„Ültünk a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény...”
...na, ez nem az a nyaralás volt. Mi leginkább a biciklin ültünk és az utat néztük meg a tájat amikor épp érdemes volt azt nézni :)
Ugyanis kis családommal Balaton körüli biciklitúrára indultunk öten (nővérem, anyám, anyám pasija, anyám pasijának a fia, meg én). Sajnos nem tudtunk autót kölcsönözni, így a csomagokat a kerékpárok hátsóján elhelyezett csomagtartókon kellett szállítanunk, ami nem tette kényelmesebbé a túrát :)

Akkor nézzük is meg részletesebben a 6 naposra tervezett programot:

1. nap

Soroksár → Kelenföld

Bizony, ahhoz, hogy vonatra szállhassunk, el kellett kerekezni a Dunán túlra (nem a Dunántúlra :P), ami egy 13 km-es útszakasz, kb. a felén még kijelölt kerékpárút is van :) Ja, ez kedd reggel 6 óra volt. :P

Kelenföld → Balatonaliga

Ezt a szakaszt a vonaton tettük meg, többé-kevésbé kényelmesen, bár ülések nemigen voltak a biciklitároló vagonban :P De azért hősien megérkeztünk, és ennek örömére mindjárt el is indultunk egy irányba, amiről később kiderült, hogy Siófok felé visz, mi pedig először az északi partot akartuk körbejárni :)

Balatonaliga → Balatonalmádi

Így hát elindultunk visszafelé, a keleti partszakaszt gyorsan magunk mögött hagytuk, és rövidesen megérkeztünk Balatonakarattyára, azon belül is egy szabadstrandra, ahol megmártóztunk a – már nem 32 fokos, de még kellemesen langyos – Balatonban. Újult erővel tekertünk tovább úti célunk felé (mely egyébként vita tárgyát képezte – én Tihanyig akartam menni, a többiek megelégedtek volna Balatonfűzfővel is :P). Fűzfőn volt egy kalandpark, oda bementünk és mentünk egy kört a nyári bob pályán – nem volt hosszú, de kanyargós és gyors volt :)

Végül Balatonalmádiban álltunk meg egy kempingnél, felvertük a sátrat és eltettük magunkat másnapra, amikor is újabb izgalmak vártak ránk...

2. nap

Balatonalmádi → Zánka

Miután felszedelődzködtünk és beállítottam az ülést a biciklimen a megfelelő magasságra (merthogy 14 éves korom óta nem nagyon ültem rajta, és azért azóta már nőttem egy picit :D), folytattuk rögös utunkat a balatoni biciklikörúton. A „biciklikörút” megnevezés egyesekben téves elképzeléseket támaszthat, így ezeket megpróbálom már most eloszlatni. Nem arról van szó, hogy körberakták a Balatont egy f@sza bicikliúttal, amin egyszerűen végig lehet menni. Nem, ennél sokkal fondorlatosabbak voltak a tervezők, gondoskodtak róla, hogy bizony mindenki megszenvedjen, aki fejébe veszi, hogy végigmegy rajta. Ugyanis bicikliút csak ott van, ahol különösen forgalmas utak mennek azzal párhuzamosan, és az autósokat akadályozná a sok hülye kerékpáros :P Többnyire egy félreeső kis utcácskán megy a bicikliút, és – többnyire – táblák jelzik, hogy merre kell menni. Azért írom, hogy többnyire, mert nem egyszer kellett megállnunk, hogy „most akkor vajon hol folytatódik az út?”, mert táblácska bizony közel s távol nem volt. Na mindegy...végül is hazaértünk, de erről majd később.

Útitervünkben szerepelt a látnivalók megtekintése is, ami nehezen egyeztethető össze a csomagos, sátras, biciklis túrával – de igyekeztünk. Például megálltunk Balatonfüreden, ahol van egy Kossuth Lajos névre keresztelt forrás, enyhén szénsavas, finom, és bizonyára roppant egészséges vízzel. Strandolni persze ezen a napon is kellett, fizetni meg még mindig nem akartunk érte, így választásunk ismét egy szabadstrandra esett, mégpedig Örvényesen. Csobbantunk, mentünk tovább, bla, bla, bla.

Zánka és Balatonszepezd között álltunk meg, egy kempingben. Tihanyt úgy ahogy van kihagytuk, mert nagyon dimbes-dombos út vezetett volna a félszigetre, és ezt a hátunk közepére se kívántuk.

3. nap

Balatonszepezd → Badacsonylábdihegy

Ezen a napon két dolgot érdemes megemlíteni, az egyik a Badacsonyörs közelében lévő Folly arborétum, amihez persze 60 fokos emelkedő vezetett fel. A többség leszállt a bicikliről, de én „Nem azért hoztam biciklit, hogy tologassam” felkiáltással inkább a legkönnyebb sebességbe váltottam, és felkerekeztem. A jobb térdem ezt úgy hálálta meg, hogy attól kezdve folyamatosan fájt :D Maga az arborétum szép volt, tele érdekes és ritka növényekkel, meg fákkal, amik szintén növények, csak sokkal nagyobbak, mint a kisebb növények. A másik említésre méltó dolog az a kajálda volt, ahol végül éhünket csillapíthattuk a hegymászás után. A Muskátli vendéglőről van szó, Badacsonytomajban. Hatalmas adag hagymás rostélyost kebeleztem be, majd a tesóm által meghagyott és rám ruházott maradékot is. Mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet, ha arra jár, mert jól fog lakni, csak vigyázni kell, mert az egyik pincér nagyon ügyesen, szinte észrevehetetlenül tudja manipulálni a kedves vendégeket – engem is rá tudott venni arra, hogy csemegeuborkát kérjek a kajámhoz, majd később visszajött és bizalmasan megsúgta, hogy a szar csemegeuborkát inkább kicserélte istenkirály kovászos uborkára, éreztetve velem, hogy milyen jól jártam. A szemközti asztalnál ülő családapával több üveg bort tudott megkóstoltatni és megvásároltatni „látom, ön ért a borokhoz” szöveggel. Az ebéd végén a számlával együtt kaptunk egy üveg bort is ajándékba, aminek most kevésbé örültünk, mint egyébként, mert ugye biciklivel voltunk, és a tökünkről is csomag lógott már így is. Na mindegy, azért hazahoztuk :)

Új erőre kapva folytattuk utunkat egészen Badacsonylábdihegy településig, ahol a szokásos módon letáboroztunk, aludtunk, és reggel továbbmentünk.

