Szerintem már nagyon sokan megnézték Chistopher Nolan új filmjét, kíváncsi lennék, hogy ki miért ment el a moziba? Azért mert ismerik a rendezőt? Vagy mert hallották milyen jó film? Én a Vox magazinban olvastam róla, és bár a történetről nagyon titkolóztak, erősen magasztalták a rendező ötlete alapján született filmet, ami kíváncsivá is tett. Gondolkoztam rajta, hogy meséljek-e a történetről, de úgy döntöttem nem fogok. Inkább a történet alapjáról fogok beszélni, ami akár egy Dick regény alapja is lehetne.

Dicknek feltették a kérdést, hogy mi a különbség a Scifi, és a fantasy között. Azt válaszolta, hogy az, hogy a Scifin-nek van tudományos alapja, de a fantasy teljesen a képzelet szüleménye, és senkinek nem jut eszébe arról gondolkodni, hogy mennyi tudományos alapja van. Ha abból indulok ki, hogy a film után a környezetemben mindenki arról kezdett el vitatkozni, hogy mennyire logikus a történet a valóság szempontjából, és mennyire hihető, hogy ez így megtörténhet, azt hiszem biztosan állíthatom, hogy Scifi-vel állunk szemben. Méghozzá egy nagyon jól kitalált, és nagyon jó képi világgal megalkotott scifi-vel. De ez a scifi meg van fűszerezve a fantasy világával is, abból a szempontból, hogy az író által kitalált világok, teljesen az ő képzeletének világa, és az alap történet, bármilyen fantázia világba beállítható lehetett volna. De hogy érthető legyen miről is zagyválok össze, mesélek az alap történetről, ami nem is biztos hogy egyértelműen lejön minden mozi néző számára.

Másik Dick idézet:

Egy scifi alapja a következő kérdésen alapul: Mi lenne ha...

Ez esetünkben így folytatódik:

Mi lenne ha az ember képes lenne egy másik ember gondolataihoz hozzáférni, méghozzá úgy, hogy az álmában, belemászik a másik álmába, és a saját álmában felállított világon keresztül úgy manipulálja az alanyt, hogy az engedi hozzáférni a titkos gondolataihoz is? És ha ez lehetséges, ha ki tudunk szedni gondolatokat más agyából, akkor be is lehet tenni gondolatot? A válasz az, hogy próbáljuk meg. Igen ám, de az emberi agy nem ilyen egyszerűen működik. Ha az szeretnénk, hogy ez a gondolat ott is maradjon, és a tudat alatti ne harcoljon ellene, ennek olyan gondolatnak kell lennie, amit a személyiség minden szempontból magának érez. A film szerint ezt úgy kell csinálni, hogy egy olyan gondolatot kell beültetni, aminek hatására a tudat azt a gondolatot hozza létre, amit mi szeretnénk. És mivel ennek a beültetett gondolatnak, dolgozni, fejlődni, kialakulni kell, ezért nagyon nagyon mélyen kell elültetni. Ehhez nem elég az álom. Ehhez még az is kevés, hogy eljussunk az álomban lévő egy másik álomba. Ehhez az kell, hogy az álomban lévő álom álmába jussunk be, ami valljuk be nem is olyan könnyű feladat. És persze az összes álomban olyan világot kell felállítani, amit a velünk álmodó elhisz, és elfogad, és hajlandó együtt működni a közös álomban. Ezt csak egy profi csapat képes véghez vinni, aki tökéletesen irányítja a csapat, és a delikvens közös álmait, úgy, hogy aztán tovább léphessenek a következő álomba, és aztán még tovább. Ezt még nehezítheti, ha esetleg van a csapatban valaki, akinek nem túl egészséges a személyisége, ezért az álmában előbukkanhatnak mindenféle nehezítő tényezők, amik nem azt csinálják, ami el volt tervezve. És végül a legnagyobb kérdés. Ha az ember ennyit utazik az álom világban, amiről azt is tudni kell, hogy sokkal több időnek érezzük az álmot, mint ami a valóság, ráadásul ez az idő hatványozottan nő az álom álmában, akkor honnan tudjuk hogy most éppen álmodunk, vagy a valóságban vagyunk?

A filmünk ezekre a kérdésekre próbál választ adni, és a megnézése után el lehet dönteni, hogy mennyi tudományos, logikus, és reális alapja van a történetnek. Én a magam részéről annyit mondanék, egy álomban bármi megtörténhet, ezért teljesen felesleges ezen gondolkodni:) Viszont, ha igazán jó mozi élményre vágysz, ne hagyd ki ezt a filmet:)