Murasaki Shikibu
Mai japán kult. óránkon egy irodalmi klasszikussal ismertetlek meg benneteket, mely sokak szerint a világ első regénye, mások szerint ez nem igaz. Lássuk mit is tudhatunk róla!
A Gendzsi regénye a Heian-korszakban (794-1185) született, a 11. század elején. A korszak a nevét fővárosáról kapta, ami 794-ben új helyre „költözött”, Heian-kyóba, a későbbi Kiotóba. Kiotó 1866-ig viselhette a főváros címet. A Heian szó, békét megnyugvást jelent. Ebben az időszakban egy viszonylag hosszanti béke köszöntött Japánra. Ez, gazdasági és kulturális fellendüléssel is együtt járt. Az uralkodó megszilárdította hatalmát és felvirágoztatta a birodalmat. A korabeli elit, alig néhányezer főt számlált, ez mégis elég volt ahhoz, hogy maradandót alkossanak és letegyék a mai japán kultúra alapköveit.
A korszak elején még elég erős volt a kínai kulturális hatás (tekercseket, könyveket és új eszméket osztottak meg Japánnal), de az időszak végére egyre kevesebb teret kapott. Ám ekkor még túlnyomórészt a költészetben is és a prózában is egyaránt a kínai nyelv volt az elfogadott. Amikor az első versek, történetek születtek, a japánoknak rá kellett jönniük, hogy a kínaiaktól átvett írásjelek (kanji) nem elég kifejezőek, így megreformálták azokat, ebből lettek a leegyszerűsített kana-k, az első japán írásjelek.
Ekkor még nem sokaknak volt lehetőségük elsajátítani az írás- és olvasás művészetét. A papoknak és az udvaroncoknak, szamurájoknak viszont kötelező volt. Azokra a nőkre, akik tudtak írni és olvasni, rossz szemmel néztek a férfiak, így eleinte ezt titokban kellett tartaniuk. Az udvarhölgyek, sok szabadidejüknek köszönhetően, viszont mester fokra képezték magukat, így az irodalmi élet meghatározó személyei közé kerültek.
A korszak új eszméje azt sugallta, hogy a harcosoknak először a belsőjükben kell erőseknek lenniük, mert egy tanult katona sokkal hatékonyabb lehet, mint egy tanulatlan földművesekből verbuvált sereg. Így tehát elsősorban nem az volt a fontos, hogy a harcos hogyan forgatta a kardot, hanem az, hogy milyen verseket írt, ismerte-e az illemet és, hogy egyáltalán tudott-e írni, olvasni. Az udvarban nagyon sok versenyt rendeztek, ahol az udvarhölgyek, udvaroncok és szamurájok felmérhették szellemi erejüket. Verseket kellett írniuk, elkezdett szövegrészleteket folytatni, híres kínai művekből, vagy akár füstölőfajtákat megnevezni illatukról.
Az írónőről és a regényről A regény írója egy udvarhölgy volt, Murasaki Shikibu. Ez azonban nem a valódi neve, ugyanis az, nem ismert. A Murasaki nevet regénye hőséről kapta. Életéről nem sokat tudunk és amit tudunk, az sem 100%-ig biztos, hogy úgy van. Körülbelül 978 környékén született és 1014 körül halálozott el. Az életéről szóló leghitelesebb forrás, az 1007 és 1010 között vezetett naplója, melyben a császári udvar életéről mesél.
A forrásokból kiderül, hogy a Fujiwara-klán szegényebb ágából származott. Az írást, olvasást ő is titokban sajátította el és állítólag jobban értett hozzá, mint bátyja. Apja sokszor szemrehányóan meg is jegyezte, hogy milyen jó lett volna, ha nem lánynak születik. Férjhez ment egyik rokonához, akitől két gyermeke is született. Miután férje életét vesztette, azután ment a kiotói császári udvarba szolgálni. Ekkor lett Aiko császárnő udvarhölgye és itt írta meg világhírű regényét.
A Genji regénye már az udvarban is nagy népszerűségnek örvendett és kézről kézre járt. A történeteket útmutatóként használták és egyben saját szórakozásukra is olvasták. Genji herceg (a történet főszereplője) minden udvarhölgy elképzelt férfiideáljává vált.
A Genji monogatarit a japánok szeretik a világirodalom első regényének titulálni (ők is szeretnek „elsőzni”, de ez bocsánatos bűn ), ami nem igazán állja meg ebben a formában a helyét. Azt viszont bátran kijelenthetjük, hogy a világ első lélektani regényével van dolgunk. Nagyon sokan próbálkoztak lefordítani modern japán nyelvre, de a hivatalos fordítást Yosano Akiko és Daini no Sanmo neve alatt találhatjuk.
Yosano Akiko kezdte el a fordítást, de nem végzett teljes munkát, ugyanis azt hitte, hogy a regénynek csak 23 fejezete van. A 34. fejezettől az 54-ig lánya Daini no Sanmi fordította le, így lett teljes a történetfolyam. Ezek mellett többen kétségbe vonják a regény több fejezetének a hitelességét, de 2008-ban megtalálták a 32. fejezet legrégebbi (1240-1280) kéziratos példányait. A nehéz nyelvezet ellenére a japán diákoknak máig meg kell küzdeniük a klasszikus japán változatával is.
A regény első ízben 1963-ban jutott el hozzánk. A magyarra fordítását Hamvas Béla végezte el. Aztán 2009-ben újra kiadták Gy. Horváth László fordításában. Sajnos nem tudom, hogy ezek a fordítások mennyire hitelesek, a kötetek borsos ára miatt viszont már többször visszatántorodtam a megvételüktől.