4. nap

Badacsonylábdihegy → Keszthely

Mentünk tovább rendíthetetlenül, Balatonedericsig meg sem álltunk (csak ha eltévedtünk :D), ugyanis ott van egy kuriózum, nevezetesen egy Afrika Múzeum, tele kitömött és élő állatokkal, köztük néhány afrikai vaddal is, csak hogy ne pattogjanak a látogatók, hogy miért Afrika Múzeum a neve, ha nincs is benne semmi afrikai állat. Ugyanis leginkább szarvasok meg medvék voltak meg vaddisznók. A forró kontinens állatvilágát emlékeim szerint csak a struccok, a kafferbivalyok és a tevék képviselték – kitömve volt még oroszlán meg gepárd meg krokodil is (a felsorolás teljességétől emlékek hiányában eltekintek). Következő megállónk Gyenesdiás volt, azon belül is a Bio Vendégház – igen, kitaláltátok, bio kajákat lehet ott kapni :) Aznapi ebédünket ott költöttük el. A kiszolgálás az éhségünkhöz mérten kínzóan lassú volt, az italokra is vagy 10 percet vártunk. Viszont finom volt a bio szőlőlé, meg a bio sertéspörkölt – csak kb. fele akkora volt, mint az előző napi adag, és ezt kissé nehezményezte a gyomrom. Ki kellett engesztelni bio palacsintával :D

Kaja után megint útra keltünk, és este Keszthelyen, a Zala kempingben táboroztunk le. A cuccok ledobálása után még gyorsan szétnéztünk a városban, hogy másnap reggel mit fogunk majd megnézni tüzetesebben. Felderítőutunk eredménye az lett, hogy találtunk egy bormúzeumot, melyet még aznap este meg tudtunk tekinteni. Utána (este 9 körül) kereshettünk egy még nyitva lévő boltot vacsora-alapanyag vásárlásának céljából. Találtunk. Visszamentünk. A kempingbe. Aludtunk. Ámen.

5. nap

Keszthely → Fonyód

Derűs napra ébredtünk volna, ha nem kezd el szakadni az eső úgy reggel fél 6 tájékán :D Rekordsebességgel összepakoltunk, és eresz alá állva tervezgettük a továbbiakat, miközben a cuccok száradtak. 8 körül aztán elindultunk, megreggeliztünk frissen vásárolt kiflik és egyéb hozzávalók segedelmével, majd a keszthelyi Festetics Kastélyban megtekintettük a vadászati (még több kitömött állatka) és a vasútmodell (hatalmas terepasztal néhány balatoni város, és egyéb helyek – pl Bécs és Budapest – vasútállomásának kicsinyített mása) kiállításokat.

Ezenkívül betértünk a Marcipán Múzeumba is, ahol hihetetlen marcipántorták – valami beteg ember például az egész kastélyt megcsinálta marcipánból. És volt néhány látogatói levél kirakva köztük egy japán lány/fiú (nem emlékszem már a nevére és így a nemére sem :P), aki leírta – japánul – , hogy hogy tetszett neki a múzeum…annyit sikerült megértenem belőle, hogy nagyon finom volt a marcipán (totemo oishikatta desu), meg lenyűgözőek voltak (subarashii) a kiállított torták. \(^_^)/

Dolgunk végeztével búcsút mondtunk a városnak, magunk mögött hagytuk az északi, majd a nyugati partot, ami elég unalmas szakasz, az egyedüli látványosság két prostituált volt az út szélén :D Utunk a déli parton folytatódott, és múzeumok hiányában zavartalan tekeréssel telt (strandolni nem volt kedvünk, mert hideg volt :P), mígnem elérkeztünk éhségtűrő képességünk és Fonyód határára – bár, mint utóbb kiderült ez inkább Balatonfenyves lehetett, mert Fonyódig még pedáloztunk egy keveset ebéd után, ami finom volt (mármint az ebéd) – brassóit ettem, meg utána némi palacsintát étrend-kiegészítőnek :P

Ebéd közben/után megvitattuk, hogy bizony igencsak ránk romlott az idő, a reggeli eső után se volt nagy forróság (amit én nem bántam, mert utálom a meleget), és még a szél is elkezdett fújni, így aztán 4-1 arányban leszavaztak a maradást illetően.

Így esett, hogy a tervezett 6 napból 5 lett, a balatoni körútból pedig még nagyjából 60 km hiányzott, de ez rajtam kívül senkit nem érdekelt, úgyhogy Fonyódon vonatra szálltunk, és hazajöttünk.

Másnapra tényleg nem javult az idő, és ez végül is a többiek döntését igazolta.

VÉGE

Írta és rendezte: Hitokiri

Fényképezte: többnyire anyám meg a nővérem

Hangmérnök: nem volt rá szükség

Gyártásvezető: haggyámá'…

Forgalmazza: Vash kuckója, vagyis a Hereföld blog ^^