, keserű, csípős és savanyú ízek egyensúlyára épül. Az étkezések fő eleme a rizs és a kimchi. A kimchi egy csípős-fűszeres savanyított-erjesztett zöldség, leggyakrabban kínai kelből, de uborkából és daikon retekből is készítik. Kimchi mindenhez jár, kíséri a levest, a rizst, a húsokat és a halakat egyaránt.
Ahol van japán ételsor, ott bizton találkozhatunk miso levessel, hiszen ez az étel a szigetország gasztronómiájának szerves része. A maga 290 Ft-jával verhetetlen áron elérhető, és az íze van olyan jó, mint máshol, ahol 7-800 Ft-ot elkérnek ugyanezért. A japán ételeket ezen kívül a sushi képviseli, amikből egy válogatást rendeltünk, az Alaskan 1-et (2680 Ft). Volt abban minden, tíz darab kis hosomaki különböző töltelékkel, valamint egy-egy füstölt lazacos, omlettes, polipos, tigrisrákos és lazacos nigiri. Természetesen az elengedhetetlen wasabi és gyömbér sem hiányozhatott a szójaszósz mellől. Talán itt kell megjegyeznünk, hogy a nori lapok illatát hosszú idő óta most először éreztük intenzívnek, ez pedig ugyancsak nagy piros pont. A sushi koreai párját, a kimbapot is ki kellett próbálnunk. Bár a kimbap sokban hasonlít a sushihoz, mégsem ugyanarról az ételről van szó. A kimbap rizsét például nem ecettel, hanem szezámolajjal ízesítik, és a tölteléke is általában főtt vagy pácolt hús, nyers hozzávalókat nemigen tartalmaz. Tehát aki eddig a nyers hal és rákféléktől irtózva mellőzte a sushit, próbálja ki a kimbapot! Az ugyancsak algába tekert minden földi jóval töltött rizsalagutat hagyományosan nem szójaszósszal, hanem kimchivel eszik (170 Ft), ami koreai nemzeti ételnek számít. A kimbapot a Lunch-Oh menüben kértük (1300 Ft), amihez nagyon érdekes (és finom) savanyú uborka és két darab mandoo is járt. Még egy koreai fogás, amiről szót kell ejtenünk. Amilyen népszerű Japánban a rizstészta, legalább olyan kedvelt Koreában az édesburgonyából készült tészta. A mandoo is ebből készül, és a tavaszi tekercsre emlékeztető batyuban hagyma, zöldhagyma és egy kis kimchi is található. Minthogy tésztaételeket olyan ritkán mutatunk be, meg kell említenünk a Zabchae-t (640 Ft) is, ami szintén ebből az édesburgonya tésztából készült, és bár első pillantásra bárki könnyen rizstésztának nézheti, nem erről van szó. A zöldségekkel és marhahússal teli tésztaétel nagyon laktató önmagában is. A tészta sokkal tömörebb és rágósabb, mint a rizsből készült párja, pálcikával csak haladóknak ajánlom, és azok is vigyázzanak, mert a fulladásveszély a kevésbé figyelmes fogyasztóknál fennáll. És ha már az étlapot böngészve belebotlottunk autentikus édességbe is, amit a hazai keleti éttermekben eddig olyannyira nélkülöznünk kellett, gyorsan ki is próbáltuk a koreai rizstortát édesen. Tudom, hogy elég egyértelműnek tűnik, hogy az édesség édes, de ez csak addig lesz így, míg el nem látogattok a Lunch Boxba. Itt kellett megtudnom nekem is, hogy a rizstortából bizony van egy erős változat is, amit egy chilis kólás titkos fűszeres szószban forgatnak meg (540Ft/6 db). De minthogy ez volt Robi kedvence, át is adom neki a szót, zengje ő a koreai rizstorta dicséretét.
- A koreai rizstorta igazán finom volt! Nekem ez a kedvencem, mézzel. - Az én személyes favoritom az aloe verás ital (320 Ft), amit csak itt lehet kapni, külföldről hozzák be (akárcsak a rizst, a halakat, a tésztákat, a fűszereket, a szószokat és az algát), és bár nincs két deci az üdítő, a benne úszkáló aloe darabok és a frissítő, picit édes íze miatt tulajdonképpen elég is.

Összegzés (a tovább gomb mögött;)

- Végeredményben elmondhatjuk, hogy a hely kicsi, családias hangulata az ételek minőségén is meglátszik. Nemcsak a környezet és a kiszolgálás emberközeli, de az ízek is háziasak, és noha az idelátogató vagy itthoni koreai cégek alkalmazottai szívesen rendelik tőlük az ételt nagy mennyiségben is, a Lunch Box nem akar nagyüzemre átváltani. Megmarad családi vállalkozásnak, kis piaccal, de annál nagyobb szívvel. Az ár/érték arányra egyértelműen maximális pontot kell adnunk, ezzel sugallva azt is, hogy diákoknak és nagycsaládosoknak is bátran ajánljuk.

.

Értékelés: Hangulat: 6/10
Ár/érték arány: 10/10
Kínálat: 8/10
Étel, ital: 9/10
Kiszolgálás: 8/10

Adatok: Név: Lunch Box
Cím: Budapest, Hold utca 13.
Telefon: 302 4468
Honlap: www.lunchbox.hu

A cikket írta: Peitli Csilla (Nuage)
Mikus Róbert (Vash)