Japán a babagyártás (khm) terén is nagyot alkotott. Az ipar máig ontja magából a japán babákat, melyek a gyerekeknél, gyűjtőknél és turistáknál találnak gazdára. Persze a nyugatnak is van egy Barbie-ja, de a keleti babák a sokszínűségüknek és kidolgozottságuknak köszönhetően viszik a prímet és a többség előbb teszi ki őket a magyar porcelánbabák és a matrioska mellé, mint Ken társaságába. Ezúttal fényt derítünk arra, hogy milyen híresebb babáknak ad otthont a szigetvilág és milyen hagyományok alakultak ki ezeknek köszönhetően.

Babahistória nagyon nagy vonalakban A japán történelem kezdetén is készültek már babák, no persze nem porcelánból és nem díszként szolgáltak. Akkoriban a babáknak még spirituális erőt tulajdonítottak és feladatuk a rossz szellemek elzárása volt.
Genji regényéből tudhatjuk, hogy 1000 körül már sokféle baba létezett. A lányok játszottak velük, az anyukák pedig olyan babákat gyártottak, melyeknek védő erejük van a kisgyermekeik felé.
A Heian-korszakban a fából készült babák voltak többségben, melyeket a szülők gyermekeiknek faragtak ki és öltöztettek be mindenféle otthon megtalálható rongydarabba.
Az Edo-korszak újításokat hozott ilyen téren is; virágzott a babakészítés és a kereskedelem. Az embereknek volt pénzük, így áldoztak rá, hogy otthonaikban a legszebb babákat állíthassák ki. A babakészítők –látván, hogy mennyi pénz van ebben az üzletben- arra törekedtek, hogy minél egyedibb, szebb és kidolgozottabb babák kerüljenek le „futószalagjaikról”. Az alapokat, hagyományokat ezen korszak fektette le és többé kevésbé az ebből a korszakból megmaradt szokások élnek manapság is.
Ma a kézzel készített babák értéke felbecsülhetetlen, ezért inkább csak a gyűjtők engedhetik meg maguknak, hogy ilyeneket rendeljenek mesterektől. Persze vannak egyszerűbb, kevesebb munkát igénylő alkotások is, így a Japánba tévedő halandó babagyűjtő is talál olyat, ami emeli a gyűjteményének az értékét.

Babafesztivál A Hina Matsurira, vagy magyarosabban, a babafesztiválra minden év március 3-án kerül sor. Barackfesztiválnak is szokták emlegetni, mert ezidőtájt borulnak virágba a barackfák.
Ezt a napot a lányok napjaként hirdetik, az ő egészségükért kell imádkozni. Minden lány születése után kap egy készlet babát. Ezekkel nem játszhatnak, ellenben minden március 3. előtt ki kell állítaniuk őket a szobába.  Az óvodás és kisiskolás lányokat beöltöztetik ilyen babákká és el kell menniük templomokhoz énekelni.
A babák az 1000 évvel ezelőtti császári párt és udvari alattvalóit ábrázolják, Heian korabeli öltözetben. A készlet anyagi - helyzettől függően - lehet 5 lépcsős, de akár 6-7 lépcsős is. A babák gondosan megmunkáltak, sokrétegű ruházatuk van. Egyes esetekben szalmával töltöttek és gyakran emberi hajszálakat kapnak üreges fejükre.
Haladjunk hát a kiállított babák emelvényének tetejétől, egészen az aljáig. Az emelvény tetején foglal helyet a császár (O-dairi-sama) és a császárné (O-hina-sama).
A második sorban 3 udvarhölgy (san’nin-kanjo) figyeli a császári pár óhajait-sóhajait. Közöttük 2 kis asztalon szezonális édességeket tálalnak. Hogy csak a legismertebbet említsem ilyen a hishimoci, ami egyféle rizstorta.
A harmadik sor a muzsikusoké (Go-nin bayashi). A muzsikusok kivétel nélkül férfiak. Öten vannak, ezekből 4 hangszeres és egy énekes. A hangszeresek sípot, vagy dobot tarthatnak a kezükben, az énekes szerepében pózoló baba pedig egy legyezőt.
A negyedik sor a minisztereké (daijin/zuijin). Érdekessége ennek a sornak, hogy a bal oldali miniszter mindig egy fiatalember, a jobboldali pedig egy aggastyán. A fiatalabb előtt – a következő szinten- egy mandarinfa tetszeleg, míg az öreg előtt egy cseresznyefa.
Az ötödik és általában utolsó sor a szamurájok, vagy szolgák sora (shicho), akik a császári családot védik és jól láthatóan a ranglétra legalsó helyét birtokolják.
Előfordul még, hogy építenek egy 6. és 7. sort is, ezekre miniatűr bútorokat és a palotában előforduló tárgyakat helyezik (tükör, ruhásszekrény stb.).
Tehát általában 15 baba foglal helyet az emelvényen, de régiótól függően ez is változhat.
Egy ilyen készlet ára 200-700 ezer forintnak megfelelő japán jen. A babákat az anyai nagyszülőknek kell megvenni, vagy a sajátjukat továbbadni, általában a kislány 1. születésnapján. Vigyázat! Március 3-án gyorsan el kell csomagolni őket, különben vénlány marad a gyermek.
A fesztivál gyökerei Kínából erednek, ahol is régen az volt a szokás, hogy a rossz szerencsét a készített babákra ruházták, majd azokat a folyóba dobva megszabadultak tőle. Japánban is létezik ennek egy kevésbé morbidabb hagyománya, ahol kis tutajokba császár és császárné babákat helyezek (persze sokkal értéktelenebbeket, mint a kiállítottak), amiket leúsztatnak a folyón, hogy azok elvigyék a babák gazdájának bűneit.
Hogy a fiúk se maradjanak ki a mókából május 5.-én, (Gyermeknap) 3 lépcsős állványra szamuráj öltözetű harcosokat állítanak nekik. Ezek a musha ningyo-k „harcosbabák”. Felépítésük hasonló a hina babákhoz, de mégis izgalmasabbak, hiszen valamiféle mozgást ábrázolnak, eseteként lovon ülnek. A fesztiválon kívül ezek a legnépszerűbbek a nyugati gyűjtőknél. Értéküket nagyban emeli, hogy a részletes kidolgozás mellett mindegyikben egy-egy történelmi személyt fedezhetünk fel.

Bunraku (bábjáték) Kitano zseniális Bábok c. filmjének a nézése közben el voltam ámulva ezeknek a babáknak a mozgásán. Nézted őket és azt vetted észre, hogy egy szempillantás alatt életre keltek. Varázslatos volt! A bunraku pályafutása 1684-ben indult Oszakában és hagyományai máig élnek. A színpadon 3 csoport van: a bábosok, akik a bábokat mozgatják, a mesélő és a zenészek. A zenészek samiszenen játszanak, de előfordul olyan darab is, ahol a samiszeneket taiko dob követi.
A babák nagyjából 1 méteresek. A fejek előadástól függően úgy vannak kialakítva, hogy az pillanatok alatt át tudjon alakulni egy félelmetes démonná. A bábosok talpig feketében vannak, hogy beleolvadjanak a fekete háttérbe és a bábok még inkább úgy tűnjenek, mintha maguktól mozognának. Az egyik bábos a báb jobb kezét és a fejét irányítja, a másik a balt, a harmadik pedig a lábakat. Előfordul olyan is, hogy még ennél is többen irányítanak egy bábot, ilyenkor a baba szemei is mozognak. A 2-3 irányítónál több leginkább a történet főszereplőinél fordulhat elő, hogy az még élethűbbnek hasson. Általában 1 énekes/mesélő van, aki minden szereplő helyett beszél és próbál mindig más hangszínen megszólalni.
A mesélők a samiszenesek mellett ülnek egy forgó színpadon, mely időnként megfordul, hogy más zenészek játszhassák az új jelenet alá a zenét.

A bunraku darabok kezdetektől fogva a kereskedők izgalmas életét mutatják be. Eleinte igaz szerelmi történeteken alapultak tragikus végkimenetelekkel. Érdekesség, hogy abban az időben sok szerelmes pár azért követett el szerelmi öngyilkosságot, hogy történetük egy napon megelevenedhessen egy ilyen darabban. Ezért nevezik a bunrakut a „szerelmesek öngyilkos játékának”.

Daruma babák Szokták még őket Dharma babáknak is nevezni, kinek hogy tetszik. Személy szerint nekem ezek a babák jönnek be leginkább. Egyszerű, kerekded, fa ill. műanyag babák, melyeknek se kezük, se lábuk és még a szemük is hiányzik. A miértre mindjárt kitérek.
A babát Bodhidharmáról a zen-buddhizmus alapítójáról mintázták, aki 9 éven át meditált és később már nem tudta használni a végtagjait.
A babák legtöbbje élénkpiros, arcukon bajusszal, vagy szakállal. Azért mondom, hogy a legtöbb, mert láttam már zöld és sárga babát is. Azon babák, melyeken nem mutatkoznak a férfiak nemi jellegei, feltételezhetően nők. Ez is elég ritka, de nem elképzelhetetlen, ugyanis már nevet is kaptak (ehime daruma – hercegnő daruma) a női daruma babák. A babák álla alatt találhattok japán írásjelet is, ez a gazdájának a vezetékneve.

Térjünk vissza arra miért is szemtelenek ezek a babák (sok vakokkal foglalkozó szervezet is tiltakozott már a fogyatékosságot reklámozó babák ellen). A daruma baba elsődleges feladata, hogy szerencsét hozzon gazdájára. A babát újévkor szokás megvenni és minden év végén le kell cserélni, független attól, hogy teljesült e a gazdája kívánsága, vagy sem.
A következő lépéseket érdemes követni: Megvásárlod-->Kívánsz-->Befested az egyik szemét--> Teljesül a kívánságod (jobb esetben)--> Befested a másik szemét.
Kilogikázva tehát, ha nem teljesül a kívánságod, akkor nem fested be a másik szemét és a baba félszemű marad élete végéig, ami az év utolsó napja, ugyanis ezután el kell vinned a szentélyhez, ahol vetted és ahol majd bezúzzák/elégetik.

A babák baráti áron hozzáférhetőek:
Egy 5 centis baba kb. 700Ft
Egy 60 centis baba 15.000Ft

Polcokra készített babák:

Kokeshi Egyszerű fababák, mindenféle végtagok nélkül. A test virágokkal díszített, piros, fekete és sárga. 1600 körül születtek meg az elsők. Manapság elsősorban fürdőfalvakban lehet őket kapni, a fürdők közelében. Cseresznyefából készül, melyet 1-5 évig kint tartanak a szabadban, majd csak ezután munkálják meg.

Gosho-ningyo (palota babák) A fababákat először bevonják osztriga kagylóporból nyert fedőréteggel, kifényesítik, majd befestik. Ez a baba is így készül.
Kinézetre egy pufók 3-5 éves fiút ábrázol, általában elég lenge öltözetben. Jellemzőjük még, hogy vidám és játékos pozitúrákban mutatkoznak, bőrük pedig feltűnően fehér.
Eredetileg gazdagok ajándékozták egymásnak, manapság a gyűjtők körében kedvelt ez a babatípus.

Ichimatsu ningyo Ez a baba áll legközelebb a nyugati értelembe vett játékbabához. Hosszú haja, kerekded arca, üvegszeme van és kimono-t visel. Esküvői ajándékként szokás adni. Ez a baba lett később a híres barátságbaba. 1927-ben 58 ilyet küldtek a japánok az amerikaiaknak. A baba egy 19. századi kabuki színészről kapta a nevét. Ekkor még felnőtt férfiként formálták meg, de a század második felére már gyermekeket ábrázoltak.

Nagyon sok album készült a fentebb említett babákról és az Interneten is nagyon sok képet találhattok. Érdemes böngészgetni!